2009. február 27., péntek

A Szociális Charta tagsága és tagszervezetei nem támogatják a Reformszövetség programját

A Szociális Charta tagsága és tagszervezetei nem támogatják a Reformszövetség programját

A magyar társadalom legnagyobb része nem felelős az ország pénzügyi és reálgazdasági válságáért. Éppen ezért nem tudja elfogadni, hogy a válság minden terhét a politikai és gazdasági elit a legkisebb érdekérvényesítésű, kiszolgáltatott dolgozókra, a munkahelyekről kiszorítottakra, a gyerekes családokra, a nyugdíjasokra hárítsa.
Az elmúlt 20 év politikai váltógazdálkodása során a kormányzás felelősségét a választói többség minden esetben azokra bízta, akiktől elvárta, hogy legelőnyösebb jövedelmi és jóléti viszonyokat teremtse meg számára. Ezzel szemben sokadszor kell szembesülnie azzal, hogy valamennyi kipróbált politikai erő visszaélt bizalmával. Különösen érvényes ez arra a ma már törpe pártra, amelynek gazdaságpolitikája döntő befolyást gyakorolt a mindenkori kormányokra és amely ma is az egyre mélyülő válság közepette a hazai és nemzetközi nagytőke képviselőiből és ezek által pénzelt közgazdászokból alakult Reformszövetség programját akarja ráerőltetni az országra.
Kijelenthető, hogy a megismert program nem csak, hogy nem számol a társadalompolitikai hatásokkal, hanem olyan makrogazdasági módszertant javasol, amely világviszonylatban megbukott.

Az ország gazdasága minden nehézség ellenére még mindig képes lehet arra, hogy megfelelő tulajdon- , adó- és elosztási viszonyok mellett valamennyi honfitársunk számára, az adott helyzetben is elfogadható életviszonyokat, életminőséget teremtsen.
Ennek érdekében először is felkérjük a parlamenti pártokat, hogy ne szavazzák meg az SZDSZ és az MDF indítványát, amelyek parlamenti határozattal akarják megtámogatni a Reformszövetség programját.
Másrészt felkérjük a kormányt, hogy saját válságkezelő programjában az általános és arányos közteherviselést valósítsa meg. A válság terheinek viselésétől a szerényebb jövedelműek sem zárkóznak el, ha azt tapasztalják, hogy a nagy és a legnagyobb jövedelmekkel rendelkezők is olyan arányban vesznek részt a terhek viselésében, mint ezt az átlag teszi, és ez a gazdag réteg életvitelében is kellő mértékletességet mutat.
A válságkezelésben rendelkezésre álló források úgy kerüljenek felhasználásra, hogy az a tulajdonviszonyok változásán keresztül is garanciákkal szolgáljon a foglalkoztatott létszám megtartására (államosítás, szövetkezés elősegítése), másrészt olyan beruházásokra fordítódjon, amely a külföldi bérmunka helyett az ország komparatív előnyeit is figyelembevevő jelentős foglalkoztatás bővítést is biztosít. A szűkülő külkereskedelmet a belső fogyasztásra való termeléssel ellensúlyozza. Az ország teherbíró képességét meghaladó kiadásokat, mint a magánnyugdíjpénztári rendszer finanszírozását, haladéktalanul szüntesse meg. A kis élőmunka igénnyel működő, halasztható nagyberuházásokat átmenetileg szüneteltesse.
A helyes pénzpiaci szabályozással elért kamatprémium csökkentésből felszabaduló forrásokat az államadósság csökkentésére használja.


Budapest, 2009. február 26.

Szociális Charta

2009. február 25., szerda

Hamasz - az igazsàg

1./ Henri Siegman: Tegyük helyére
«A kormányok és a sajtó nagy része is elfogadta az izraeli verziót, mely Gáza katonai megtámadására szolgált: ‘a Hamasz állandó támadásaival veszélyezteti a békés izraeli lakosságot, elutasítja a fegyverszünet meghosszabbítását, tehát Izraelnek nem volt más választása, mint a Hamasz, a terrorista, a dzsihád mozgalom kapacitásának megsemmisítése, így nagy szolgálatot tett a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben is’. A kormányoknak, sajtónak, ha kritikával is illették az izraeli politikát, legfeljebb az arányokkal volt bajuk, azzal, hogy kellő előrelátással a civil áldozatok elkerülhetők lettek volna.
Először is: Izrael, nem pedig a Hamasz tett erőszakot a fegyverszüneten. A Hamasz elfogadta az Izraelt elleni rakétatámadások leállítását, cserében Izraelnek enyhíteni kellett volna a blokádon. Nem tette. Semleges nemzetközi szervezetek alátámasztják, a blokádot méginkább megerősítette. Ugyanezt támasztja alá Shmuel Zakai tábornok, a gázai divízió volt parancsnoka a dec. 22-i Ha’aretz-ben: «. . . Nem mérhetünk csapásokat és nem tarthatunk palesztinokat gazdasági összeomlás közepette anélkül, hogy a Hamasz ne cselekedne.». A Hamasz még izraeli titkosszolgálati források szerint is ”rendkívüli hatékonysággal” betartotta a rakétatámadások leállítását, olyannyira, hogy az Iszlám Dzsihád mozgalmat is megakadályozta a harc folytatásában! Ezt az állapotot szakította meg a nov. 4-i izraeli behatolás a gázai övezetbe és a Hamasz 6 tagjának meggyilkolása. A Hamasz ekkor válaszolt, de még mindig fenntartotta a fegyverszüneti javaslatát a blokád befejezésének feltételével. Izrael visszautasította. Kötelessége lett volna pedig, éppen állampolgárai védelmében.
Nem állíthatja tehát senki, hogy védekezésképpen támadott. Azért tette, hogy folytassa a palesztin nép lassú megfojtását Gázában.
Úgy tűnik, mindenki elfelejtette, hogy a Hamasz az öngyilkos merényletek és a rakétatámadások befejezését deklarálta és több mint egy évig be is tartotta. Politikai megoldást akart. Bush nyilvánosan is elismerte ezt az elhatározást, a közel-keleti békeprocesszus folyamatának példájaként említette (mást nem is említhetett). Amikor a Hamasz meglepetésként győzött a választásokon, Izrael és az USA egyből az eredmények legitimásának megkérdőjelezésével kísérletezett és a Fatah lett a kedvenc, mely korábban célpontként szerepelt. Felfegyverezték, hogy a Hamaszt megdönse, s mikor a Hamasz – kétségtelenül brutálisan – visszaverte a támadást, Izrael és Bush bevezette a blokádot. Ahelyett, hogy elfogadták volna a demokratikus választásokat és a politikai megoldást, Gázát rakétakilövő bázissá tették. A vádak kétszeresen hazugok. A Hamasz rendbehozta a gázai övezetet, évek óta ismeretlen biztonságot és rendet teremtett, anélkül hogy sok pénz állt volna rendelkezésére (mint a Fatah vezette Palesztin Hatóságok esetében, ahová ömlik a pénz), szociális feladatokat vállalt magára, a bandákat és a lakosságot terrorizáló katonai vezetőket eltávolította.
A Ha’aretz-ben 2004 augusztusában Dov Weisglass Sharon főtanácsosa nyilatkozta: „az amerikaiakkal kötött egyezményben nem szerepelt, hogy a ciszjordániai zsidó kolóniák egy részét visszavonjuk, s maradékról pedig akkor lesz szó, ha a palesztinekből finnek lesznek... A politikai processzus befagyasztásáról volt szó. Ezzel a palesztin állam létrehozásának megakadályozásáról, a menekültekről, a határokról és Jeruzsálemről szóló tárgyalások felfüggesztéséről. Bush belegyezésével, a kongresszus két házának ratifikációjával.” Az izraeliek és amerikaiak azt gondolják, hogy a palesztinok nem olvasnak újságot? Az izraeli kormány azt szeretné, ha az egész világ elhinné, hogy a Hamasz rakétákat indít, mert a terroristák ezt teszik. A Hamasz nem jobban „a terror szervezője” (Izrael által kedvelt kifejezés), mint maga a cionista mozgalom volt a zsidó hazáért folytatott küzdelmében. Az 1930-as évek végén és a 40-es elején stratégiai célokért a cionista mozgalom terrorista akciókat hajtott végre. Benny Morris szerint, az Irgoun elsősorban civileket vett célba. Könyvében, a Righteous Victims-ban ír «tömegek és autóbuszok elleni bombatámadások hullámáról». Az 1948-49-as háború folyamán az izraeli hadsereg is atrocitásokat követett el (megjelent a Ha’aretz-ban 2004-ben), a zsidó állam nem születhetett volna meg a palesztinok elűzése nélkül. Túl egyszerű volna a Hamaszt «terrorista szervezetként» leírni. Nacionalista, vallásos mozgalom, ahogyan a cionizmus is az volt, tévutakkal tarkítva. Ideológiájában a Hamasz egy palesztin állam létrehozását tűzi ki Izrael állam romjain, de mindennapi politikáját ma nem ez határozza meg, ahogy a Mosszad volt főnöke és Sharon nemzetbiztosági tanácsadója, Ephraim Halevy is megállapítja a Yedioth Ahronoth-ban: «mivel ideológiai célkitűzése megvalósíthatatlan ... megváltoztak a játékszabályok, s ez az eredeti céloktól messzire visz”. Megerősíti az Al Kaidával való összehasonlíthatatlanságát is.Akkor miért vannak a hazugságok, Izrael miért akarja megsemmisíteni a Hamaszt? Mert úgy véli, hogy a Fatah-hal ellentétben nem lehet elfogadtatni vele egy szétdarabolt palesztin «államról» szóló békemegállapodást. Ciszjordánia ellenőrzése permanens katonai cél az izraeli politikai elit számára, a palesztin terület kantonokká darabolása a Hamasz és a palesztinok számára elfogadhatatlan - ami igaz is. Megfigyelők szerint, ha Izraelnek sikerülne is megsemmisíteni a Hamaszt, a mozgalmat minden bizonnyal egy sokkal radikálisabb palesztin ellenzék váltaná fel.»
Henri Siegman a US Middle East Project vezetője New Yorkban. A School of Oriental and African Studies de l’université de Londres tanára. A múltban az American Jewish Congress és a Synagogue Council of America igazgatója volt.

2./ Mohamed Hassan: «A muzulmán világ megértése»
”Meg kell érteni mindenekelőtt, hogy Gáza olyan, mint minden más hely, normális emberekkel, mindössze Izrael újgyarmatosítási módszerrel akadályozza a gazdasági fejlődést. Gáza nagyon jó kézműves hagyományokkal rendelkezik, esetleges fejlődése Izrael számára veszélyt jelent. Ezért mondta Arafat az Európai Parlament előtt: «ha segítséget kapunk, országunk az új Szingapúr lehet, ha nem, Szomália”. Izrael őrizni akarja gazdasági monopóliumát. Gáza egy igen urbánus társadalom nagyon aktív lakossággal: entellektüelek, egyházak, kisburzsoázia, nőszövetségek, export-import ügyletekkel foglalkozó businessmanek. Van parasztság is, de kevés. Gáza a világ legnépesebb területe, kevés a föld a művelésre. Ők mindnyájan alkotják a Hamaszt, a nacionalista mozgalmat, mely tehát nagyon heterogén, s az ellenállás gondolata köré gyűjti a palesztinokat. A fő ellentmondás a harc radikális vagy kevésbé radikális kérdésében merül fel. Vannak európaiak, akik egy haladóbb szervezetet látnának szívesen, de a történelem nem egzakt tudomány. Hasonlítsuk össze Indonéziával. Az első gyarmatosítóellenes mozgalom, a „Sarakat al Islam” a holland megszállás ellen harcolt, 1920-ban alakult. Ezért küldte Lenin Indonéziába a holland kommunistát, Henk Sneevliet-et. Ott egy nacionalista iszlám mozgalmat talált, velük kezdett el dolgozni. Nagyon türelmesen és okosan asszisztált a mozgalom átalakulásához egészen addig, míg ebből meg nem született Ázsiában másodikként az Indonéz Kommunista Párt. A türelem nagyon fontos a politikában. Palesztinában ilyen speciális kommunistákra lenne szükség, mint ez a holland, nem az ún. fax-kommunistákra, akik kívülről utasítgatnak. Az összes sikeres forradalom „házilag” készült. Palesztinában demokratikusabb elemeket kellene találni, hogy a megszállás ellen küzdjünk, de ha ez a Hamasz, hát a kommunistáknak közeledniük kell és együtt dolgozni vele. Ahogyan a házamban is lehetnek ellentmondások a feleségemmel, a gyerekeimmel, kutyámmal, macskámmal, de ezeket magunknak kell megoldanunk. A palesztin kommunistáknak tisztázniuk kell, ki barát, ki ellenség. Lehetnek ellenmondások a Hamasszal vagy más pártokkal. Ezeken felül kell emelkedni a családban, mert ezek másodrangúak az izrael okozta probléma mögött. Lehet, hogy a haladó európaiakat az iszlám zavarja, az egyházi állam gondolata. Ahogy mondtam, Indonéziában is így indult, végül pedig teljesen eltávolodott a mozgalom az iszlám állam restaurálásától a holland megszállás helyébe. Nem tudjuk a Hamaszról, hová fejlődik. Lehet, hogy holnap jön új tényezők következtében demokratikus forradalmi útra lép. A haladó erőkkel az a gond, hogy mindenáron garanciákat követelnek. Ilyen nincs, soha. A helyzet most az, hogy a Hamasz egyenlő az ellenállással, s ha sok mindenben nem is értünk egyet, a legfontosabb ponton igen: az ellenállásban. Hogy holnap mi lesz, nem tudhatjuk. Láttunk már imperialistabaráttá válni nacionalista mozgalmakat is, pl. Afganisztánban vagy Szaud-Arábiában. Az Amnesty International a Hamaszt elítélte, mert megszabadult ellenfeleitől a palesztin társadalomban. Izrael nemcsak bombákkal harcol, belső ellenséggel is. Ahhoz, hogy a Hamaszt lefejezzék, tudniuk kellett, hol keressék. Pl. az első támadás a rendőrség ellen történt pontosan szolgálatváltás idején. Ezt Izraelnek tudnia kellett beszivárogtatott ügynökein keresztül. A Hamasz védekezik. S miért folytatja a Hamasz rakétatámadásait? Tudjuk, hogy egy egér számára a macska a legveszélyesebb állat. Fütyül az oroszlánra vagy a vízilóra, a macska számára ő a legfinomabb falat. A Qassam (rakétakilövések) logikája erre épül. Ez az embargó kijátszása, a gettóban koncentráltan élő palesztinek elutasításának jele. Egy üzenet: „itt vagyunk, élünk, ha ti nem is akarjátok; folytatjuk”; az izraeli népnek is szól, mely annyira hisz fegyverei, kormányai védelmi képességeiben. De 60 év után a biztonság még mindig hiányzik – sok izraeli állampolgár el is hagyta Izraelt, a kormánynak demográfiai válsággal kell szembenéznie. A perui hegyekben indiánokat térítettek át a judaizmusra, az izraeli határvidékre telepítették le őket szemben az ellenséggel, házat, fegyvert kaptak, csak meg kell védeniük. Készen is vannak az új kolóniák. Bárki élhet Izraelben, kivéve a palesztinokat.”

2009. február 23., hétfő

Nemzetközi információk

2009. febr. 18. 324.sz.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése hetilapja

Utolsó percben érkezett: kommuniké

A Liyannaj Kont Pwofitasyon (LKP) meg-megújuló felhívásai ellenére, a munkáltatók, a francia állam hagyták a helyzet elfajulását. Az állam képviselői állandóan kitértek tárgyalások elől és végül 2 ezer csendőrt hozattak a szigetre.
Ami előre látható volt, bekövetkezett. A dolgozók, a fiatalok és a lakosság egy része nem nyugodott bele a szakszervezetek elleni támadásba, febr. 16-án éjjel eddig nem tisztázott körülmények között a CGTG szakszervezet emberét halálos golyótalálat érte. A Karibi Dolgozók és Népek Szövetsége, az ATPC a munkáltatókat és az állami vezetőket vádolja az események bekövetkeztében. Felhívást intézett tagjaihoz, hogy ítéljék el a repressziót, követeljék a tárgyalások azonnali megnyitását és a követeléseket elégítsék ki.
SZOLIDARITÁS GUADELOUPE NÉPÉVEL ÉS DOLGOZÓIVAL!

Tartalom:
Guadeloupe
: az LKP (Liyannaj kont profitasyon) felhívása a nemzetközi közvéleményhez. Az Egyetértés felhívása: «A represszió azonnali leállítását! A bebörtönzöttek szabadon bocsátását! A követelések kielégítését!».
Kéri a munkás- és demokratikus szervezeteket, küldjenek tiltakozó levelet a francia hatóságokhoz, nagykövetségekhez.
Elie Domota, az UGTG főtitkára és az LKP koalíciójának szóvivője nyilatkozata (az LKP netoldaláról).

Párizs, febr. 7-8-i európai munkástanácskozás: a konferencia számadása, a francia POI.

Kazahsztán: Ivan Mihajlovics Bulgakov, fémipari szakszervezeti felelős és a «Munka védelme» szakszervezeti unió elnöke küldött volt a párizsi tanácskozáson, ahol interjút készítettünk.

Azért, hogy informálódj a Nemzetközi Egyetértés tevékenységéről, hogy másokat is informálhass, fizess elő a Nemzetközi információkra!



Guadeloupe

Az álalános sztrájk 27. napján a kormány a torlaszok ellen rendőri erőket vet be

Az erőszakszervezetek — mozgó csendőrség, rendőrség — először avatkoztak be a sztrájkolók által felállított torlaszok megszüntetésére. Szemtanúk szerint könyygázbombákat és robbanógránátokat is bevetettek, több, mint 50 dolgozót és sztrájkolót tartóztattak le, közöttük Charly Lendo és Robert Fabert UGTG-szakszervezeti felelősöket és az LKP (Lyiannaj kont pwofitasyon) kolektíva tagjait. Egy szakszervezeti felelős súlyosan megsérült.
A lakosság és a dolgozók azonnali reagálása arra késztette a hatóságokat, hogy néhány órán belül elengedjék az őrizetbe vetteket, közülük azonban tízet bírósági eljárás alá fognak vonni
A represszió útját választotta volna a kormány a tárgyalások helyett? Ez igen veszélyes lenne, mivel a sztrájkolók állandóan megegyezésre, tárgyalásokra törekednek, s ezt ki is mutatják, ezenfelül a lakosság legszélesebb rétegeinek támogatását élvezik, Elie Domota kifejezésével «a guadeloupe-i nép kitartása» mellett. Felhívott «a mozgósítás folytatására és megerősítésére egészen addig, míg a legitim követeléseiket nem teljesítik».
Sürgős vállaszt kell adni a nemzetközi munkásmozgalomnak is az LKP felhívására és követelni a represszió leállítását, az erőszakszervezetek kivonását, a követelések teljesítését, a minimálbér 200 eurós emelésével kezdve.


“Kiszabadultunk!”
Guadeloupe-i szakszervezeti felelős leveléből

«Tegnap szabadok engedtek bennünket, Charly Lendot, másokat és engem is, 12 h 30 körül egy negyedórás kihallgatás után.Végülis nem nagyon tudták mit kezdjenek az utca nyomása, a nemzetközi mozgósítás és a sajtó jelenléte miatt.
Az ügyész büntetni akart, kérte az először letartóztatottak fogvatartását, azonban a rendőrség előtti tüntetők jelenlététől és az ügyvédek beavatkozása hatására meghátrált, többekeket azonban bíróság elé idéztetett júniusban, melyet az LKP ügyvédje nyilvánosan leleplezett a tegnap esti 3 ezres gyűlésünkön».


Liyannaj kont pwofitasyon
Felhívás a nemzetközi munkás és demokratikus mozgalmakhoz


“Ahogy első felhívásunkban mondottuk: “A munkáltatók és a francia állam képviselői a mozgalom gyengülésére játszanak, hogy aztán megtorolhassák.”
Ami előre látható volt, be is köszöntött. A Liannaj kont pwofitation, (LKP) a sztrájk 28.napján a sztrájkőrségek megerősítésére szólított fel, miközben a francia állam ennek megakadályozására törekedett, egy súlyos, több könnyebb sebesülés történt és letartóztattak mintegy 70 személyt, közöttük az LKP szakszervezeti felelőseit.
Több képviselő tiltakozott az LKP elleni megtorlás miatt.
A dolgozók, a fatalok a terepen megerősödtek. Minden letartóztatottat szabadon engedtek.
A sztrájk 29. napján Gudeloupe-ot a gyakorlatilag minden települést elzáró barrikádok megbénították. Fiatalokat tartóztattak le 16-án éjjel.
A megtorlást folytatni kívánja a francia állam, mivel több mint ezer csendőrből álló mozgókülönítményt hozatott, miközben az LKP is megerősítete sorait.
A nemzetközi munkásszolidaritás, a demokrácia nevében újból hozzátok fordulunk. Guadeloupe dolgozóinak joguk van legitim követeléseikért harcolni.»

LKP, 2009.febr.17.

ADIM - AFOC – AGPIHM - AKIYO – AN BOUT’AY - ANG - ANKA – ASSE - ASS.AGRICULTEURS DU NORD BASSE-TERRE – ASS.LIBERTE EGALITE JUSTICE - CFTC - CGTG – CNL - COMBAT OUVRIER – Comité de l’eau - CONVENTION POUR UNE GUADELOUPE NOUVELLE – COPAGUA – CSFG - CTU – ESPERANCE ENVIRONNEMENT – FAEN SNCL - FO – FSU – GIE SBT - KAMODJAKA - KAP Gwadloup - LES VERTS - MADICE – MAS KA KLE - MOUVMAN NONM - PCG – SGEP/SNEC/CFTC - SOS B/Terre ENVIRONNEMENT - SPEG - SUD PTT GWA – SUNICAG - SYMPA CFDT - TRAVAYE é PEYIZAN - UDCLCV - UIR CFDT – UNSA - UGTG - UPG - UPLG - UMPG – VOukoum-SNUIPP-ADEIC



Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése
87, rue du Faubourg Saint-Denis – 75010 Paris eit.ilc@fr.oleane.com

Sürgős felhívás
Barátaink!

Febr.16-án az általános sztrájk által megbénított Guadeloupe-ból, Franciaország egyik utolsó gyarmatából kaptuk az alábbi felhívást. A sztrájk a dráguló életfeltételek javításáért és béremelésért folyik 28 napja a Lyannaj kont Pwofitasyon (47, az összes szakszervezetet is magábafoglaló bizottság) mozgósítása alapján. Az LKP közleménye:

«JEGO, a francia kormány minisztere ígéretéhez híven megbünteti mozgalmunkat és népünket. Erőszakkal avatkozik be, mintegy 50 személyt, tüntetőket és nem tüntetőket tartóztattak le, másokat körülkerítve ostromolnak. A letartóztatottak között találjuk Charly LENDO-t, egyik vezetőnket és Victor FABERT-t, az UGTG szakszervezeti szövetség volt főtitkárhelyettesét, a Nemzetközi Egyetértés tagja «Travayié et Payzan» szerkesztőjét.»

A francia Független Munkáspárt (POI) közleményében megálljt követel a Guadeloupe-i represszióra.

Súlyos és nyugtalanító hírek érkeznek Guadeloupe-ból: a négyhetes sztrájk eseményeibe a francia kormány brutális erőszakkal beavatkozott, dolgozókat és aktivistákat sebesítettek meg, tartóztattak le. A POI elítéli a francia állam kísérletét a társadalmi problémák ilyeténféle megoldására. Felhív minden munkás- és demokratikus szervezetet, hogy követelje a rendőri erők bavatkozásának azonnali beszüntetését, a letartóztatott aktivisták szabadonbocsátását, és a követelések teljesítését.
A «Lyiannaj Kont Pwofitasyon» (LKP) és az ezt létrehozó 49, zömében szakszervezet a dolgozók és a lakosság követeléseit fogalmazta meg, a jelen helyzet kialakulásához az vezetett, hogy a kormány ezekre nem hajlandó pozitív módon válaszolni, .
A POI az LKP és 49 szervezete megbízatását tiszteletbentarva az általános sztrájkot és követeléseit támogatja.

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése tiltakozásra szólítja a nemzetközi közvéleményt, munkás- és demokratikus szervezeteket, kéri, hogy küldjék el állásfoglalásukat a francia hatóságoknak, követségeknek az egész világon.

A represszió azonnali leállítását! A bebörtönzöttek azonnali kiengedését! A követelések kielégítését!

- L’arrêt immédiat de la répression !
- La libération immédiate de tous les emprisonnés !
- La satisfaction des revendications !

Guadeloupe prefektusának
Rue Lardenoy 97 100 Basse Terre
Fax :
International : 00 335 90 81 58 32
France : 05 90 81 58 32

M. Yves Jego Outre-Mer államtitkára
27, Rue Oudinot 75 007 Paris
Fax :
International : 00 331 53 69 28 04
France : 01 53 69 28 04

Másolat küldése:

1./ Collectif des 47 organisations
UGTG, Rue Paul Lacavé , 97 110 Point-á-Pitre Guadeloupe
Fax :
International : 00 335 90 89 08 70
France : 05 90 89 08 70
E-mail : ugtg@wanadoo.fr

2./ Daniel Gluckstein
Coordinateur de l’Entente Internationale
des Travailleurs et des Peuples
87 rue du Faubourg Saint-Denis 75 010 Paris (France)
Tel : (331) 48 01 88 28
E-mail : Eit.ilc@fr.oleane.com


Guadeloupe

Elie Domota, az UGTG főtitkára és az LKP koalició szóvivője:

“Társadalmunk 400 éve rasszista és osztályalapon szervezett”

• Jan. 28-án a prefektus az LKP-val folytatott tárgyalásokat elhagyta.

• Willy Angele, a Medef (Vállakozások mozgalma) elnöke azt nyilatkozta, kész lett volna egy terv kidolgozásában részt venni, mert «nem akarja saját országát széttépve látni, mint ahogyan a tutszik és hutuk tették».

• Elie Domota, reagál mindezekre

Az LKPhonlapjáról.
(…) Amit meg kell erősítenünk, az az, hogy a guadeloupe-i társadalom 400 éve rasszista és otszályviszonyokra épül, mai társadalmi piramisunkban a hatalom a bőr színének felel meg. (ekkor hagyta el az állam képviselője a tárgyalótermet). A piramis csúcsán fehéreket, európaiakat találunk, lent feketéket és indiánokat. Szociális békéről beszélünk? A társadalmi béke nem létezhet egy olyan országban, ahol a gyerekek többsége kirekesztett (…).
Az 50 legnagyobb vállalkozást elemezve Gouadeloupe-ban, látjuk, hogy vezető kádereik nem afrikai vagy indián eredetűek. Az adminisztrációk, az állami szolgáltatások vezetői ugyancsak nem azok! Csak ott dolgoznak fekete vagy indián honfitársaink, ahol a nyomort igazgatják, soha nem ott, ahol hatalom is van!
Ma, mikor felvesznek egy munkaerőt, kék-fehér-vöröst (a ford.: a francia nemzeti színek) kérnek, ezt 01-gyel jelölik, egy valódi fehéret! Ez a faji megkülönböztetés! Ezt olvashatjuk a mi és a martinique-i diplomás fiataljaink http://antildiscrim.skyrock.com/ blogjain, itt lehet látni mindazt, ahogyan a rendszer áldozatot csinál belőlük!
Nézze meg M. Angele a Carrefour (élelmiszeráruház), a Monsieur Bricolage (barkácsáruház) vezetőinek fényképét! Megfelenek-e az etnikai realitásoknak? Nyilvánvalóan nem.
Hogy az ön megjegyzésére reagáljak a tutszikról és hutukról, meg kell jegyeznem, egyáltalán nincs szó erről. A társadalmi béke nem létezhet egy olyan országban, ahol a töbség kirekesztett. A munkanélküliek 99,99 % afrikai, indián származású gouadeloupe-i.
Nézzük, hogyan szerezte be dolgozóit a Décathlon, Kiabi, Casino. Magam az ANPE-nél dolgozom, amely cég a Décathlonnak végezte a toborzást. Előírás szerint válogattunk, ezután pedig egy konzultánsiroda «megtisztogatta» a munkánkat és Párizsból jöttek az alkalmazottak! Mégiscsak furcsa, hogy még a pénztárosok is Párizsból jöttek!
Országunk 1 600 km2, 460 000 lakossal; és Guyane-nal együtt itt a legnagyobb a munkanélküliség a 60 000 munkanélkülivel! Azt mondják, akár Normandiában élünk, akár Guadeloupe-ban, franciák vagyunk. Nem olyan egyszerű ez!
Hogyan akarhatják a társadalmi békét olyan országban, ahol az ország lakói nem dolgozhatnak!

Egy nap az ANPE-hez, ahol dolgozom, egy munkaajánlat érkezett 40 személy felvételére, füvet nyírni, mosogatni, takarítani, stb, ezzel a megjegyzéssel: «írás, olvasás, beszéd angol nyelven kötelező»! Ez azt jelenti, hogy vendéglátóipari középiskolát végzett gyerekeink, ti. ők beszélnek angolul, menjenek mosogatni?

Sok fiatal diplomásunk van, aki szendvicseket készít fast-foodsban! Csak azért, mert nem akarják elhagyni hazájukat jobb munka reményében. Mások elmennek. Aztán vissza sem jönnek, csak nyaralni. Németországban, Ausztráliában alapítanak családot, számunkra elvesznek. Mihelyt egy adott közszolgálati munkahelyre nem találunk 30 napon belül helyi lakost, külföldit lehet alkalmazni. Így került ide 45 svéd!
A kérdéseket gyűlölet nélkül tesszük fel éppen azért, hogy ne jussunk el a gyűlöletig!
2 éve a külvárosi fiatalok is kirekesztettek voltak, nem érezték, hogy franciák volnának. Itt 400 éve semmi nem történik, ne ragozzuk sokáig, elsők vagyunk a fiatal lányanyák számában, az AIDS-esetében, az összes negatív aspektusban.
Ellenben, ha sportról van szó, ha futballról, atletizmusról, akkor bezzeg hívnak minket. Ha nem is lehetünk mindnyájan Lilian Thuram vagy Teddy Riner, de a mi gyerekeinknek is jogunk van a sikerre.

Mikor kicsi voltam, sokat olvastam, egyszer azt mondta nekem valaki: «Domota, valami nem stimmel: a mesékben csak a fehérek dirigálják az egész világot!».
Még ha gyerekeink a tévét nézik, ott sem látnak senkit, aki ránk hasonlítana. Ha sikeres munkákat nézünk, ott sincs senki közülünk. Az utcán, ott igen! Ha hívők lennénk, azt mondhatnànk, valami átok ül rajtunk! Lassan elhisszük magunk is, hogy ez örök és megváltoztathatalan. Minek akkor az iskolák, a tudományok, maradjunk a kereszt tövében, az utcán, fogjunk fegyvert!
42 éves vagyok, 2 gyerekem van, az ANPE igazgatóhelyettese. Mit értem el? Mit hagyunk a gyerekeinkre, egy haldokló országot?
Ma bemutattuk, hogy a sorsunkat kezünkbe kell vennünk, mert a francia állam politkája nem felel meg követeléseinknek. Elsőrendű feladatunk a ma szenvedő guaodeloupe-i nép szocális követeléseit rendezni.
Tegyük hozzá a hutuk és tutszik meg a demokrácia ügyéhez: a Fekete-kód, a Pétain-rendszer legitim volt, pardon legális, tehát Önök a jogszerűség hívei. Ezért megerősítem, hogy mindennek van határa. Ha őseink a legális Fekete-kódot nem találták volna jogtalannak, még mindig rabszolgák lennénk!

Párizs, európai munkáskonferencia 2009. febr. 7-8.

21 európai ország 150 küldötte
Egész Európában egyesüljünk az Európai Unió politikája és intézményei ellen!

A konferencia számadása a Munkásinformációban megjelentek alapján, ahol a franciaországi POI (Független Munkáspárt) is kifejti állásfoglalását; a felhívást előző számunkban tettük közre.

Mikor az EU és a különböző országok kormányai eurómilliárdokat öntenek a bankokba és a spekulánsok zsebét tömik az úgynevezett fellendítés érdekében, akkor elbocsátások százezreit jelentik be, más ezreket pedig a részleges munkanélküliség sújtja. Minden iparág érintett: az autóipar, a bankok, az építőipar és a közszolgáltatások.

A munkásosztály mindenütt mogolódik szervezeteivel a destruktív politika ellen. Természetesen ezzel szemben az EU és minden kormány megkísérli a mozgalmak integrálását, bevonását az ellenreformok sorába. A kérdést sokan érintették a tanácskozáson. A meghatározó elem minden országban az ellenállásé, melyet Per Sorensen (szakszervezeti mozgalom az Európai Unió ellen, Dánia) mint «az Európai Unió intézményeivel szembeni védelmi frontként». határozott meg.

Igen «védelmi front» avégett, hogy egy lépést tegyünk előre a népek valódi szövetkezése és egész Európa szabad dolgozói és népei szabad uniója megvalósulásának irányában. E cél érdekében ünnepélyes felhívást intéztek a küldöttek: «Egyesüljünk, hogy a sokszáz millárd eurót, amit a bankoknak, spekulánsoknak adtak, iskoláink, egyetemeink, kórházaink, közszolgáltatásaink érdekében használják fel!».

A küldöttek bizottság felállítását határozták el, mely országainkban összejöveteleket, találkozókat, közös kampányokat szervez; delegációt küld az Európai Bírósághoz; a dublini nemzetközi meetingen támogatja a TEEU szakszervezetet a Lisszaboni szerződés újbóli népszavazásán a nem győzelmére.

Két jelentéssel kezdődött a tanácskozás. A svéd ‘Európai Unióra nemet mondó Mozgalom’ elnöke, Jan-Erik Gustafsson beszámolt az európai munkásaktivistákkal és a Nemzetközi Egyetértéssel együttes egyéves kampányukról az Európai Bíróság ítéleteinek visszavonására. A döntések megkérdőjelezik a sztrájkjogot és az osztályharcban kivívott munkásjogok garanciáit mindnyájunk országaiban.
A francia POI országos irodája küldötte, Christel Keiser beszélt az EU intézményes válságának következményeiről, melyek egyre nyíltabban jelentkeznek a munkásosztály, a nemzetek, a demokrácia szétzilálásában A válság, a kapitalista rendszer világszintű felbomlásának részeként frontális ütközést provokál. Franciaországban jan.29-én milliók sztrájkoltak és tüntettek szervezeteikkel, követeléseik védelmezésére, elsősorban az elbocsátások leállítására, és a közszolgáltatás munkahelyei csökkentésére.

Mobilizáció egész Európában. «Portugáliában a pedagógusok hónapok óta küzdenek új státuszuk bevezetése ellen» mondta Carmelinda Pereira, szakszervezeti felelős). «Szerbiában megsokszorozódtak a sztrájkok az elbocsátások ellen és a vállalatok privatizálásának megsemmisítésére» magyarázta Duro Velickovik (EPS, elektromos szakszervezet). Franciaországban, figyelmeztetett Pascal Samouth (szakszervezeti felelős), «a mozgósítás a Bachelot-törvény ellen folyik, mely az egészségügyi rendszert és intézményei státuszát támadja». Németországban is a kórházak védelméről beszélt Ingo Röser (szakszervezeti felelős, egy pszichiátriai klinika vállalati tanácsának elnöke ): «Berlinben, szeptemberben 130 000 tüntető az ágyak megszüntetése és a személyzet csökkentése ellen». De a metró privatizálása ellen is, mivel «az Európai Unió kötelezővé akarja tenni a közlekedésben is a versenyt » tette hozzá Monika Wernecker (Ver.di szakszervezet).

Írországban «miután a miniszterelnök bejelentette a bérek befagyasztását 2 évre és, a nyugdíjak 10 %-os csökkentését, konföderációm sürgősséggel tárgyalja az általános sztrájk kérdését» hívta fel a figyelmet Aemon Devoy (TEEU).

Albert Anor (szakszervezeti felelős, a svájci szocialista párt tagja) a nem EU-tagállam Svájc kűzdelméről beszélt az ún. «személyek szabad áramlása» megújításának ügyében tartandó referendumról. Tony Richardson (a Labour party aktivistája, Nagy-Britannia) a Total munkásainak spontán sztrájkjáról számolt be mint új Laval-ügyről, aláhúzva «az európai intézmények felelősségét a dolgozók megosztásának kísérletében». Marc Gauquelin (POI, Franciaország) bemutatta pártja állásfoglalását, a kiáltvány tervezetének módosító javaslatait (következő számainkban közreadjuk). Követelések, melyek politikai téren felvetik a Maastrichti és Amszterdami szerződéssel való szakítás kérdését, mivel az EU nemcsak a jogokat, de a nemzeteket, mint ezen jogok kereteit is támadja. Jeanine Chaineux és Rik Steeland (belga szakszervezetektől) hollandul és franciául egyaránt kifejezték «Belgium szétválasztásának szívében az In de Warrande csoport kiáltványa található, az európai független Flandria követelésével. Ha két nép is él Belgiumban, munkásosztály csak egy van». Kelet-Európában szintén találkozunk a népek felosztásának kísérletével és az ez elleni ellenállással, Jacim Milunovic (kereskedelmi és szállodaipari szakszervezet vezetőségi tagja, Szerbia): «Az imperializmus a jugoszláv föderációt szétmorzsolta 7 kis bábállamra, ezzel letörte a jugoszláv munkásság szociális jogait is», és nyilvánvalóvá tette, hogy így vagy úgy, de Jugoszlávia egyesítése napirenden marad.

A jogok elvesznek Magyarországon is, ahol «a Bolognai processzus véget vet a felsőoktatás ingyenességének, dacára annak, hogy népszavazás utasította el a tandíjat» számolt be Fruzsina (egyetemi hallgató, Fiatal Baloldali Unió).

«A háború és a népek tönkretétele együtt jár» húzta alá Petr Chnur (Csehszlovákia) beszámolva a radarállomások telepítése elleni népi küzdelemről, melyet «a pszeudobal és a jobboldal, az EU és a NATO egyaránt támogat». Pontosította, hogy a csehszlovák állam visszatérése megkerülhetetlen kérdés a munkásmozgalomban. H.W. Schuster (az SPD düsseldorfi munkástanácsa, Németország) a febr. 4-i Sarkozy-Merkel közös nyilatkozatra hívta fel a figyelmet «Európa védelmi politikájában az USA-nak partneri szerepe van».

A konferencián vita bontakozott ki a Lisszaboni szerződés társadalmi melléklete kérdésében. Franck Keogan (ír Népi mozgalom az Európai Unió ellen) feltette a kérdést: «Mivel a CES (Európai Szakszervezeti Szövetség) társadalmi protokollt javasolt, nem kellene ezt kampánnyal támogatni? ». Daniel Gluckstein, a POI országos titkára és a Nemzetközi Egyetértés koordinátora megjegyezte: «konstatáljuk, hogy a Maastrichti szerződés összes szociális záradéka és ennek hívei a munkásosztály összezúzását célozták». Jean-Charles Marquiset (francia szakszervezeti felelős) beszélt a CES (ESZSZ) szerepéről, arról, hogy amit csak az EU elhatároz, azt a CES követi, s ezzel maga is elősegíti a munkásjogok és –garanciák eltűnését.

«Kísérni» vagy harcolni: a vitán végigvonult a kérdés. A munkásosztályoknak nem az lenne a feladatuk, hogy visszautasítsák az ellenreformokban való részvételt, azok kísérését?

Maïté Monformez (a spanyol UGT közszolgáltatási szakszervezeti föderációja): «A szociális párbeszéd nevében kötelezik szakszervezeteinket arra, hogy a tőlünk elvett jogokra áldásunkat adjuk. A szakszervezetek felelőssége ellentétes ezzel».

Törökországban a dolgozók ugyanilyen gondokkal találják magukat szemben Dogan Fennibay (a török Munkás Testvériség pártja): «a munkástiltakozások ellenére a kormány rekonstruálta a Gazdasági és szociális tanácsot, a szakszervezeteket integrálni akaró szervet».
A munkásosztály függetlenségéről még nem mondta ki az utolsó szót, Ivan Bulgakov («A Munka védelme» szakszervezeti konföderáció, Kazahsztán): «A dolgozók készek a harcra, csak ezt várják. A probléma köztársaságainkban az, hogy a szakszervezeteket a szovjet érából örököltük, vezetőik a kormány emberei. Korszakunk azonban nekünk kedvez, ha megadjuk a megfelelő segítséget a munkásosztálynak azzal, hogy független szervezetekkel rendelkezhessenek». Következtetései megerősítést nyertek Alexandr Lomakin részéről (Népi ellenállás, Moldávia): «A nyugalom évei után a munkások kezdik öntudatukat visszanyerni, az üzemekben sztrájkokat indítanak mindenfelé az elmaradt bérek követelésére».

Christel Keiser

Kazahsztán

Interjú
«Ma az egész köztársaságban harc folyik. A munkások fellépnek az elbocsátások ellen, a bérek ki nem fizetése ellen…»

Ivan Mikhajlovics Bulgakov a fémipari szakszervettől, a Munka védelme szakszervezeti tömörülés elnöke. Küldött volt a tanácskozáson.
Kazahsztán, a volt szovjet köztársaság, soknemzetiségű középázsiai állam 15 millós lakossággal (60%-ban kazah, 40 %-ban orosz nyelvű, sokakat deportáltak ide, mint a volgai németeket, tatárokat, csecseneket).

Hogyan szervezték meg a független szakszervezeteket?
A «peresztrojka» után hiányoztak az alapvető élelmiszerek és fogyasztási javak, a béreket sokszor nem fizették ki, ezzel dupla hiányt létrehozva. 2002-től 2004-ig az én vasipari üzememben megszerveztük a küzdelmet annak likvidálása ellen. A sztrájkbizottság vezetője lettem. Végülis annak ellenére, hogy az üzemet bezárták, nem veszítettünk, mert elsők voltunk Kazasztánban, akik felkeltek a dolgozók védelmére. Ma már mindenütt harcolnak az elbocsátások ellen, a bérek ki nem fizetése ellen…

Nemrégen résztvettél Pervomajszkij város IKhMZ üzeme sztrájkjában…
Olyan üzemről van szó, mely egyedülálló a maga nemében, ritkafémet dolgoz fel (a Szovjetunió idején építették fel) és rendkívüli módon rentábilis volt. A SzU összeomlása után elhagyták az üzemeket, a termelés összeomlott, a munkahelyeket megszüntették. Elkezdődött a privatizálási hullám, melyet mi «prihvatizációnak» hívunk (szójáték: a «fosztogatni» szó beépítésével). A bürokraták külföldi tőkének adták el a vállalatokat, 8 hónapon át nem volt bérfizetés, a tulajdonosok a termelést állandóan csökkentették. A «hivatalos» szakszervezet nem vállalta a harc megszervezését, a munkások keresték az önszerveződés formáit, hogy elkezdhessék a tiltakozó akcióikat. Engem már ismertek a glubokojei küzdelem megszervezése révén, segítségül hívtak, így hoztunk létre a szakszervezetet. Végül elértük, hogy az elmaradt bérek nagy részét kifizessék.

Mi marad meg benned erről a konferenciáról?
A dolgozók készek harcolni a végsőkig. Nálunk a régi szakszervezetek vonakodnak, ők vannak a hatalomban, a kormányban, korruptak, a harcot nyilván nem segítik. Ezért nekünk független szakszervezeteket kellett létrehoznunk.

Mit jelent a függetlenség?
Először is pénzügyileg kell függetlennek lenni. Ma világméretű pénzügyi és gazdasági válságot élünk át szörnyű következményekkel. De számunkra, akik a munkásjogokért harcolunk, soha nem látott alkalom nyílik. Menjünk a dolgozók közé, segítsük őket nemzeti és nemzetközi szinten egy erőt képezni!
Nem beszélve az EU-ról, ami szintén nem egy ajándék a dolgozók számára. Soha nem volt ilyen aktualitása: «Világ proletárjai, egyesüljetek!».
A tanácskozáson javasoltam, hogy itt hozzunk létre egy koordinációs és információs központot erőink egyesítésére.

Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

2009. február 22., vasárnap

Az ATTAC Magyarország nyilatkozata

A média feladata az, hogy a társadalmat hűen tudósítsa az eseményekről. Ezzel szemben – Magyarországon különösen - a nézettségtől függő reklámbevételekre koncentrál, és ezért a botrányos, durva, a nézőket, olvasókat felháborító jeleneteket keresi, és azokat adja hírül. „Az igazat mondd, ne csak a valódit” József Attila-i hivatástudata nem, illetve csak elenyésző (lent jelzett) kisebbségben működik. A magyar sajtó nemcsak az „igaz”-ról nem tudósít, de még a „valódi”-ról sem. Ezért az ATTAC Magyarország a következő nyilatkozatot teszi.
1. A fiatalok egy csoportja öntevékenyen ment át az Opera elé a rendezvény túloldali helyszínéről. Az Ellen-Operabál attacos szervezői megpróbálták őket visszafordítani, sikertelenül. Közülük senkit nem vett őrizetbe a rendőrség. Az ATTAC Magyarország – mint az egyik rendező szervezet – ugyanakkor elismeri, hogy az addig békésen zajló, hajléktalanoknak ételt osztó, vidám, táncos demonstráció 21 óra után kicsúszott a szervezésért felelősök kezéből. A mikrofon illetéktelen kezekbe kerülése következtében egy számunkra ismeretlen fiatal a kordon elhagyására buzdította a jelen lévő fiatalok egy csoportját. A rendőrség együttműködő volt mindaddig, amíg az incidensre sor nem került. Akkor azonban a jogszabály adta keretek között, de az arányosnál erőszakosabban lépett fel, ami csak tovább eszkalálta a senki számára nem kívánatos eseményeket mindkét oldalon. Az ATTAC Magyarország a jövőben fokozott erőfeszítéssel igyekszik elejét venni annak, hogy rendezvényei ilyen fordulatot vegyenek.
2. A fiatalok nem próbáltak „betörni” az Operába, hanem végigmentek a piros szőnyegen és felmentek a lépcsőn, aminek tetejéről visszafordították őket, és mint a storyonline (http://www.storyonline.hu/hirek/ellentuntetes_operahaz_elott/14093/) videójából látszik, a fiatalok szót is fogadtak. A lépcsőn ezek után megálltak és énekeltek, táncoltak. „A punkok nem próbáltak meg bejutni az épületbe, csupán az Opera lépcsőjére álltak fel, ahová előttük bármelyik járókelő és fotós felmehetett.” - írja stop.hu. (http://www.stop.hu/articles/article.php?id=456614) „A punkok nagyon idegesítették a rendőröket, mert folyton azt kérdezték tőlük, hogy mi rosszat tettek, miért kellett őket megverni, hiszen nem csináltak semmit.” (http://index.hu/kultur/pol/2009/02/22/punkokat_vertek_a_rendorok_az_operabal_elott/)
3. Ezután a rendőrség (a terület elhagyására vonatkozó felszólítást követően, amelynek a fiatalok nem tettek azonnal eleget) az arányosnál erőszakosabban elkezdte kiszorítani a fiatalokat, akik közül ennek hatására többen elestek. Köztük egy fotós, akit az egyik fiatal megpróbált felsegíteni, sikertelenül, mivel az oszlatás miatt egy másik fiatal is ráesett a földön fekvőre. Az így elharapózott helyzetben több fiatalt brutálisan lefogtak és beszállítottak a rendőrőrsre, majd sok tízezer forintos pénzbírságot szabtak ki rájuk. (Egyikük elveszítette mobiltelefonját, mert az őt lefogó rendőrök nem engedték meg, hogy felvegye a földről, mások kisebb sérüléseket szenvedtek stb.)
Az ATTAC Magyarország tiltakozik az arányosnál nagyobb, a helyzetet csak elmérgesítő rendőri fellépés ellen, amellyel az Operabál milliárdos résztvevőinek állítólagos nyugalmát védték a társadalom többségéből érkező néhány, maga módján utcabálozó, és a bálterembe talán be sem hallatszóan hangoskodó fiatallal szemben.

Ennyi a „való”, és most az „igaz”-ról:
4. Az Operabál idején tartott Utcabál az ország kiáltó társadalmi egyenlőtlenségeire kívánta felhívni a figyelmet (zenével, ételosztással, beszédekkel). A bécsi elittel szemben - ahol az Operabál törzsvendégeinek egy része lemondott a báli részvételről, mondván, hogy a válság idején nem tartja azt ildomosnak – a magyar milliárdos elit láthatóan tudomást sem kíván venni az ország többségének helyzetéről, akikre a válság terhei hárulnak. Ennek az elitnek a nyugalmát védendő tartja fenn és fizeti az állam a rendőrséget.
5. A világgazdasági válság oka a profittermelés korlátlan eluralkodása a Földön és különösen Magyarországon, ahol a termelőalapokat magánkézbe, elsősorban a transznacionális vállalatok kezébe játszotta át a rendszerváltó elit – akkor teljes egyetértésben, most pedig egymást marva a hatalomért. A magyarországi válság azért súlyosabb még a környező országokénál is, mert gazdaságunk végzetesen kiszolgáltatott a globális vállalatok és a globális pénzügyi szféra profitérdekeinek.
Az ATTAC Magyarország tiltakozik ez ellen az irracionális és a társadalom szövetét teljesen szétromboló gazdaságpolitika és jogrend ellen, és annak tarthatatlanságára, azonnali korrekciójának szükségességére hívja fel a figyelmet.
6. A média előszeretettel tolja előtérbe a „részeg, szélsőbalos, fenékmutogató punkok” imidzsét, ami a közvélemény ellenszenvét válthatja ki. Túl azon, hogy ez messze nem fedi a tüntetők összetételét, nyomatékosan felhívjuk a figyelmet, hogy a fiatalság állapotáért egyedül a neoliberális rendszer a felelős. A neoliberalizmus a közoktatás, a szakképzés, az olcsó és színvonalas tömegkultúra szétverésével (piacosítással), a médiát népművelés helyett celebek és ízléstelenségek terepévé változtatva, és legfőképpen a munkanélküliséget és feketegazdaságot szülő ultrakapitalista rendszer bevezetésével mind a kultúrától, mind az értelmes munka lehetőségétől, mind a biztos nyugdíjas évektől megfosztotta, és ekképpen műveletlenségbe és végzetes kilátástalanságba sodorta jövőnket: a gyermekeinket. A helyzetet a neoliberális rendszer - mint a fiatalkorú bűnözés növekedésére kínált recept, nevezetesen a büntethetőségi korhatár leszállításának felvetésével is tette – kimutatva valódi lényegét, a „söpredékként” kezeli és brutálisan elnyomja kétségbeesésbe sodort fiataljaink kétségbeesett megnyilvánulásait.
Az ATTAC Magyarország tiltakozik a fennálló, mélységesen igazságtalan, velejéig irracionális és gazdaságtalan, perspektivikusan pedig fenntarthatatlan neoliberális gazdasági rendszer, valamint az e helyzetből születő tiltakozások befeketítése, eltorzítása és brutális kezelése ellen.
Végezetül: tiltakozunk az ellen, hogy jogrendünk lehetővé teszi, hogy a rendőrség engedélyezzen (nem teszi lehetővé, hogy betiltson) szélsőjobboldali, megfélemlítő erődemonstrációkat, sőt azokhoz rendőrségi védelmet rendel ki, miközben szabálysértésnek értékeli, súlyos bírsággal sújtja, valamint a legnagyobb határozottsággal és „profi” rohamrendőri eszközökkel szétveri az elit gazdagságot fitogtató rendezvényei ellen az utcán énekléssel és tánccal tüntető maroknyi fiatalt.



ATTAC Magyarország Egyeztető Tanácsa 2009. február 22.

Szolidaritás az ellen-Opera bállal

2009.02.21-én az Operabállal egyidőben ellentüntetés volt (ATTAC és DAC szervezésében), ahol a rendörségnek kellett megvédeni a mi munkánk gyümölcsét learató, bennünket kizsákmányoló, megnyomorító "úri közönséget".

Teljes szolidaritásomról, együttérzésemtől biztosítom az ellen-operabál szervezőit és résztvevőit. Nagyon sajnálom, hogy más elfoglaltságom miatt nem lehettem ott.
Ne hagyjátok magatokat megfélemlíteni, csak így tovább!

2009.02.22 Utopszkij

2009. február 21., szombat

Gyárfoglalás

A belgiumi La Louvière város Royal Boch fajanszgyártó kisüzemének vezetése a múlt héten csődöt jelentve elhelyezte üzleti mérlegét a Kereskedelmi Bíróságon.
A fénykorában 1600 dolgozót foglalkoztató Royal Bosh 1985 -ben termelését szétválasztotta, az ipari porcelángyártást (szaniteráru) eladta, egyre kevesebb munkással folytatta a különféle asztali fajansztárgyak gyártását. Most az utóbbi is eltűnni készül.
A jelenlegi tulajdonos – Belgium egyik leggazdagabb embere – kevésnek ítéli a profitot, a márkanevet eladva szabadulni akar az üzemtől is. Állítólag 12 millió eurót veszített – s hogy nem a beruházásokon, az biztos: lepusztult gyárépület, régi gépek, manufaktura a város központjában. A kapun vörös (szocialista) és zöld (keresztényszocialista) szakszervezeti zászlók lengenek 3 napja és egy gyakorlatlan kéz rajzolta ákom-bákom: lefoglalt üzem. Az üzemben működő szakszervezetek és a dolgozók egyöntetűen emellett döntöttek. Négy csapatba oszlottak és éjjel-nappal őrzik «munkahelyüket». A már jan. elseje óta kényszermunkaszüneten levő 47 dolgozó kétségbeesetten küzd a gyárért az igazgatóság ellenében, reménykedik a vallon régió segítségében, fellendítési tervben vagy új tulajdonosban hiszen megrendelésük van. Határidőt kértek a bíróságtól a könyvelés átvizsgálására. A kapott egy hét kevés, mégis reményt látnak arra, hogy meg lehet menteni az 1841-ben alapított céget, Vallónia hajdani büszkeségét (a Royal Boch porcelán olyan híres volt a múltban, mint a hollandiai Delft). Egész életük a gyárhoz kötődik, a legrégebbi dolgozó 45 éve itt kezdett 14 éves korában. A városban nagy a szolidaritás, az üzem előtt autók tülkölnek, delegációk érkeznek biztatásukra más üzemektől, baloldali pártoktól, állampolgárok kopogtatnak be, egyik este egy amatőr szinház is bemutatja társadalmi drámáját az ipar-megsemmisítő közelmúltról.
Kérdezem, mire számítanak a bírósági döntés után. «Folytatjuk! A felelősök nem mi vagyunk!»

2009. február 17., kedd

Nemzetközi információk

2009. febr. 11. 323. sz.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:

«Egyesüljünk az Európai Unió politikája és intézményei ellen !».
Az európai konferencia eredetileg az Európai Bíróság ítéletei (Laval-, Viking- és Rüffert-ügyek) megsemmisítésének követelésére jött létre. Febr.7-8-án Párizsban. 22 országból 150 küldött vett részt. Következő számunkban folytatjuk teljes beszámolónk publikálását.

Franciaország: febr. 8-án több mint 4000 dolgozó gyűlt össze az elbocsátások megtiltását követelve. Francia és európai aktivisták, a munkásmozgalom irányzatait képviselve kimondták: «Minden percben egy munkanélkülivel több!».
Az elbocsátások megtiltásának elérésére a POI akcióegységet javasolt a többi pártnak: együttes «menet» szervezésése ennek követelésére.
Guadeloupe: A harmadik hete tartó sztrájk Martinique szigetét is elérte.
Cikk a Travayé é Péysan c. lapból, melyet a Mouvman á Travayé é Péysan (a Nemzetközi Egyetértéshez közelálló guadeloupe-i szervezet) ad ki.

Támogassátok az Egyetértés kezdeményezéseit, fizessetek elő a Nemzetközi információkra!

Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis -75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com

Franciaország

2009. febr. 8-i találkozó

Az elbocsátások megtiltásának elérésére a POI akcióegységet javasolt a többi pártnak:
“Minden percben egy munkanélkülivel több!”


A montreuili kongresszusi palota hatalmas termét Seine-Saint-Denisben több mint 4 000 dolgozó töltötte meg, hogy tiltakozzon az elbocsátások ellen. 7 másik hasonló találkozó fogja követni vidéken is.
A Független Munkáspárt (POI) a többi pártoknak országos bizottság létrehozását javasolja az elbocsátások megtiltása érdekében az együttes menet megszervezésére.
Májusban a POI országos összejövetelt tart Párizsban az elbocsátások ellen, a spekulánsoknak adott milliárdok visszaszerzéséért, az Európai Unióval való szakítás érdekében.

Az egység lehetséges és szükséges!
Csoportosan, családostól, autóbusszal érkezve, majd figyelmesen hallgatva és nyugtalanságukra választ keresve a jelenlevők akciójavaslatokat várnak, elszántan, gyakran felállva, ovációval ünnepelve a szónokot. Jan. 29. után politikai perspektívát keresünk. A munkásmozgalom pártjainak óriási a felelőssége. A Független Munkáspárt közös párizsi menetet javasol az elbocsátások megtiltására.
«Egységet akarunk. Lehetséges és szükséges ennek megalkotása », mondja egy szónok.
Ez nem csak egy párt ügye, az egész munkásosztályé.

“A Független Munkáspárt elolvasta a 6 párt és baloldali mozgalom által kibocsátott kommünikét, aláírta azt.
Mint Önök, mi is megállapítottuk, jan. 29-én «legitim népharag támadt a jelenlegi elbocsátási hullám és a munkahelyek megszüntetése ellen». A dolgozók intézkedéseket követeltek «a munkahelyek érdekében, a kormány azon választása ellenében, hogy megfelelő ellenszolgáltatás nélkül milliárdokat osztott a bankoknak és nagyvállalkozásoknak». Megerősítjük: «Nem a munka világa és a népesség köteles megfizetni a válság árát!».
Mindnyájan, Önökkel együtt követeljük a Pécresse-törvény visszavonását a felsőoktatásban, a Bachelot-törvényét az egészségügyben és Guadeloupe dolgozói követeléseinek kielégítését. A Darcos-dekrétumokról szóló jelentés óriási bátorságról tanuskodik, a középiskolások, tanáraik és szervezeteik mozgósítását követően.
Ami a dolgozók «társadalmi pajzsát» illeti, mely szervezet tudna ellene fordulni? Minden percben egy új munkanélkülivel több van ebben az országban. Milyen választ tudunk adni a munkanélkülieknek? Hogy velük érzünk, ha kiteszik az utcára vagy azt, hogy joga van maradni és megélni a munkájából? Mondhatjuk-e nekik, hogy a munkásmozgalom minden szervezete kitart mellettük és mobilizálja az egész társadalmat azért, hogy ne legyen több elbocsátás?
A «szociális pajzs» első konkrét formája nem az kellene legyen, hogy együtt jelentsük ki az elbocsátások tiltását, a közszolgáltatás összes fenyegetett munkahelyének védelmét és a kormányzati destrukciós tervek leállítását?
A közös kommünikében «óriási nyilvános vita szükséges az aktuális politika alternatívájának megfogalmazására». A POI - mint minden part - javaslatait közre fogja adni. Mi úgy ítéljük meg, hogy a jelenlegi helyzetből kiutat azt jelent, hogy a Maastrichti, Amszterdami szerződésekkel, az Európai Unió intézményeivel szakítani kell; a 427 milliárdot, amit Sarkozy kormánya a kapitalistáknak és spekulánsoknak adott, el kell kobozni és a köz, a népesség szolgálatára fordítani.
Minden bizonnyal lesznek más javaslatok is. De lehet-e ez az elbocsátások megtiltása elleni közös akció előzetes feltétele? Nem gondoljuk. Ellenkezőleg, úgy véljük, ha a Ti pártotok, a mi pártunk, az összes aláíró párt előfeltételek nélkül egyetért, hogy együtt cselekedjünk az elbocsátások megtiltása és az összes munkahely megtartása érdekében, erre a felhívásra válaszoltak dolgozók százezrei, milliói.
Javasoljuk, hogy az elbocsátások megtiltásának követelésére tartandó párizsi menet előkészítésére minden párt javaslatainak tiszteletbentartásával hozzunk létre egy bizottságot.
Sürgető a feladat (…).
Testvéri üdvözlettel»
2009.febr.9.
A POI (Független Munkáspárt) állandó titkársága nevében
Daniel Gluckstein

Az összejövetel szónokai:

Claude Jenet,
POI országos titkára
Azonnal meg kell tiltatni az elbocsátásokat, a közszolgáltatásban a munkahelyek felszámolását, el kell kobozni a bankároknak adományozott 428 milliárd eurót, a Darcos, Bachelot, Pécresse nevéhez fűződő törvényeket vissza kell vonatni.

H.-W. Schuster,
Düsseldorf, szociáldemokrata párt munkásbizottsága elnöke
600 milliárdot kaptak a bankok Németországban, a munkanélküliség 400 000-rel nőtt, a részmunka száma 800 000. A következő években több mint 5 millió munkanélküli várható! Május 16-án Berlinben tüntetük ellene!

Maria Alves,
Jura, fémipari szakszervezet
10 éve még 13 000 fémipari munkás volt a Jura-vidéken, ma már csak 9 000. Időleges munkások: 2 000 volt 10 éve, ma pedig jóval több, mint 5 000. Az elvérzést meg kell állítani, ehhez szakítani kell az Unióval.

Loukas Korfiatis,
Görögország, középfokú oktatási szakszervezeti föderáció
Decembenben a középiskolások lázadtak fel a szociális bizonytalanság, a munkanélküliség, a munka «rugalmassága» és az alacsony bérek ellen. Ugyanakkor Franciaországban is középiskolások tüntettek tanáraikkal együtt a «reformok» ellen. Pénzt az oktatásra, nem a fegyverekre és a bankokra!

Miguel Martinez,
Paris-Est, Marne-la-Vallée, egyetem
Egyetemeink febr. 2-án limitálatlan sztrájkba kezdtek! Ha győzünk, az összes követelésünkhöz biztatást kapunk. Nem akarjuk, hogy a krízist nekünk kelljen megfizetni!

Salah Salah,
Palesztin Nemzeti Tanács tagja
A szolidaritási tömegmozgalom alátámasztotta követeléseinket: a menekültek visszatérésének lehetőségét, világi és demokratikus állam létrehozását egyenlősági alapon, nemzetiségi, rasszista vagy etnikai megkülönböztetés nélkül.

Michèle Latus,
Párizs, postaszakszervezet
Jan. 29-én szakszervezeti felhívásra 80 %-ban sztrájkoltunk azért, hogy a postaszabályzat változtatását visszonják, a megyei válogatások helyét, a postákat megtartsák, a restrukturációt abbahagyják és mindenkinek egyforma státusza legyen: állami közszolgálati!

Constantin Cretan,
Románia, a Munka országos föderáció közelmúltban börtönből szabadult elnöke
Az egész világ szolidaritási akcióit megköszönve ismételten leszögezte, hogy csak azért került szakszervezeti társaival börtönbe, mert mandátumát teljesítette 1999-ben, mikor ellenállt az IMF és a Világbank bányabezárási diktátumainak.

Eamon Devoy,
Írország, a TEEU elektromossági szakszervezet főtitkára
Az ír dolgozók 53 %-ban mondtak nemet a Lisszaboni szerződésre, mégis új népszavazásra kötelezik az ír népet anélkül, hogy a szerződés egy szavát is megváltoztatták volna. Mindent megteszünk, hogy ismét kudarcot valljon! Követeljetek hazátokban is referendumot! Együtt győzhetünk!

Gérard Schivardi,
POI országos titkára
Egy újságíró megkérdezte tőle a közelmúltban, nem volt-e politikai provokáció, hogy kizárták a következő választások jelöltjeként. Azt válaszolta, hogy ez inkább az őt támogató polgármesterek ezreinek büntetése, amiért nem voltak hajlandók letörni a pedagógusok sztrájkjait, nem köteleztek a minimumszolgáltatásra, ragaszkodtak kórházaikhoz.

Jocelyn Lapitre,
Guadeloupe, a «Mouvement contre l’exploitation» (‘mozgalom a kizsákmányolás ellen’) nevében,
Az euró bevezetésével a bérek stagnálnak, míg az árak a csillagokig szöknek. Az élelmezési alapcikkek 48 (tej), 35 (sajt), 85 (tészta), 32 (étolaj), 51 %-os (vaj) növekedése az importálók korlátlan profitjának köszönhető.

Sarah Gardent,
Az Assedic dolgozója
Hogyan tudnánk elfogadni, hogy akkor, mikor elbocsátások ezreit közlik és a munkanélküliek kártalanítására van szükség, a kormány a munkáltatók hozzájárulását csökkenti és ezzel kiüríti az ellátást? Ez egyszerűen a mi pénzünk!.

Jean-Jacques Karman,
a PCF (komm.párt) országos vezetése tagja
Vitáink ismertek (az országos pártvezetéssel), de ennek természete nem akadályozhatja meg az egységet az elbocsátások megtiltásának követelésére. Innen üzenem kommunista párti barátaimnak, hogy együtt elérhetjük ezt a célt!

Mathilde,
Diák, az AJR (fiatal forradalmárok szövetsége) tagja
Tanárainkkal együtt védjük az egyetemi oktató-kutató státuszát, ti. ezen a reformon keresztül privatizálják fakultásainkat és teszik tönkre diplománkat. 13 500 kollégiumi és gimnáziumi, 900 egyetemi munkahely szűnik meg a következő tanévkezdésre.

Daniella Bettenfeld,
Lotharingia, határmenti dolgozók bizottságának tagja
Mikor a bányákat bezárták, az autóipart igérték nékünk. Ma az autóipar 1400 dolgozó közül 200 munkakölcsönzős dolgozót küldött el és még 240 munkahelyet akar megszüntetni. A szakszervezet sztrájkra szólított: egyetlen elbocsátást sem!

Maria Chambonnet,
Val-de-Marne, kórházi dolgozó
2009-ben 20 000 kórházi munkahelyet akarnak megszüntetni. A Bachelot-törvény ellen tüntettünk jan. 29-én, ezen a törvényen nem lehet vitatkozni, el kell tűnnie.


Daniel Gluckstein,
secrétaire national du POI
Minden percben elbocsátanak egy dolgozót. Mi, a munkás- és demokrata pártok mondjuk együtt ennek a munkásnak: jogod van dolgozni, az üzemedben maradni, minden elbocsátás jogtalan és meg kell valósítanunk egységünket, hogy ezt elérhessük!



Európai munkástanácskozás Párizs, 2009. febr. 7-8.

21 európai országból 150 küldött részvételével

Egész Európában egyesüljünk az Európai Unió politikája és intézményei ellen!


“Védelmi frontot az EU intézményei ellen”

Mára az Unió és a tagállamok kormányai eurómilliárdok átutalásáról döntöttek a bankok és spekulánsok számára az úgynevezett fellendítési tervek keretében, dolgozók százezreinek mondtak fel, más ezreket pedig részmunkaidőben foglalkoztatnak.
Egyetlen gazdasági ág sem menekülhet: az autóipar, a bankok, az építőipar és a közfeladatok ellátása sem.
E politika ellen a munkásosztály szervezeteivel mindenütt fellép.
Kétségtelenül az Európai Unió és minden kormány megkísérli a szervezetek integrálását az ellenreformok folyamatába.
A tanácskozás ezt a kérdést alaposan körüljárta. Minden országban meghatározó elem marad a munkásosztály ellenállása, és itt van az európai konferencia jelentősége, amit Per Sorensen (a «Népi mozgalom az Európai Unió ellen» szakszervezeti bizottságától) így fogalmazott meg: «védelmi front az Európai Unió intézményei ellen».
Igen, «védelmi front», hogy egy lépést tegyünk a népek valódi együttműködéséért, a szabad népek szabad Európájáért és ezért: «Egyesüljünk a bakároknak, spekulánsoknak, tőkéseknek nyújtott milliárdok visszaszerzéséért, hozzuk helyre iskolánkat, egyetemeinket, kórházainkat és közszolgáltatásainkat!»
A küldöttek koordinációs bizottság létrehozásáról határoztak, hogy országaikban közös kampányt vigyenek; az Európai Bírósághoz nemzetközi delegációt küldenek és résztvesznek Dublinban a népszavazási kampányban.

A konferencia határozatai
— felhívás 110 küldött aláírásával;
— koordinációs bizottság létrehozása a felhívás javaslatainak megvalósítására;
— nemzetközi találkozó Dublinban a TEEU szakszervezet támogatására (a Lisszaboni szerződés új népszavazási kampányában a nem erősítése);
— delegáció szervezése az Európai Bírósághoz a Laval-, Viking-, Rüffert- és Luxembourg-ítéletek visszavonására;
– a barcelonai repülőtér szakszervezeti dolgozói elleni szankciók visszavonásának követelése.


Európai Munkástalálkozó 2009. febr. 7-8.
Felhívás
Febr.7-8-én Párizsban konferencián gyűlt össze 22 európai ország delegáltja (tagállamokból és az Unión kívüli országokból, melyekre az EU éppúgy rákényszeríti neoliberális politikáját). A munkásmozgalom külöböző áramlataihoz tartozó küldöttek (szakszervezeti felelősök, kommunista párttagok, anarchoszindikalisták, szocialisták, a trockizmus hívei, civil szerveződések aktivistái stb.), akik nem feltétlenül gondolkodnak egyformán az Unió legitimitását illetően, egyetértenek a következő gondolatokban és ünnepélyes felhívásban fordulnak:

Összes európai elvtársunkhoz, bajtársunkhoz, dolgozókhoz és minden elnyomotthoz!
Mindannyiunk országában a kapitalizmus mély válságba került, mely vezetőink (politikai és gazdasági vezetés, bakárok és spekulánsok) hibájából dolgozók újabb százezreit, közöttük nyugdíjasokat, fiatalokat taszítja az út szélére, hogy menteni próbálja a kizsákmányolás rendszerét, s ezzel a szörnyű háborút provokáljon: az elnyomottak, kizsákmányoltak háborúját egymást ellen.
Angliában Gordon Brown vádolja nacionalizmussal és sovinizmussal azokat a brit munkásokat, akik illegális sztrájkot folytatnak szakszervezeti jogaikért, azért, hogy a munkások származásra való tekintet nélkül ugyanazon jogokban részesüljenek. Saját magáról nem beszél, holott ő maga ítéli életfogytiglani munkanélküliségre a brit munkásokat, nyomorúságra a szóbanforgó portugál és olasz munkásokat, maga is elfogadta az Unió diktátumát, amellyel lehetővé válik, hogy a külföldi munkásokat gyalázatos körülmények között dolgoztassanak és bőrükön extraprofitot nyerjenek. A szabad verseny áldásával a Total Lindsay-ben így alkalmazhat pl. konténerekben lakó munkásokat avégett, hogy a helyi munkabéreket lenyomja.
Az idegengyűlöletet, a rasszizmust az EU szép szavai ellenére maga gerjeszti direktíváival, deregularizációjával, szerződéseivel, ahogyan az Európai Bíróság ítéleteiből (Laval-, Viking-, Rüffert-, Luxemburg-ügyek) már tudjuk.
Ki bátorította tegnap a Dell céget arra, hogy lengyel munkásokat hozasson Írországba? Ma pedig 1900 lengyel és ír munkás elbocsátására, hogy termelését Lengyelországba és Ukrajnába delokalizálja? Nem csak Írországról van szó, Német-, Francia-, Magyar-, Csehországról, stb.-ről is! Ki bátorítja a trösztöket, nagyvállalatokat, spekulánsokat az európai nagy Monopoly-játékra?
Az Unió maga! Egyetlen célja a közszolgáltatás privatizálása, a deregularizáció, a társadalombiztosítás likvidálása, a közoktatás magánkézbe adása, az egészségügy magánosítása, hogy minden piac legyen - a dolgozókra való tekintet nélkül. Ezért kínálja megoldásként közpénzekből a bankok „kisegítését”, a gazdaság „fellendítését”, a „konvergenciát” és társait.
Miért kellene lemondanunk harcban kivívott és megszerzett jogainkról? Soha nem volt ennyire igaz, hogy az egész világon egy cipőben járunk, soha nem volt ennyire aktuális: „Világ proletárjai, egyesüljetek!”
Egyesüljünk, hogy az írek megakadályozhassák a lisszaboni szerződés bevezetését, segítsük a szakszervezetek és dolgozók együttes harcát; egyesüljünk, hogy mindenki kimondhassa: egyetlen elbocsátást sem, munkát mindenkinek; egyesüljünk, hogy a bankoknak adott pénzek visszajussanak a gazdaságba, a közszolgáltatásba, az iskolákba, kórházakba, szociális célokra; egyesüljünk azért, hogy „egyenlő munkáért egyenlő bér” járjon – a „rugalmas” munkaviszony ellen, a munkaerő deregularizációja ellen, a kollektív szerződések tiszteletbetartása érdekében!
Ha a jövendő nemzedék jövőjét garantálni akarjuk, itt az idő!
Az Európai Unió csődöt mondott, a dolgozóknak és szervezeteiknek át kell lépniük a küszöböt és követelniük kell a népek közötti valódi, szabad együttműködés megvalósulását a kapitalizmus halálos szükségletei nélkül, békében: a szabad dolgozók, nemzetek, népek szabad Európáját!
Ezért, mi alulírottak, együttműködve folytatjuk harcunkat felvilágosítással, közös kampánnyal, gyűlésekkel, ezért nemzetközi delegációt küldünk az Európai Bírósághoz a munkásellenes ítéletek megsemmisítésének követelésére.

Aláírók
Németország:

Michael Altmann, Ver.di, AfA - az SPD munkásbizottsága;
Heinrich Becker, GEW – pedagógusszakszervezet ;
Carla Boulboullé, pedagógusszakszervezet;
Kerstin Bunz, Ver.di;
Udo Eisner, IG Metall;
Ellen Engstfeld, SPD, Ver.di;
Henning Frey, SPD, padagógusszakszervezet;
Eva Gürster, SPD, Ver.di;
Julian Gürster, Ver.di, IRJ;
Mirco Kischkat, Ver.di, SPD;
Peter Kreutler, Ver.di, SPD;
Gotthard Krupp, Ver.di, AfA - az SPD munkásbizottsága;
Hans Jürgen Mees, Ver.di;
Norbert Müller, Ver.di;
Lothar Ott, pedagógisszakszervezet, SPD ;
Ingo Röser, Ver.di;
Schüller, Klaus, a DGB titkára, SPD munkásbizottsága;
Anna Schuster, Ver.di ;
H.W. Schuster, Ver.di, AfA - SPD munkásbizottsága;
Günter Schwefing, Ver.di ;
Beate Sieweke, Ver.di, SPD munkásbizottsága;
Christiane Treffert, GEW- pedagógusszakszervezet;
Dirk Weil, SPD, IG BCE;
Mechthild Wellems, Ver.di ;
Monika Wernecke, Ver.di

Belgium:
Jeannine Chaineux, CGSP (személyes címen);
Roberto Giarroco, CGSP-FGTB ;
Rudy Janssens, CGSP-FGTB ;
Philippe Larsimont, a Dolgozók védelme mozgalom (MDT) ;
Henri-Jean Ruttiens, SETCa-FGTB (személyes címen) ;
Rick Steeland, BBTK


Dánia:
Eva Hallum, Az Európai Unió elleni népi mozgalom szakszervezeti bizottsága;
Per Sorensen, Az Európai Unió elleni népi mozgalom szakszervezeti bizottsága;
Kirsten Annett Christenssen, LFS ;
Bent Langesen, építőipari szakszervezet ;

Spanyolország :
Maria Baena, UGT (személyes címen) ;
Jesus Bejar, fémipari szakszervezet, CCOO Madrid;
Pablo Garcia Cano, fémipari szakszervezet, CCOO Madrid ;
Luis Gonzalez, egészségügyi szakszervezet, CCOO Séville ;
Micky Gonzalez, pedagógusszakszervezet, UGT Barcelone ;
José Antonio Iniesta, PSC-UGT ;
Manuel Iniesta, CCOO-IU ;
Koldo Mendez, PSE-EE-PSOE (személyes címen) ;
Mayté Montaner, UGT (személyes címen) ;
Javier Moro, UGT ;
Blas Ortega, FSP-UGT (személyes címen) ;
Rosaura Perez, UGT (személyes címen) ;
Baltazar Santos, UGT (személyes címen)

Franciaország:
Frank Arnold, POI ;
Pierre Besse, vasúti szakszervezet ;
Daniella Bettenfeld, a Moselle-i határmenti dolgozók védelmi bizottsága ;
Daniel Chalier, egészségügyi szakszervezet (személyes címén) ;
Daniel Collin, vasúti szakszervezet ;
Francis Coudeville, szakszervezeti felelős ;
Jean-Claude Denis, POI országos irodája;
Jean-Louis Destenay, POI országos irodája;
Claire Dreidemy, POI ;
Jacques Girod, szakszervezeti felelős ;
Daniel Gluckstein, POI országos titkára;
Pierre Jeanneney, du POI állandó titkársága;
Claude Jenet, POI országos titkársága;
Christel Keiser, POI országos irodája ;
Abdou Koté, független szakszervezetek ;
Jean-Charles Marquiset, POI országos titkársága;
Jean Mennecier, POI ;
Adélaïde Marine-Gougeon, AJR ;
Pierre-Axel Montermier, AJR ;
Marika Kovacs, POI ;
Sandra Renda, Zöldek ;
Pascal Samouth, szakszervezeti felelős ;
Marie-Claude Schidlower, POI ;
Gérard Schivardi, POI országos titkára;
Daniel Shapira, POI ;
Patrice Sifflet, független szakszervezet ;
Dominique Vincenot, POI

Nagy-Brittania:
Peter Collier ;
Nick Philipps, BETCU (személyes címen) ;
Tony Richardson, élelmiszeripari szakszervezet, Labour party

Görögország:
Loukas Korfiatis, OLME


Magyarország :
Klara Anyiszonyan, Dolgozók nemzetközi egyetértése;
Pál Aradi, BCKSz ;
Eva Kiss Aradiné, BCKSz :
Laszlo Asztalos, «Munkástanácsok» szakszervezeti felelős;
Fruzsina Balta, egyetemi hallgató, FIBU-MIK magyar baloldali ifjúsági szervezet aktivistája;
Janosne Bárány, «Munkástanácsok» szakszervezeti felelős;
Judit Somi, Dolgozók nemzetközi egyetértése;

Olaszország:
Ugo Groce, a Tribuna Libera szerkesztősége ;
Elisabeth Raineri, « Nemet az Európai Unióra, demokráciáért és közszolgáltatásért » bizottság;
Lorenzo Varaldo, UIL-torino (személyes címen) ;
Vanna Ventre, « Nemet az Európai Unióra, demokráciáért és közszolgáltatásért » bizottság;

Kazahsztán:
Ivan Bulgakov, a «Munka védelme» szakszervezeti konföderáció ;

Moldávia:
Alexandre Lomakine, Népi ellenállás ;

Lengyelország:
Helena Wolska

Portugália:
Carmelinda Pereira, POUS ;

Románia:
Constantin Cretan, Munkaügyi országos föderáció ;
Marian Tudor, Szövetség a dolgozól felemelkedéséért ;

Szerbia:
Pavlusko Imsirovic, Munkáspolitika szövetség ;
Jacim Milunovic, élelmiszeripari szakszervezet ;
Djuro Velickovic, EPS szakszervezet ;

Svédország:
Gösta Torstensson, az Európai Unióra nemet modó mozgalom ;
Jan-Erik Gustafsson, az Európai Unióra nemet modó mozgalom ;

Svájc:
Albert Anor, PSS, közszolgálati szakszervezet (SSP-VPOD) ;
Sébastien Fabregas, közszolgálati szakszervezet (SSP-Santé) ;
Andrea Riman, AGT, Munkapárt ;
Max Robert, PSS, SSP ;
Eric Voruz, PSS, UNIA

Csehszlovákia (szándékos megnevezés!):
Jela Jurickova, cseh-szlovák közlemények;
Jan Tesar, cseh-szlovák közlemények ;
Petr Schnur, cseh-szlovák közlemények ;

Törökország:
Mustafo Cubuk, Munkástestvériség pártja (IKP) ;
Dogan Fennibay, Munkástestvériség pártja (IKP)



Guadeloupe

A harmadik hete tartó általános sztrájk Martinique-ot is elérte
“Liyannaj kont pwofitasyon”
(“Együtt a kizsákmányolás ellen”)

Dokumentum

A Travayé é Péyizan c. lap cikke röviden (kiadója, a Mouvman á Travayé é Péyizan a Nemzetközi Egyetértés tagja)

Kedves Elvtársak, Kedves Barátaink!

A ma 21. napja tartó általános sztrájk során jan. 28-án a francia állam képviselői hirtelen elhagyták a tárgyalóasztalt. Az eseményről a rádió, TV is közvetített, így mindnyájan tanui lehetettek. A nép válasza: jan. 30-án 65 ezer tüntető ment ki Pointe á Pitre utcáira.
Febr. 1-én a munkáltatók – a volt rabszolgatartók unokái által dominált – legjava saját követeléseit nyújtotta be a gyarmati titkárnak, Yves Jégonak: több adókedvezményt és –kivételezést és sztrájkban résztvevő dolgozók elleni eljárást kérve.
A dolgozók eltökéltsége és a nemzetközi szolidaritás láttán a francia állam nem avatkozott be erőszakkal.
Febr. 5-én a tárgyalások újrakezdődtek, kisebb eredményeket értünk el (a lakbérek befagyasztása). Y.Yégo demagóg módon nyilatkozott az állami intézkedésekről, egyenlőségjelet téve a tulajdonosi réteg kedvezményi és a legszegényebbek egyszeri 200 eurója közé; kísérletezett a mozgalom szétaprózásával. A munkáltatók, különösen a nagyvállalkozók magatartása, 1,5-2,3 %-os béremelési javaslataik elfogadhatatlanok.
Febr. 7-én ismét 20 ezer ember tüntetett, este a munkáltatók kissé meghátráltak, de a 200 eurós béremelés anyagi vonzatát a francia államra hárították.
Febr. 8-án reggel 6 órakor az egész éjjel folyó tárgyalások után egyezségre került sor:
• nettó 200 euró minimálbéremelés (a 79 ezerből 45 ezer munkavállalót érintve);
• a részmunkaidősök 110- 300 eurós emelést kapnak (4500 dolgozó);
• akik számára, akik a minimálbér 1,6-szorosa és társad.bizt. maximuma közötti bért kapják, további tárgyalások várhatók (29 ezer dolgozó);
• a munkáltatók kb. 100 millió eurós eredményt értek el a 200 eurós béremelés kompenzálására (kétoldalú állam-munkáltatók szerződés)
A kollektív tárgyalások még nem érintették az adminisztráció időleges és alacsony béreit.
Yves Yégonak a tárgyalások helyszínére a dokumentumok aláírására kellett volna érkeznie. Ekkor megtuduk, hogy a repülőtéren található, hogy Párizsba menjen, Fillon min.elnök hivatta. Azt is tudjuk, hogy Martinique is ált. sztrájkba lépett febr. 5-én a mieinkhez hasonló követelésekkel, s Bernard Hayot, Franciaország 13. leggazdagabb embere szintén az Elysée-ben tartózkodik nyomásgyakorlás céljából. Óriási privilégiumaikból semmit nem akarnak elveszíteni…

Estére általános teljes mozgósítást hirdettünk, 100 ezer ember tüntetett mindenfelé a szigeten. Ma már is rendőrség is elégedetlenkedik a 3 hete egyfolytában tartó készültség miatt; többezren tiltakoztak a Igazságügyi Palota előtt, ahol a mozgalomban saját elképzelésük szerint résztvevő fiatalokat ítéltek el.

A mozgalom folytatódik
A legnagyobb óvatosságra és a szolidaritásunk megerősítésére hívunk fel mindenkit!

Guadeloupe, 2009. febr. 10.


Jocelyn Lapitre, a «Lyianaje kont pwofitasion» küldötte Párizsban sajtónyilatkozaton tájékoztatott a Guadeloupe-i általános sztrájk történetéről



Kapcsolat:

Collectif des 49 organisations
UGTG, Rue Paul Lacavé 97 110
Point-á-Pitre
Guadeloupe
Fax : 05 90 89 08 70 Adresse mail : ugtg@wanadoo.fr


Lapzárta után: Gudeloupe-ban letartóztattak mintegy 50 embert, közöttük a mozgalom vezetőit! A Nemzetközi Egyetértés és a POI elsőnek tiltakozik és követeli szabadonbocsátásukat és a tárgyalások folytatását!
Tiltakozzatok!


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

2009. február 16., hétfő

A hitelválságok keletkezése a kapitalizmusban

Ebben az írásban a kapitalista hitelválságok keletkezését próbálom megérteni és megértetni.

vilagvalsag.pdf

(az anyag olvasásához PDF olvasó szükséges)

Utopszkij

2009. február 13., péntek

KIÁLTVÁNY

Jó érzésű, emberek segítsetek!
Munkások, paraszt dolgozók, munkanélküliek és szociális gettóban élő honfitársaink! Európa népei!
Humanisták! Kommunisták és nem kommunisták!

Mint azt mindenki érezheti, a rendszerváltó gazdasági és politikai hatalmi elit 1989. évi ellenforradalma mára beérett! Hazugságai beigazolódtak. Az bábkormány szabadságot, demokrácia ígért, lett szegények szociális gettója és szociálfasizmussá vezető út.
Gyermekek éheznek, válnak önpusztítóvá és lesznek öngyilkosok a rettenetes helyzetben. Mi, cigányok és a mélyszegények, az új évezred kapitalizmusának áldozatai vagyunk, pusztulás előtt állunk!
Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!
1989 után - előbb, hogy a szolidaritásotokkal ne erősödjünk és erősödjetek - a hatalom a cigányságot fosztotta meg a munkától, tette valamennyit koldussá és azzá, ami ma. Rettenetes, elviselhetetlen a szegénysége, a kitaszítottsága.
Mára már az egész társadalmat megtámadta a hatalom. Ma már mindenki az utcára kerülhet, a kiszervezett munkával, rugalmas munkaidővel és megalázó, igen alacsony bérrel sújtott le a jobboldali és a liberális szocialista tőkés hatalmi politika. Ez az a kapitalizmus, ami fasizmussá fejlődhet. Magyarország újra áldozattá válhat.
A cigánysággal és általában a szegényekkel szembeni gyűlöletkeltés a kezdet. Kezdete annak, hogy miközben a cigányság a látszatellenségé válik, a gazdagok zsírosodnak, a parlamenti és hatalmi elit felelőtlenül dörzsöli a markát, és milliárdokat sikkaszt, féktelenül korrupt. A nép elszegényedik, egymással harcol és közben észre se vesszük, hogy a cigányság sorsára jut a társadalom nagy többsége! Mindenki!
Az összes rendszerváltó kormány felelős azért a társadalmi gettóért, amibe kerültünk.
A kapitalizmus érdekeinek kifejezője, képviselője, a szociál - liberális kormány vastagon felelős a mai nyomorunkért. És ebben a helyzetben a magát baloldalinak tituláló párt, sok vezetője a szélsőjobb uszályába került, cigánybűnözésről beszél. Szocialista politikusok odáig süllyedtek, hogy a cigány családok (csakis a cigányok) esetében a család életviteléhez kötné a segélyt. A település nem cigány többségére, közösségére akarja bízni az ítéletet, hogy a nyomorgó szegény megérdemli-e a szociális segélyezést.
Ez a társadalmi szociális gettó lényege!
Ugyanakkor halvány reményt ad cigányoknak, hogy az ellenünk nyíltan gyilkosságokra uszító cikk és az azt közlő újság ellen a kormány fellép.
Lehet, hogy antifasiszta hagyományuk feléled?
Lehet, hogy legalább a polgári demokrácia értékeit védeni fogják?
Tragikus, hogy ez ma alapvető aggodalom és kérdés!
Az igazságszolgáltatást és a rendőrséget egyre inkább a cigányellenesség, az előítéletek hajtják.
Az hogy lehet, hogy ha egy cigány áramot lop, hogy túléljen, akkor 6 hónap letöltendő börtönbüntetést kap, miközben mondjuk a szegedi építőipari vállalkozók több milliós sikkasztásért csak felfüggesztett börtönt?
Ez az egyenlőség?
Ez demokrácia?
És akkor még nem is beszéltünk a gazdasági és szociális egyenlőségről, pontosabban annak teljes hiányáról!
Nyílt támadást intézett a szociálliberális kormány a hallgató és demagógiát gyártó jobboldal cinkosságával együtt a szegények ellen!
A szociálliberáliskormány munka, megélhetés és biztonság helyett rendőrállamot épít és a nép börtönőreivé avatja a rendőrséget.
A rendőrség az elkövetett bűnözők példás megbüntetése helyett a hatalom parancsát hajtja végre, mégpedig a kollektívan bünteti a cigányságot, a szegényeket és a szenvedő társadalmat.
Emlékezzetek!
Mi, cigányok a szocialista rendszerben együtt dolgoztunk, a nehéz építő és fizikai munka frontján jeleskedtünk. Barátságok fűztek egymáshoz, közösségek voltunk, a bányákban, a kohászatban, az építőiparban s az élet minden területén.
Most a szocialista igazságügyi miniszter nyílt támadása egyértelmű. Munka, megélhetés és a társadalmi béke megteremtése helyet burkolt, „korlátozott” polgárháborút hirdetett!
A szocialistáknak és a jobboldalnak egyaránt hatalmi fegyvere a szélsőjobboldal, a szélsőségesek, akik uszítanak és akik már megteremtetik a társadalmi DON-KANYART!
Polgárháborús helyzet közeledik!
A kérdés ma már az, hogy a társadalom újra 600 ezer halottat adjon a rabló, korrupt és szocálfasiszta tőkéshatalomnak?
Honfitársaink!
Veszélyben a nemzet! A kormány szociál - fasizmust hirdetett meg!
Honfitársaink, tanuljunk a fájdalmas múltból, ne legyünk áldozatok!
A gyermekét mindenki egyformán félti! 1989. évben becsapottak lettünk. Egy épülő, szépülő, nyugodt és békés társadalomból most, ha engedjük, egy zavaros, rettegő, mélyszegény és jajkiáltó nemzet lehet.
Ez a 24. óra! Ne engedjük! Ébredjetek! Segítsetek!
Éhezünk, megfagyunk, szociális gettóban élünk, jogfosztottak lettünk. Magyarországon kialakul az európai Palesztína, a cigányok palesztínokká válnak Magyarországon! Nagy a baj!
Aki fellép a szélsőjobbos rasszista uszítók és randalírozók ellen, az bajba kerül. Én, a családom és barátaink ellenálltak. Letéptük Ózdon a gárda plakátjait. A fiamat ezért már megverték. Február 14-én – tudomásom szerint – a házunk elé vonulnak. Nem rettegünk, de talán az életünk is veszélyben van. Védelmet kérünk a hatóságoktól.
Megkönnyítjük a sokszor indokolatlanul hezitáló rendőrség munkáját: előre kijelentjük, hogy amennyiben most vagy később támadás ér bennünket, mint sok cigánycsaládot az elmúlt hónapokban, akkor a támadást rasszistának és szegényellenesnek, illetve az ellenállásunk, önvédelmünk ellehetetlenítésének, megfélemlítésnek minősítjük automatikusan, és közöljük nemzetközileg a felelősök megjelölésével..
A cigányságnak nincs sok ereje a harchoz. Nincs erőnk semmiféle harcra. Mi a békés, bölcs és egységes magyar népben, nemzetben gondolkodunk, dolgozni, és élni akarunk. Egymást követik a HUNGARISTÁK, FASISZTA CSOPORTOK megfélemlítő támadásai, demonstrációi. Most velük szemben az egyetlen fegyverünk a gyermekeink átölelése és együtt a félelem!
Temetők helyett életet, társadalmi sötétség helyett fényeket akarunk! Fegyver és ököl helyett pedig kézfogást, boldog életet!
Európa népei, a BCKSZ közössége kéri, hogy segítsetek, a szociális gettóban védtelenekké váltunk. Nincs szerveződésünkre se pénz, se semmi más, ami akár a békés megmozdulásainkat lehetővé tenné. Gyermekeinkkel éhezünk és félünk, közösségeink képtelenek a képviseletre, pénz és kommunikációs technika, és annak költségei híján.
Szociális gettófalak közé szorultunk! A hatalom társadalmi, valamint roskadó házaink falai között a reménytelenség börtönében, szociális gettóban élünk!
Segítsetek! Csak bennetek bízhatunk!
Magyarok! Európai népei ébredjetek!
E-mail: bcksz@citromail.hu
Számlaszám: 12046126-00607889-00100007
Cím: 3662 ÓZD, Akna út 14.
Minden segítség felhasználásáról a segítőknek tételesen beszámolunk!

Nemzetközi információk


Nemzetközi információk
2009. febr. 4. 322.sz.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:

Guadeloupe-ot jan. 20. óta sztrájk bénítja. 49 munkás- és népi szervezet felhívására alakult meg a “Liyannaj kont pwofitasyon”, mely 65 000 tüntetőt vitt Pointe-á-Pitre utcáira “a dráguló életkörülmények ellen” jan. 30-án. «Ha nem lesz eredmény, folytatjuk. Készek vagyunk.», jelentette ki szóvivőjük. «Bemutattuk követeléseinket, ha a francia kormány is akarja, van miről tárgyalni.»
Kazahsztán: néhány nappal az európai munkástalálkozó előtt Ivan Bulgakov, független szakszervezeti felelős: «Az üzem bezárása után is folytatjuk a harcot az összes munkahely megőrzéséért, az üzem újraállamosításáért».
Portugália: Isabel Pires, nagy-lisszaboni pedagógussszakszervezeti vezető (SPGL) a státuszok megvédéséről: «két országos sztrájkunk is volt dec. 3-án 95 %-os és jan. 19-én 91 %-os», «a szakszervezeti platform “menetet szervez az oktatásért”».
USA: Alan Benjamin a Socialist Organizer igazgatója: «Az egyik legfontosabb munkáskövetelés a társadalom-, betegbiztosítás reformja» «Milliók szavaztak Obamára, hogy valódi változások történjenek az egészségügyben és ne a munkáltatók és magánbiztosítók vágják zsebre a pénzeket.»
Románia: interjú Ilie Miu-val (autóipari szakszervezet).
«Pillanatnyilag a leállásnál jobban tartunk az elbocsátásoktól, 7 ezer dolgozó tüntetett aggodalma kimutatására».

Ismertesd másokkal a Nemzetközi információkat! Fizess elő rá!


Guadeloupe

Második általános sztrájk
A francia államtitkár megjelenése a helyszínen vajon az igazi tárgyalások megnyitásának kezdetét jelenti?

Jan. 20-a óta az ország megbénult. A szakszervezetek vezette «Kizsákmányolás elleni mozgalom» («Liyannaj kont pwofitasyon») a minimálbér 200 eurós emelését, az árak csökkentését (az üzemanyag 50 %-kal drágább, mint az anyaországban), a lakásbérek befagyasztását tűzte ki célul; összesen 146 követelést tartalmaz a dráguló életkörülmények elleni küzdelem. A francia állam képviselői megpróbálták a tárgyalások megszakítását, másnap 60 ezer ember tüntetett a fővárosban.
Vajon csakugyan sor kerül a tárgyalásokra?
«Eredmény nélkül folytatni fogjuk. Készen vagyunk a mozgalom intenzifikálására» mondja a mozgalom egyik szóvivője. «Van miről tárgyalnunk, nézzük csak. A minimálbérben és a dráguló életkörülményeket illetően tisztán akarunk látni, miért van az, hogy Guyane-nal együtt nálunk a legmagasabbak az árak. Az üzemanyag 50 %-kal, a vaj 80-nal kerül többe, mint az anyaországban, holott az adók és a szállítás csak 10-15 %-kal drágítanák. Ha itt a vállalkozók csinálják a törvényt, ennek meg kell változnia!»
Guadeloupe-ban a buszok nem járnak, a kikötő, a közszolgáltatások, iskolák, egyetem, üzletközpontok és boltok zárva vannak.
Yves Jego államtitkár azt állítja magáról, hogy javaslatokkal érkezett és mindenkit meg akar hallgatni. Mégis kísérlet történt a mozgalom megosztására… A hatóságokkal vitt tárgyalások 2. napján a guadeloupe-i prefektus levele sokkolta a lakosságot, melyben jogi lépésekkel fenyegette meg a sztrájkolókat és követelte a munkafelvételt. A minimálbér 200 eurós emelésének követelésére egyszeri 200 eurós juttatást ajánlott a rászorulóknak. Az időszaki munka megszüntetésének követelésére javasolt a 2008-as évivel szemben 1550-nel több «segítő» szerződéses viszony létesítését - a munkáltatóknak. Az általános béremeléssel kapcsolatban pedig szintén a munkáltóknak ígérte meg a társadalmi terhek könnyítését. Eközben pedig 2 repülővel csendőrök érkeztek a szigetre. Másnap 60 ezer ember tüntetett.


A Martinique-i szakszervezetek sztrájkfelhívása febr.5-ra

«Minden bérből élő érintett: köztisztviselők, a mezőgazdaság, élelmiszeripar, fémipar, építőipar, oktatás, Posta, bankszektor dolgozói, a nyugdíjasok, diákok, mozgássérültek… A guadeloupe-iak megmutatták az utat. Küzdjünk jogainkért!


A brazil CUT üzenetéből (2009.jan.29.)

«(...) Szolidárisak vagyunk veletek és követeljük a francia államtól, hogy a tárgyalásokat folytassa és a dolgozók követelésének tegyen eleget!»
Julio Turra,
A CUT végrehajtó bizottsági tagja

A 49 munkásszervezet felhívása a világ dolgozóihoz

«A francia állam képviselője elhagyta a tárgyalások helyszínét, fenyegőzött és újabb erőszakszervezetek megjelenését igényelte.
(…) Azt keresik, hogyan lehetne összecsapást provokálni.
A dolgozók, a nép nem fogadhatja el ezt a hozzáállást, ezért vonult fel a lakosság (kb.15 % vett részt).
Barátaink, legitim követelésekért harcolunk, kérjük támogatásotokat!»

ADIM – AFOC – AGPIHM – AKIYO – AN BOUT’AY – ANG – ANKA – ASSE – ASS.AGRICULTEURS DU NORD BASSE–TERRE – ASS.LIBERTE EGALITE JUSTICE – CFTC – CGTG – CNL – COMBAT OUVRIER – Comité de l’eau – CONVENTION POUR UNE GUADELOUPE NOUVELLE – COPAGUA – CSFG – CTU – ESPERANCE ENVIRONNEMENT – FAEN SNCL – FO – FSU – GIE SBT – KAMODJAKA – KAP Gwadloup – LES VERTS – MADICE – MAS KA KLE – MOUVMAN NONM – PCG – SGEP/SNEC/CFTC – SOS B/Terre ENVIRONNEMENT – SPEG – SUD PTT GWA – SUNICAG – SYMPA CFDT – TRAVAYE é PEYIZAN – UDCLCV – UIR CFDT – UNSA – UGTG – UPG – UPLG – UMPG – VOukoum – SNUIPP – ADEIC.



Európai munkáskonferencia az Európai Bíróság ítéleteinek visszavonására
(Viking, Laval, Rüffert, Luxembourg)


Előkészítés, hozzászólás
Kazahsztán

Ivan Bulgakov, a Munkavédelem független szakszervezet vezetője

“Újraállamosításért”

Két hónappal ezelőtt tudósítottunk a fémipari IKhMZ-ről (Pervomajszkij városában), ultramodern és «rentábilis» üzemről, mely ritkafémet dolgoz fel és köréje épült egy kisváros. Az utóbbi években módszeresen csökkentették termelését, majd 2008-ban bezárták.

A dolgozókat nem bocsátották el, fizetésük egyszerűen elmaradt. 9 hónapon keresztül minden lehetséges lépést megtettek (az állam 50 %-os részedeséssel rendelkezik), hogy bért kapjanak, az üzemet, mely munkát adott, talpra álltsák. Dec. elején a dolgozóknak jelezték, hogy mindenkit elbocsátanak, ekkor 13-an, közöttük 6 asszony, éhségsztrájkba kezdett, erre az időpontra már 40 millió tengével tartozott az üzem a munkásoknak. Az egész ország tudomást szerzett sorsukról a TV-ből, ahol elmondták, hogy a kormány és az üzem vezetése egymás térfelére küldözgeti a labdát és felváltva igérgetnek és fenyegetőznek. Az éhségsztrájkolók egyikének kórházba szálltása után a kormány a bérek felét kifizette, másik felét megígérték, így a munkások a sztrájk felfüggesztéséréről döntöttek. Ha az üzem véglegesen bezár, az egész város (és a környékbeli Glubokoje, Kentau, Janatasz, stb.) is tönkremegy.
A Munkavédelem folytatja az összes munkahely megőrzésének követeléséért és az államosításért indított harcot.

Portugália

A jan. 19-i általános és országos oktatási sztrájk után
Isabel Pires, az SPGL (országos oktatási föderáció) vezetője

A sztrájkot jóelőre megterveztük, a tanév kezdete óta napirenden volt és a pedagógus-státuszok megváltoztatásának (portugál rövidítése ECD) 2. évfordulójára tettük szimbolikus jelentéssel. A változás támadást jelent a tanárok, diákok és a közoktatás ellen, pl. a pedagógusokat hierarchizálja és megosztja (a karrier legfelsőbb fokára csak egyharmaduk kerülhet). 100 ezren tüntettek ellene 2008. márc. 8-án, 120 ezren nov. 8-án és két országos sztrájk zajlott le 95 és 91 %-os részvétellel.
Még a Szocialista párt is elkezdett hezitálni ezen egyhangú mobilizáció làttàn, a regionális hatóságok fel is függesztették Açoresben a végrehajtást. Több képviselő «ellenzéki» szavazatot adott le, mire a kormány megfenyegette őket. Szakszervezetünk most szervezi a «menetet az oktatásért» a többi fenyegetett szektorral együtt. Az európai országok mindegyikőjének meg kell találni nemzeti sajátosságaik szerinti modellt és nem pedig egy kaptafára húzni az oktatást, mivel nem lehet Brüsszelben eldönteni, hogy valami mindenhol jó lesz. Így elveszítjük identitásunkat, forrásainkat, saját szociálpolitikánkat. Párbeszéd és együttműködés kell feltétlenül, hogy népeink szabad unióban szabadon létezhessenek.

USA

Az amerikai munkásmozgalom harca a szociális hálóért

Alan Benjamin a Socialist Organizer igazgatója elemzi Obama javaslatait, és az AFL-CIO vezetője, Andy Stern (a “Change to win” egyik létrehozójának) szerepét.


A munkásosztály egyik alapvető követelése az aktuális szociális rendszer reformja. A jelenlegi helyzet azért is alakul drámai módon, mert a válság minden nappal több és több embert hoz olyan helyzetbe, akik képtelenek kifizetni gyógyíttatásukat. 50 milló amerikai a világ leggazdagabb országában nem rendelkezik semmiféle orvosi/gyógyászati és szociális védelemmel. A számok pedig még változnak is különböző kritériumok szerint, mivel több millióan csak túlzottan behatárolt, szűkkörű biztosítással bírnak. A betegek kezelése magánbiztosítókon keresztül folyik, ahol a pénz az úr: ha valakinek gyógyításra van szüksége, a társaság is (persze, csak ha van biztosítása) visszautasíthatja akkor, ha ez túl sokba kerül.
A szakszervezetekben a kollektív szerződések kérdése a betegbiztosítás, és ez a harc kulcskérdése. A vállalatoknál, ha van szakszervezet, van kollektív szerződés is. A munkáltatók a dolgozóktól kérik, hogy fizessenek társadalombiztosításukra megemelt összeget, mely egyre növekszik, s a gyógyszerekre nem is érvényes. Nagyon gyakran pedig egyáltalán nincs társadalombiztosításuk. Az utóbbi 10 év sztrájkjai majd mind a társadalombiztosításért folytak. A háborúk befejezése, a munkahelyek védelme Obama kampányában a munkáskövetelések legfontosabb elemei voltak.

Az Obamára szavazók nem egészségügyi álreformra voksoltak

Az USA-ban mindenüttt nagy várakozást tapasztalunk az egészségügyi rendszer előtt, amit Obama «általános szociális hálónak» nevezett. Azonban, mit jelent mindez? Obama reformot akar, de magánbiztosításai alapon. Az «általános» számára a magán-társadalombiztosítás általánossá tételét jelenti, amit már Massachusetts-ben bevezettek a «Massachusetts Healthcare Reform Act»-tal. Mindenkinek fel kellene iratkozni egy magánbiztosítónál, - amit valóságos aranybánya lenne a tőkének -, azoknak is, akiktől már a házukat is elkobozták és nyakig ülnek az adósságban.
A legrosszabb helyzetben lévőknek Obama állami szubvenciót ajánl egy minimális biztosításhoz, s ha nincs pénzük gyógyszerre, vagy komolyabb beavatkozásra, amit nem fedez a biztosítójuk, mégis látná őket orvos, bizonyos gyógyszerekhez hozzáférhetnek. Azonban ez nem egészségügyi rendszerreform.
Amit a szakszervezetek követelnek, vagyis az amerikaiak többsége, az a ‘single’ fizető rendszer, a béreken alapuló szisztéma.
A demokrata képviselő Charles Cranes beterjesztett egy ilyen törvénytervezetet, az AFL-CIO 39 államban támogatja. Ugyanakkor zöld fényt adott jan. 11-12-én saját vezetése számára, hogy Obamától követeljék a szociális háló rendszerének az első száz napban való megreformálását. Az AFL-CIO először áll a sarkára az ígéretek teljesítésének betartatására. Nyilván nyomás fog rá nehezedni (Obama már új helyzetről beszél a világválság körülményeinek nehezedésével). A Socialist Organizer tíz pont köré gyűjtötte a dolgozók érdekében indítandó fellendítési programját, mely minden amerikai család számára, a munkaerőpiaci viszonyoktól függő emberek számára szociális hálót kínál és nem a tőke, a bankok és a magánbiztosítók zsebeit tömné meg ismét.


Andy Stern szerepe és a “Change to Win”

Andy Stern, az AFL-CIO vezetője megosztotta a szakszervezetet a «Change to Win» megalapításával, a «szindikalizmusra» alapított javaslatával, jó szolgálatot téve a kormánynak, a munkáltatóknak, ellenezve a társadalombiztosítási reformra vonatkozó mobilizációt.
Erőszakos vita után kijelentette a mintegy 150 fős szakszervezeti vezetés előtt: «Do it Alone!» («Csináljátok egyedül!»).
Fellépése jellemző a dolgozók «szűk érdekeinek» figyelmenkívül hagyására, «közös cselekvés»... a munkáltatókkal.
Ebből a szempontból érdekes Stern múltja. Kaliforniában létezik egy béren alapuló társadalombiztosítási rendszer, amit az ottani AFL-CIO támogatott. Andy Stern Schwarzeneggerel, a nagytőkések kormányzójával szervezett egy másik, Massachusetts-i modell szerinti reformot, amit nem volt egészen az, amit a szakszervezeti tagok akartak… a helyi AFL-CIO-elnök kijelentette: «A szakszervezetek nem arra valók, hogy tőkésekkel és kormányzókkal kompromisszumokat kössenek, a mi helyünk abban a harcban található, ahol a szükséges rendszer követeléséért küzdenek».


Románia


Dacia : “7 000 tüntető kiáltotta világgá nyugtalanságát”
Interjú Ilie Miuval (az autóipari szakszervezeti föderáció elnöke)

A Dacia igazgatója, F. Fourmont, azt mondta, hogy ha az eladás nem javul tavaszig, 3-4 ezer dolgozót fog elbocsátani a termelésből.
A fenyegetés komoly, de a használt gépkocsikról adójáról szóló tárgyalások szövegkörnyezetébe tartozik, ti. mi szeretnénk, ha mint más országban is, létezne az a szisztéma, melyben a kevésbé szennyező autókat kisebb adó terhelné, s így a vásárlót a hazai új autók vásárlása felé lehetne terelni. Ezt persze megfelelő és könnyebben elérhető kölcsönökkel is meg kellene támogatni.

M. Fourmont figyelmeztetett arra, hogy a termelés 30 %-kal csökkent.
Pillanatnyilag a dolgozók amiatt nyugtalankodnak, hogy lesznek-e elbocsátások, s nem a technikai munkanélküliség miatt. A közelmúltban elért egyezség szerint bérük 85 %-át kapják és az élelmiszercsekkeket.
A termelésből 2 000 munkás tüntetett, de ezen felül a beszállítóktól és alvállalkozóktól is 5 000, akik nyugtalanságukat kiáltották világgá. Meg kell jegyezni, hogy utóbbiak számára nincs ez az előbb említett garancia (85 %-os fizetés és élelmiszertikett).
Az európai konferenciát fontosnak tartom, sajnos magam nem tudok elmenni, de képviselni fognak bennünket.

2009. jan. 17-én, telefonbeszélgetés alapján




Előfizetés
10 numéros : 10 € ; 20 numéros : 20 € ; 30 numéros : 30 € ; 40 numéros : 40 € ; 50 numéros : 50 €
incluant le soutien á la diffusion internationale du bulletin.
Abonnement de soutien 1 an : 100 € • 10 numéros : 16 francs suisses ; 7 livres ; 10 dollars ; etc.
Nom : .......................................................................................................................................
Prénom : ..................................................................................................................................
Adresse : ..................................................................................................................................
Pays : .......................................................................................................................................
E.mail : ....................................................................................................................................
Chèques á l’ordre de CMO (adresse ci-contre)
Virements bancaires : RIB (France) 30938 00034 00512270003 17
IBAN (Etranger) : FR76 3093 3400 5122 7000 317 - LUBPFRPP

Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris - France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36
E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0708 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse