2009. szeptember 30., szerda

Nemzetközi információk 355.sz.

2009. szept. 29.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:

Írország: okt. 2-án az ír nép ismét az urnák elé járul a Lisszaboni szerződésről szavazni. A munkásmozgalomban rendkívül intenzív vita folyik. Kivonatok a sajtóból.

Brazília: beszélgetés Markus Sokollal, a brazil Dolgozók pártja «O Trabalho» irányzata aktivistájával az autóipari sztrájk és a CUT kongresszusa apropóján.

USA: az AFL-CIO az általános társadalombiztosítás mellett áll ki. Alan Benjamin, az Egység és Függetlenség szerkesztője, San Franciscoban szakszervezete tanácsának végrehajtóbizottsági tagja levelet írt azokhoz, akik a kampányt támogatták.

Michael Moore rendező az AFL-CIO kongresszusán a «valódi általános egészségügyi lefedésért».

Románia: az IMF és az Európai Unió diktálta «reformok» ellen a tisztviselők szakszervezeti szövetségei okt. 5-re általános sztrájkot hirdettek. Mintegy 30 szakszervezeti és munkásaktiva szept.13-i összejövetele Craiovában a Szövetség a Dolgozók Felemelkedéséért (AEM) kezdeményezésére.

Algéria: «Fraternité», a Parti des travailleurs (Dolgozók pártja) cikke «Nincs itt az ideje befagyasztani a társulási egyezményt?»

Nemzetközi kampány az izraeli arab vasutasok munkahelyi reintegrációja érdekében minden diszkriminációs politika ellen, az ILO 111-es konvenciója tiszteletben tartásáért: az első eredmény.


Írország

A 2009. okt. 2-i referendum:

Intenzív vita a munkásmozgalom soraiban


2008.jún.12-én az ír nép voksolt a Lisszaboni szerződésről, világosan elutasítva azt. Most ismét szavazniuk kell ugyanarról.
Néhány nappal a referendum előtt részletek a sajtóból.

A szept. 12-i Irish Times válaszol az ICTU szakszervezeti szövetség főtitkárának, David Beggnek, aki az IGEN-re hívott fel azzal érvelve, hogy semmi nincs a szerződésben, mely ellenkezne a dolgozók érdekeivel. Eamon Devoy, a TEEU szakszervezet főtitkára vàlasza: «mivel a munkaügyi normákat szisztematikusan lefelé húzzák azok, akik egyetlen célja gazdagságuk fölhalmozása, a TEEU a NEM győzelméért kampányol».

Egy pillanatig sem hiszi, hogy «a dolgozók sora jobb lesz az EU-ban», hozzáteszi «vannak a szakszervezeti mozgalomban, akik a Szerződést avval a felkiáltással támogatják, hogy elfogadása esetén az Alapvető jogok chartája európai szinten adoptálható. Ez a Charta 1966 óta létezik, és alkalmazására a tagállamoknak nincs kötelezettségük».
Az Irish Times szept. 21-én beszámol a vitáról a UNITE írországi régiójának főtitkára, Jimmy Kelly - aki a TEEU-val együtt a NEM mellett áll ki - és SHAY CODY, az Impact főtitkárhelyettese között, aki az IGENT támogatja.

«Sajnálatos, hogy nem válaszoltál arra a kérdésre, amit feltettem neked, ehelyett azt javasolod, hogy fogadjuk el a Szerződést és aztán meghatározatlan ideig várakozzunk, hogy valami történjék.
1951 óta várunk, ami óta Írország aláírta a kollektív tárgyalásokról szóló ILO konvenciót. Azóta várunk, hogy a 80-as évek végén létrejött a szociális partnerség és az egymást követő kormányok megígérték, hogy válaszolnak az összes kérdésünkre. Az utolsó népszavazás idején azt kérték, legyünk Taoiseach [miniszterelnök] mellett a következő szociális partneri tárgyalásokig. Te nem látod, Shay, a rendszert benne? Azt a rendszert, amelyben minden alkalommal a dolgozók elemi munkásjogait elutasítják? És Te így akarod folytatni?

Az ír dolgozóknak akkor teszik a legjobban, ha azt csinálják, amit az európai dolgozók az utóbbi évtizedben és mozgósulnak jogaikat megvédeni. Azt hiszed, Shay, hogy az egész kontinensen a dolgozók olyan jogokat élveznek, melyeket a politikai vezetés és a munkáltatók szívjóságból adtak nekik? Nem, ezeket a dolgozók vívták ki saját maguk! Tegyük ugyanezt mi is.»


Brazília

Az osztályharc visszhangja

Sztrájk az autóiparban, a CUT kogresszusa, kőolajipar…

Beszélgetés Markus Sokollal, a brazil Dolgozók pártja «O Trabalho» irányzata aktivistájával

Az autóipar vasasai az ABC-régióban (São Paulo ipari övezete) sztrájkba léptek béremelésért

«Az iparágban ez az első sztrájk 2001 óta, tehát Lula megválasztása (2002) óta nem volt, húzza alá Markus Sokol. Pedig a vállalatok, melyek milliárdos adóteherkönnyítést kaptak, csak ebben a szektorban több mint 10 ezer dolgozót bocsátottak el.
Most, hogy a kormány és a sajtó azt állítja, “a legrosszabbnak vége van” (ami persze hazugság), a dolgozók azt mondják “elég volt”, és béremelést kérnek.»

A CUT (szakszervezeti szövetség) múlthavi kogresszusának visszhangjából

«Egyik oldalról a kogresszus nem akarta elítélni a fiskális adókönnyítéseket és a Lula-kormány hitelkönnyítéseit a “vállalatok megmentésére”, valamint a vezetők többsége a CUT részvételére szavazott a «tanácsok», a “civil társadalom tanácskozásai” sorozatában, melyek a “kormányzat” politikájának termékei.
A másik oldalról viszont a küldöttek megszavazták a Vale de Rio Doce nagy bányatársaság államosítását (azelőtt a CUT csak “a privatizációs csalások megsemmisítését” jelentette ki), az Embraerét (repülőgépüzem, mely négyezer dolgozót bocsátott el a válság kezdetén), a nyugdíj- és társadalombiztosítás ellenreformjának hatályon kívül helyezését.
Egy záradék, mely követeli Lulától, hogy sürgősséggel hozott határozatot az elbocsátások megtiltására, csaknem többséget kapott. A vezetésnek kétszer is vissza kellett térnie rá, hogy igen kicsi többséggel elutasíttassa.»

A CUT kongresszusa egyhangúlag elfogadta a Kőolajipari Dolgozók Szövetsége (FUP) javaslatát a Petrobras (brazil kőolajtársaság) 100 %-os újraállamosítását.

«A latin-amerikai kontinens helyzetére rányomja bélyegét a különböző kormányok (Venezuela, Ecuador, Bolivia, stb.) törekvési a természeti kincsek visszaszerzésére - magyarázza Markus Sokol -, a FUP kampánya, amely mellé állt, sokat jelent Lula számára, hogy a képviselőkkel és szenátorokkal a Petrobras részleges visszavételének tervét elfogadtassa avégett, hogy állami kontroll legyen a “Pré-Sal” zóna fölött. A zóna egy gigantikus kőolajtartalék-mező, melyet két éve tártak fel Rio de Janeiro mellett, a tengerben.
Kíváncsiak vagyunk, hogy Lula javaslata az FUP-hoz fog-e illeszkedni, vagy a privatizációs tárgyalásokon fokozatosan elenyészik. Tudnillik a privatizátorok uralják nevezetesen a közelmúlt korrupciós botrányaiban elkölcsét veszített Szenátust.
A tapasztalat azt mutatja, egyedül a népi mobilizáció tudja a nemzeti szuverenitást megvalósítani a kőolaj kérdésében csakúgy, mint más területen.»

USA

Az AFL-CIO kongresszusa: általános társadalombiztosítást

Alan Benjamin a Unity & Independence szerkesztője, a San Francisco-i Szakszervezeti Tanács végrehajtóbizottságának tagja

Szept. 15-én Pittsburgh-ben az AFL-CIO országos kongresszusa egyhangúlag elfogadta az egykasszás általános társadalombiztosítást.
A kaliforniai ápolók szakszervezete sajtóközleményben tudatja ennek fontosságát: «Az amerikai munkásmozgalom legfontosabb szervezete csatlakozott az országos kampányhoz. Az AFL-CIO egyhangú szavazása rendkívül sokat mond, aláhúzza annak fontosságát, hogy minden amerikai általános betegbiztosításhoz jusson». (Nemzetközi információk 354.sz.) (...).
A szept.14-i New York Times-ban Steven Greenhouse cikke: «A föderáció állásfoglalása általános lefedést akar mindenki számára, kötelezni a munkáltatókat a társadalombiztosítási befizetésre a «fizetni vagy részvenni» rendszeren keresztül. Sőt, az állásfoglalás támogatja egy specifikus segítség elvét is, mely azon vállalatoknak járna, melyek a legalább 65 éves nyugdíjasoknak is egészségügyi lefedést nyújtanának, ahogyan sokan az egyszakszervezetes vállalatok közül teszik.
Az állásfoglalás határozott módon támogatja az állami rendszert, mondván, hogy ez kötelezné a magánszektort is az árak csökkentésére. ‘Az egészségügyi biztosítás köztulajdonú rendszere alapvető a dolgozók családja, a vállalatok és a kormány számára számára‘. Kevesebbe kerülne, tilos lenne a haszon hajhászása.» [...]
«Meglepetés nélkül, a föderáció a leggazdagabbak megadóztatására gondol a társadalombiztosítási reform finanszírozásakor. Ugyanakkor az állásfoglalás elutasítja azt, hogy a munkáltatók által nyújtott orvosi szolgáltatás megadóztatása legyen annak anyagi alapja.» Obama és Pelosi egy lépést hátrálnak a köztulajdonú rendszer kérdésében.
Szept. 15-én Barack Obama az AFL-CIO kongresszusához fordult. A társadalombiztosítás apropóján beleszőtte beszédébe a «köztulajdonú rendszer lehetőségének» őrzését, mely élénk helyeslést váltott ki a teremben.
A politikai megfigyelők azonban figyelmeztetnek, hogy szept. 9-i tévébeszédében jelezte, hogy meg akarja szüntetni a «köztulajdonú rendszer választásának lehetőségét», és «más alternatívákat» találni. A sajtó aláhúzta, hogy néhány nappal ezelőtt fel sem merült társadalombiztosításról szóló beszédeiben a köztulajdonú rendszer.
Nancy Pelosi, a Képviselőház elnöke gyorsan követte a hátralépésben Obamát. A CNN:
«Pelosi és Harry Reida szenátusi többség vezetője azt nyilatkozták, hogy támogatnak minden intézkedést, mely erősíti az egészségbiztosítás hatékonyságát és hozzáférhetőségét.»
Pelosi tehát minden követelést tárgyalhatónak minősített – a CNN szerint. David Sirota politikai aktivista figyelmeztetett, hogy a CNN információit az Associated Press és Pelosi saját szavaival megerősítette. Sirota említi azt is, hogy egy karitatív estélyen Washingtonban (DC) szept. 11-én Pelosi beszédet mondott a UnitedHealth lobbista szervezetnek, mely ellenzi a köztulajdonú szisztémát. Az őt hallgató személyeknek 2400 $-t kellett fizetniük, lobbistáknak 5000 $-t (forrás: David Sirota blogja, szept.12.).

Kucinich jövendölése
Obama és Pelosi meghátrálása a köztulajdonú rendszer előtt nem lep meg senkit. Minden ügyben - legyen az a szakszervezeti jog, beleértve az Employee Free Choice Actot vagy valódi munkahelyteremtő programot - e két politikus állandóan hangoztatja, hogy nyitva állnak minden «alternatív», a munkáltatók és a lobbisták védelmezte terv előtt.
Obama és Pelosi saját magukat gyakran a «dolgozók barátainak» minősítik, de egész világosan kiderül, hogy a nagyvállalatok és lobbyjuk még jobb barátjuk.
Dennis Kucinich kongresszusi tag (demokrata, Ohio) megjósolta a Demokrata Párt részéről a köztulajdonú rendszer elhagyását. Íme:
1. A Képviselőház nagy feneket kerít a HR3200 köztulajdonú rendszer őrzésére ill. lehetőségére, hogy ez a magánbiztosításokkal versenyre kelhet.

2. A Fehér Ház támaszkodni fog az elnöki beszédre, melyben a köztulajdonú rendszer lehetőségéről szólt.

3. A Szenátus szabályozni fogja a köztulajdonú rendszer választásának lehetőségét a «kooperálható» javára. Vezetői mint pl. Kent Conrad azt nyilatkozták, hogy sosem találnak elég szavazatot ennek elfogadására a Szenátusban.

4. A törvény a Képviselőház és Szenátus közötti bizottság elé kerül anélkül, hogy a köztulajdonú rendszer lehetősége felmerülne.

5. Az mondják majd a képviselőházi demokratáknak, hogy támogassák a bizottsági megoldást az Elnök támogatása végett.

6. A törvény elfogadják, nem «a köztulajdonú rendszer választási lehetőségével», hanem kötelezve azt a 30 milliót, akinek nincs biztosítása, hogy fizessenek érte. Ha nincs pénzed, lehet, hogy kapsz rá támogatást. Ha nem így van és mégsem fizetsz a biztosításért büntetést.
Egy szó mint száz, Kucinich jóslata — úgy tűnik, reális — ez: a köztulajdonú rendszer lekerül a napirendről, a magán társadalombiztosítók szövetkezésével helyettesítve, és kész a reform.

Előrelépést, rögtön
Az AFL-CIO kongresszusi küldöttei az általános társadalombiztosításnak hosszútávú célt szánva, kis lépést tettek előre, de jelentőset. Valódi hatása lenne, ha megszületne az erős, állami társadalombiztosítás, mely lefedné a több mint 50 millió biztosítással nem rendelkezőt – ide tartoznak a bevándorló dolgozók – és a 40 milló rosszul biztosítottat is. Megvalósulhatna, ha a jelenlegi tervezet nem lenne teljes mértékben elfogadhatatlan, pl. a bevádorlók fedettségének tilalma, vagy az, hogy az új köztulajdonú rendszer finanszírozása részben adóemelésből valósulna meg és a Medicare-programból származó kölcsönnel.
Ez a valódi, mindenkire érvényes társadalombiztosítás oldotta ki a rasszista gyűlölet fékjeit az elnök ellen. A bigott jobboldal tízezrei mozgolódtak egész nyáron, s végül kimentek Washington (DC) utcáira, mert felfogták, hogy egy valódi szisztéma lassacskán aláaknázná a magánbiztosítókat, s ezért lamentálnak annyit Obama «szocializmusáról». A biztosítótársaságok ezért támogatják anyagilag és erkölcsileg a jobboldali tüntetéseket.
A magánbiztosítók elfogadják az Obama-terv hasznából való részesedést (emberek tízmilliói kénytelenek lennének biztosítást fizetni). Az a lehetőség, hogy választhassanak állami rendszert is, összes tervüket dugába döntené, hiszen ez olcsóbb és hatékonyabb lenne, egyre jelentősebb tömeget hódítana el tőlük. Ez az oka annak, hogy kézzel-lábbal kapálóznak az állami biztosítás lehetősége ellen.
Sürgősen egy harmadik szolidaritás napot kell tartani Washingtonban!
Ha a AFL-CIO hűséges akar maradni döntéséhez, az egykasszás állami társadalombiztosításhoz, így azt a módozatot, hogy lehessen választani állami rendszert is (mely egy lépés efelé), támogatnia kell. Nagyon eltökélten fel kell vonulnia, hogy az elnök, a kongresszusi elnök ne hagyja el ezt, ne fogadjon el kompromisszumot a magánbiztosítók javára.
Az emberek millióinak valódi egészségügyi fedezete érdekében az AFL-CIO-nak és szövetségeinek tömeges demonstrációt kell tartaniuk, hogy megvédjük azt, amit akarunk és amire szükségünk van, olyan tüntetéssel, amilyet 10 éve nem látott az ország.
Minden olyan általános társadalombiztosítási reform, mely nem tartalmazza az egykasszás elvet megkötések nélkül, nem előrelépést jelent, hanem hátrálást, mely a zsebünk kárára erősítené és tenné gazdagabbá a magánbiztosítókat.
Itt az ideje, hogy megszervezzük a washingtoni harmadik szoldaritási napot a valódi egészségügyi reform érdekében, követelve az egykasszás állami megoldást.
Testvéri üdvözlettel,
Alan Benjamin

Michael Moore:

A valódi általános egészségügyi lefedésért ”

Szept. 14-én a jól ismert Michael Moore bemutatta új filmjét, a Capitalism: a love story («Kapitalizmus: szerelmi történet») az AFL-CIO kongresszusán.
A filmbemutató az 1 400 szakszervezeti tag és egészségügyi dolgozók tüntetését követte, ahol Pyttsburg utcáin skandálták: «Hell Scare is a right» («Az egészségvédelem- jog!»).
Michael Moore: «Számomra rendkívüli megtiszteltetés, hogy filmem USA-beli premierje helyet kapott nagy szakszervezeti szövetségünk kongresszusa keretében. Válaszúton vagyunk. Az amerikai nép többsége a kormány beavatkozásával általános egészségügyi biztosítást akar.»
Egy szakszervezeti felelős: «Joella Buchard-Mudry vagyok, a nyugdíjas pedagógusszervezet elnöke. Az a kérdésem: Mikor menetelünk Washingtonba?»
Michael Moore: «Azt gondolom, hogy ez a menet szükséges. Látjuk, hogy egy reakciós, fanatikus minoritás fellép az általános biztosítás ellen. Fel kell tennünk a kérdést: “és mi, mi hol vagyunk?” Azt gondolják, hogy győznek, mert jól szervezettek. Nekünk is ezt kell tennünk. Tüntetnünk kell, meg kell szerveznünk magunkat. Az ország 75 %-ban akarja a valódi egészségügyi lefedést és azt, hogy a kormány avatkozzon be…»
A küldöttek tapsvihara követte Michael Moore szavait.


Románia

Az IMF és az Európai Unió által diktált “reformok” ellen

A tisztviselők szakszervezeti szövetségei okt. 5-re általános sztrájkra hívnak

Mintegy harminc munkás- és szakszervezeti aktivista gyűlt össze szept. 13-án Craiovában a válság és annak a munkásosztályt érintő következményei megvitatására.
A gyűlést aug-ban az AEM (Szövetség a Munkásosztály Felemelkedéséért) szervezte.

A meghívást rögtön elfogadta a Munka Országos Szövetsége (FNM), a független szakszervezeteket irányító Constantin Cretan bányász-aktiva, akit az 1999-es bányásztüntetésekben való részvételéért 3 évre börtönbe csukták, majd a nemzetközi tiltakozásnak köszönhetően kiszabadult.

Romániában a társadalmi vérnyomás gyorsan emelkedik. Aug. végén a kormány (jobb-bal koalició) az IMF és az EU erőltette különböző «reformokról» határozott. A minszelnök egy «törvénycsomagot» jelentett be, benne a az oktatás reformjáról és a közfunkciók likvidálásáról.

A közszféra különböző szövetségei tiltakozásukat jelentették be, megalakították a Közhivatalnokok Szövetségét, és általános sztrájkot hirdettek okt. 5-re annak ellenére, hogy a legfontosabb konföderációk vezetői nem értettek egyet. Ilyen körülmények között került sor a crajovai tanácskozásra. Megjelent Constantin Rada, a pedagógus szabad szakszervezet országos szövetsége (FSLI) alelnöke, Ileana Ionescu, a Sanitas (egészségügyi) szakszervezetek megyei szövetsége elnöke, Ioan Ion, a Solidaritatea-Virgil Sahleanu (vasas) szakszervezeti föderáció elnöke és Titi Covale, a Ford romániai leányvállalata (Craiova) legfőbb szakszervezetének vezetője.

A bérből és fizetésből élők között a harci szellem érintetlen

A szónokok közül többen említették a szakszervezetek állandó üldözését. Constantin Cretan és Ioan Ion (többször elbocsátották, állandóan bíróság elé citálják) illusztrálják ezt.
A harci szellem ugyanakkor érintetlen a bérből és fizetésből élők között. Ileana Ionescu, egészségügyi szakszervezeti vezető megerősítette az okt. 5-i sztrájkot az orvosi körökben a szektor többi dolgozója mellett. Elmagyarázta, miért alulfinanszírozott az orvosi szektor, ti. a befizetéseknek csak 40 %-át költik rá, a többi marad pénzügyminisztériumi hatáskörben.
Hárompontos rövid nyilatkozatot fogadtak el és új találkozóban állapodtak meg.

NICOLAE CONSTANTIN,
“Szociális szószék”, Bukarest

A craiovai munkástalálkozás eredménye

«1. Mi, akik Craiovában szept. 13-án összegyűltünk, teljes mértékben támogatjuk a közszféra szakszervezeteinek követeléseit a törvénycsomag visszavonására az oktatást, a köztisztviselők egyenlősítő bérezését, az állami ügynökségek restrukturációját, az üzleti miliő támogatását és az IMF-vel, EU-val kötött egyezményeket illetően.

2. Feltétel nélkül támogatjuk az általános sztrájkot, melyet okt. 5-re hirdettek meg a közszféra szakszervezetei és a jövőre javasoljuk meghatározatlan időre szóló általános sztrájk hirdetését.

3. Szolidaritásra szólítjuk fel az összes dolgozót, az összes szakszervezetet a bérből és fizetésből élők tiltakozása mellett ezen “áldozati intézkedések” ellen, melyeket a válság nevében akarnak meghozni.»



A román kormány vállalja felelősségét

Emil Boc román miniszterelnök a parlamenttől bizalmat kért arra a három törvénytervezetre, melyek a közkiadások csökkenését célozzák a Nemzetközi Monetáris Alapnál (IMF) és az Európai Bizottságnál történt vállalása következtében.
Az első a 223-ból 111 állami iroda bezárását jelenti, a másik, a precedens nélküli tiltakozósorozat eredője, 2011-ig javasolja a bérek többségének befagyasztását.

Több mint 2 000 köztisztviselő gyűlt össze a Parlamentnél és követelte a kormány lemondását is.

Algéria

Fraternité
Az algériai Parti des travailleurs (Dolgozók pártja) lapja

Algéria — Európai Unió

Nem jött el a társulási egyezmény befagyasztásának ideje?

4 évvel az algériai-EU társulási egyezmény életbelépése (2005.szept.1.) után senki nem «vitathatja azt a megállapítást, hogy Algériának nem származott előnye belőle», írtuk júl. 12-én.

Az EU-ból érkező import egyre növekedik az egyre csökkenő nemzeti termelés hátrányára. Minden szektor érintett ebben.

A szénhidrogéneken kívüli export «249,68 millió dollárt képezett folyó év 5 hónapja alatt, szemben a 2008-as hasonló időszak 580,06 millió dollárjával szemben, vagyis 57%-os csökkenést mutat » (Horizons, aug.5.).

A világválság következményeként a kőolaj árának 2008. évi esése a kereskedelmi mérleg egyensúlyát rendkívül sérülékennyé tette. Ahogyan az aug. 5-i Horizons c. napilap megjegyzi, a szénhidrogéneket nem számítva, az alapanyagok, mint «a szalmiák, a réz és a cink» alkotják az «alapvető exporttermékeket».

2008 májusa végén a külső kereskedelmi mérleg hiánya 15,99 milliárd dollár volt, 2008 május végére több mint 591 millió dollárra billent.

Az ország hatóságainak intézkedései, melyeket annak érdekében tettek, hogy több területen is megvédjék érdekeinket, az Európai Unió részéről élénk reakciót, mintegy pajzs emelését provokálta. Az EU egyik alger-i képviselője azzal igazolta az erőszakos reagálást, hogy az Európai Bizottság «zaklatást» szenved el a multinacionális vállalatok részéről, «mivel ezeknek igen hatékony lobby-juk van Brüsszelben». (El Watan, 2009.júl.11.).

Szemére hányják «Algériának az Abdelaziz Bouteflika 2008 júliusi, a befektetési és privatizációs politikát elítélő beszéde másnapján tett intézkedéseit» teszi szóvá a La Tribune júl.9-én idézve az ezt követő lépéseket:
«Az állami elővásárlási jog beiktatása a leálló vállalatok esetében (…), az idegen vállalatok hasznának beinvesztálási kötelezettsége, a külföldre kivitt haszon feletti 15 %-os adó bevezetése, a 49/51 arányos partneriátus bevezetése (az ipari ágazatokban) és a minimális 30%-os nemzeti tőkésítés a kereskedelmi vállalatokban».

Az EU, annak kormánya, a Bizottság haragját ez váltotta ki. Catherine Ashton külkereskedelmi biztos kifejezte «komoly nyugtalanságát» és felhív arra, hogy a «Algéria gondolja át a bejelentett intézkedéseket és vizsgálja át azok felfüggesztésének lehetőségét»! A közvetlen parancs hatására a kormány a kereskedelmi miniszter közvetítésén át kijelentette, hogy «Algéria teljes szuverenitása birtokában hozza meg döntéseit és senki illetéktelen nem diktálhatja, mit kell tennie» (L’Expression, júl.12.).

Az Európai Bizottság alger-i képviselője, ki névtelenséget kért, (ez már szinte szabály) nyíltan a kormány szemére hányja az információk kifecsegését. Egy másik európai diplomata, akit a L’Expression ugyanezen száma idéz, sajnálja, hogy Algéria «nem értesítette partnerét» ezen intézkedések meghozatala előtt (sic!) és hozzáteszi, hogy a kereskedelmi minisztérium kebelén és azon túl a kormányban létezik «egy védelmi irányzat és egy liberalizáló tendencia»!

Mindezek az intézkedések «jogilag összeférhetetlenek a társulási egyezmény pontjaival» mondta a diplomata és alátámasztotta a nemzetközi szakértő A. Mebtoul véleményével, aki a «piacgazdaság» eltökélt védelmezőjeként sorolja az algériai kormány által megsértett cikkelyeket.

Válaszul a kormány, teljesen jogosan, az LFC-be (kiegészítő pénzügyi törvény) beillesztette az intézkedéseket. Elegendő-e?

R.Y.T.
Parti des travailleurs


Megj.: az Algéria-EU társulási egyezményt 2002.ápr.22-én írták alá, a parlament elfogadta módosítás nélkül, csak a Parti des Travailleurs (GPPT) csoportja voksolt ellene az Országos Népi Gyűlésben.

Nemzetközi kampány

Nemzetközi kampány az izraeli arab vasutasok posztjukba visszahelyezése érdekében, a munkahelyi diszkrimináció minden megnyilvánulása ellen, az ILO 11-es konvenciója tiszteletben tartásáért

Első eredmény

A Tel Aviv-i szociális ügyek bírósága ideiglenes határozatában megtiltotta az arab vasutasok elbocsátását.

Óriási győzelem ez az arab vasutasok küzdelmében! Még ha a végleges ítéletre várni is kell, addig sem teheti ki őket munkájukból az izraeli vasút, mely új foglalkoztatási előírásaival megpróbálta megtenni.
A döntés különösen fontos, mivel a bíróság kimondta, hogy a katonai szolgálat mint előfeltétel a munkához nem szükséges a sorompóőrök számára. Egy másik fontos aspektust is érint a bíróság, az izraeli vasúttársaság alternatív kritériumait (1), melyeket szintén diszkriminatívnak talál.

A Sawt el-Amel dolgozói és ügyvédei, az Adalah (az arab kisebbség jogvédő irodája), Tel Aviv-i jogtudományi egyetem megfigyelői igen elégedettek.

A harc folytatódik.

(1) Az alternatív kritériumokat 2009-ben hozta a vasúttársaság: a) minimum 18 hónap munka ugyanabban a munkakörben (a katonai szolgálatot beleértve) b) éjszakai szolgálat (a katonai szolgálatot beleértve) c) hivatásos gyakorlat hierachizált szervezetben (a hadsereget beleértve). A három feltételt együttesen kell teljesíteni a munkára felvétel érdekében.



Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse

2009. szeptember 24., csütörtök

A IV.Internacionàlé levele

4250.sz. 2009.szept.16.

A IV. Internacionàlé, a francia Független Munkàspàrt (POI) internacionalista kommunista irànyzata 2009. aug. 29-én Thiais temetőjében, Lev Szedov sírjànàl tiszteletadàst tartott Szedov, Lev Trockij és a sztàlini represszió àldozatai millióinak emlékére.

A IV. Internacionàlé leninista bolsevikjai, ellenzéki kommunistàk, szocialista aktivàk, anarchistàk, szakszervezetiek: mindenkit megöltek, deportàltak, hamis vàdakkal ràgalmaztak, üldözték a vilàg minden részén, mert élő tanùi voltak a hàrom orosz forradalomnak, az 1905-ösnek, a 1917 februàrinak és októberinek, az I., II., III. és IV. Internacionàlé folyamatossàgàt képviselték.

Mark Vasziljev,
orosz munkàsaktíva

«Közel 20 év telt el és sokàig ùgy tűnt szàmunkra, hogy az imperializmus vilàgoffenzívàjànak nincs alternatívàja és a haladó eszmék, különösen a marxizmus mélységes, kilàtàstalan vàlsàgba jutott.

Ma azonban megàllapíthatjuk, hogy az imperializmus hatàrtalan előretörésének kora végetér, tanùsítja ezt szàmos orszàgban a tiltakozàsok és sztràjkok növekvő szàma. Miért kellett 20 évet vàrni? Persze, teoretikusan mindnyàjan tudjuk, hogy a sztàlinizmus a kapitalizmus szovjetunióbeli ügynökének szerepét jàtszotta a forradalmi mozgalomban, de talàn napjainkban nem tudatosak szàmunkra ennek konkrét eredményei.

Gyakran halljuk azt a véleményt, mely szerint az 1990-es évek végén az oroszorszàgi munkàsosztàly – annak ellenére, hogy szàmàban jelentősebb – politikai öntudata kisebb, mint az 1905-ös orosz forradalom előestéjén. Lehetséges, hogy ez a vélemény eltùlzott, de azt gondolom, hogy nagy adag igazsàgot tartalmaz. Visszanézve, ez a sztàlinizmus eredménye. Az Októberi forradalmat a munkàsosztàlyból, parasztsàgból és az értelmiségből szàrmazó fiatal forradalmàrok ezrei és ezrei vitték véghez, akik Varlam Salamov író (Trockij eszméinek híve) szerint készek voltak rohammal bevenni az eget.

Mégis, ennek a generàciónak 99 %-àt legyilkoltàk a sztàlini terror éveiben. Lev Szedov, aki sírja mellett ma összegyűltünk, 1906-ben született. Ugyanabban az évben, mint a SZU Kommunista pàrtja híres főtitkàra, Leonyid Brezsnyev az 1937-es reményteljes ùj nemzedékből, aki 50 évig vett részt a Szovjetunió kormànyzàsàban és készítette elő gondosan a Gorbacsov és Jelcin égisze alatti ellenforradalmat.

Csak elképzelni tudjuk, hogy a vilàgon a szocialista fejlődés, és magànak a Szovjetuniónak a fejlődése milyen szinten àllna, ha Lev Szedov generàciójàval nem végeztek volna a sztàlini tisztogatàsok. Lev Trockij azt mondta, hogy az egész vilàgon legfeljebb néhàny tucat, néhàny szàz ember érti teljes mélységében Einstein relativitàs-elméletét.

Küszöböljük ki őket, és a tudomànyos vilàg több tucat évvel hàtràbb talàlja magàt. Vagyim Rogovin, orosz szociológus és marxista aktivista azt mondta, hogy ebből a szempontból az 1937-es év Oroszorszàg szàmàra még döntőbb volt, mint az 1917-es. 1917-ben forradalom tört ki Oroszorszàgban, de az első vilàghàborù utàni vilàgvàlsàgot tekintve, kitörhetett volna màs orszàgban is. Fennàllt a lehetősége. Az 1930-as évek terrorhullàma nem csak objektiven erősítette a kapitalizmust és a fasizmust, a forradalmàrok több nemzedékének fizikai kiirtàsa 1936-39-ben elvezetett a bolsevik mentalitàs és a forradalmi tudat lerombolàsàhoz.

Ezutàn egészen màig a «kommunizmus» kifejezés a SzU és Kelet-Európa tömegeinek tudatàban sokàig a posztsztàlini nomenklatùràhoz társult. «Vagy a forradalmi proletariàtus dönti meg a bürokràciàt, vagy a SzU bürokràciàja előbb vagy utóbb helyreàllítja a magántulajdont». Trockij prognózisa, melyet Az elàrult forradalom-ban formàlt meg, Oroszorszàgban a XX.szàzad végén realizàlódott.

Ugyanakkor, ahogyan az élet kimutatta, ahogy sajàt tapasztalatunk megmutatta, a győztes kapitalizmus nem képes a legkisebb tàrsadalmi probléma megoldàsàra sem, nem csak a Szovjetunióban, a vilàg többi részében sem. Az egyetlen dolog, amire képes, az a tàrsadalmi egyetlőtlenségek jelentôs növelése.
Szeretnék néhàny szót szólni a jelenlegi oroszorszàgi helyzetről. A vilàgon létezik egy eléggé elterjedt olyan nézet, mely szerint a Putyin-Medvegyev rendszer különbözik Jelcinétől amerikaellenes retorikàjàban és Oroszorszàg szuverenitàsa erősítéséről folyó vitàkban. Azonban alà kell hùznom, hogy a kezdet óta, amit ùgy hívtunk «I. Putyin», egészen màig a rombolàs szisztematikus offenzívàja folyik az Októberi forradalom szociàlis garanciài ellen, ma màr az ingyenes oktatàs és egészségügyi rendszer kétségbevonàsàval.

Feltehetjük magunknak a kérdést, van-e realitàsa a vitànak az àllam és a tàrsadalom megerősítéséről, mikor az ehhez felhasznàlt eszközök maguk romboljàk le az àllam és a tàrsadalom bàzisàt. A közelmùlt munkàstiltakozàsaira való reagàlàsként az oroszorszàgi hatalom kénytelen volt néhàny üzem àllamosítàsàval fenyegetőzni. Szerintem ez a bennünket kormànyzók terrorjaként értelmezhető, az attól való félelemként, hogy elveszítik a tiltakozó mozgalmak feletti kontrollt és, hogy ezek a tiltakozómozgalmak maguk is követelhetik az àllamosítàst.

Azt is el kell mondanom, hogy ma Oroszorszàgban csak sztràjkok vannak. Bàrmely tàrsadalmi réteg (diàkok az oktatàs ingyenességének megszüntetése ellen, az orvosok zùgolódàsa nyomorùsàgos fizetésük miatt, az ingatlan maffiavàllalkozàsok miatt lakàsukat elvesztett emberek protestàlàsa) bàrmely tiltakozó akciójàt ùgy ítéli meg a hatalom, mint «szélsőséget», és rendőri beavatkozàssal reagàl.

Ezt mutattàk ki a tiltakozó szervezetek tagjai a közelmùltban, az urali Izsevszk vàrosàban tartott aktivista gyűlésükön. Itt bebizonyosodott, hogy csak a munkàsmozgalom tud perspektívàt adni a tiltakozàsoknak. Az orosz burzsoà liberàlis csoportok, melyek ùgymond a mostani rezsim ellenségei, képtelenek még a legkisebb «civil tàrsadalom» felépítésére is, annak ellenére, hogy gigantikus összegeket kapnak közvetlenül a nemzetközi tőkétől.

Ebben a kontextusban a hatalom permanens történelemhamisítàsi kampànyt folytat a forradalomról. Naponta könyvek, cikkek, filmek tucatjai jelennek meg, melyek egyetlen célja Lenin és Trockij ràgalmazàsa még és még, mindig a német katonai vezérkar fizetett bérenceiként és egyidőben ezzel az amerikai zsidó burzsoàzia ügynökeiként megjelenítve.

Ma Oroszorszàgban az ilyen "fekeszàzas" irodalmi produkció àltalànos jelenség lett, csakùgy mint a viràgzó propaganda a «népek zseniàlis vezéréről», mely Sztàlin rehabilitàsàt célozza. Mindez egy dolgot bizonyít: az imperializmus és oroszorszàgi szolgài tökéletesen megértik azt a veszélyt, melyet ezek az eszmék jelentenek szàmukra.

A vilàg ma sokkal integràltabb, mint 70 évvel ezelőtt, akkor, mikor a sztàlinista hóhérok meggyilkoltàk Lev Szedovot és Lev Trockijt. A legkisebb szibériai vagy urali sztràjk kitöréséről rögtön tudnak Franciaorszàgban, Németorszàgban is. Mindez csak megerősítheti a dolgozók nemzetközi szolidaritàsàt, és mondhatom, Oroszorszàgban minden egyes nappal nő a proletariàtus tàbora azokkal, akik megértik, hogy egyedül a nemzetközi szintű osztàlyharc lesz képes az imperializmus bukàsànak siettetésére. Együtt győzni fogunk!»


A Nemzetközi Szocialista Munkàsszervezet, a
IV. Internacionàlé német szekciója képviselőjének beszéde


«Megköszönöm a IV. Internacionàlé francia szekciójànak meghívàsàt, melyre habozàs nélkül igent mondtam. Büszke vagyok arra, hogy egy orosz aktivista utàn a német szekció nevében megszólalhatok Lev Szedov sírjànàl. A magamfajta német forradalmi aktivista szàmàra a trockizmus egy hosszù történet, melynek minden szakasza a német proletariàtus forradalmi küzdelmének mozgalmas történelméhez kötődik.

90 éve a német forradalom jelentett reményt az imperializmus àltal bekerített bolsevik forradalmàrok és egész Európa proletàrjai szàmàra. A forradalom ekkor első, szörnyű kudarcàt vallotta. Ez volt 1923-ben is; ez a kudarc provokàlt vitàt a Lenin és Trockij àltal vezetett III.Internacionàléban.

1933-ban Trockij egyedül kezdte a küzdelmet Sztàlin és a szociàldemokràcia bűnös politikàja ellen és az osztàlyalapù egységfrontért Hitler és bandàja ellen. A fasizmus hatalomra jutàsa utàn a munkàsaktivàk a legnehezebb körülmények közötti illegalitàsba kerültek. A hàborù és pusztítàsai befejeztével szedte erejét össze a munkàsosztàly – Németorszàg megosztàsa ellenére.

Ma, mikor a vilàgot és Európàt ismét vihar fenyegeti, a régi megoldatlan kérdések ùjra felmerülnek. Orszàgomban hamarosan vàlasztàsok lesznek, ezek előestéjén egy öreg munkàsaktiva feltette a kérdést: «Lehetséges-e, hogy a történelem végtelenül ismétli önmagàt, hogy örökre kudarcra vagyunk ítélve? Honnan van az optimizmusod?»

Szeretném megismételni a vàlaszomat. Az optimizmusom a tényekben rejlik. 20 éve nàlunk a tömegek felkeltek. 1989 szeptemberében Lipcsében kezdődtek a «hétfői tüntetések», a 89-es őszi forradalmi làzadàsok központja Lipcse lett. Aztàn egész Németorszàgra kiterjedtek, nov.4-én màr egymillió ember, nők, fiatalok és öregek tüntettek Kelet-Berlinben. Nov. 9-ről 10-re virradóan Kelet-Berlin népe àttörte a Falat.

Szeptemben elején a represszió még brutàlisan reagàlt – letartóztatàsokkal, bebörtönzésekkel. A helyzet megoldàst követelt, ami okt. 9-re esett. A kormàny összpontosította Lipcse központjàban a rendőröket gumibotokkal, vízàgyùval, a miliciàt és a hadsereget. A sztàlinista SED (Német Szocialista Egységpàrt) próbàlkozott a lakossàg terrorizàlàsàval ùgy is, hogy megerősített beavatkozàsról terjesztett híreket, aminek lehet, halottjai is lesznek.

A sztàlinista pàrt mindenàron el akarta kerülni az üzemi munkàsok részvételét a tüntetésben. De az ellenkezője történt, a munkàsok tömegesen mentek ki az utcàkra. 70 ezren lettek, 1953. jùl. 17-i óta a legnagyobb tüntetéssé vàlt! A rendőrség pedig nem avatkozott be. Ez volt az első győzelem és óriàsi mértékben felbàtorította a lakossàgot. Ekkor született meg a jelszó, vàlaszként a tüntetőket «rombolóknak» titulàló propagandàra: «Mi vagyunk a nép! Egy nép vagyunk!» A munkàstömegek nem kértek többé sem sztàlinista kormàny reformjaiból, sem annak àllamàból. A pàrt üzemek feletti ellenőrzésénék megszüntetését akartàk. A jelszó: «SED ki az üzemekből!» lett. A munkàsok elkezdték sajàt bizottsàgaikat létrehozni, hogy a termelés feletti ellenőrzést àtvegyék. Az igazgatókat elzavartàk.

A hivatalos szakszervezetek kiürültek. A munkàsok szervezkedtek, hogy Keleten is rekonstruàljàk a DGB, IG-Metall, IGChimie, ÖTV, stb. föderàcióit. Így àllítottàk helyre a német munkàsosztàly egységét. Az imperializmus, a sztàlini bürokràcia, a szociàldemokrata vezetés öszes politikai ereje mindig két német àllammal szàmolt és azt tàmogatta. Ennek megfelelően a szociàldemokratàk az utolsó pillanatig próbàltàk megakadàlyozni az SPD keleti ùjraalapítàsàt. Azutàn minden eszközzel a belépni szàndékozókat próbàltàk eltàntorítani. Oskar Lafontaine, az SPD vezére soha nem titkolta az ùjraegyesítéssel kapcsolatot ellenkezését.

Az 1990. màrc. 18-i àltalànos vàlasztàsokon a CDU győzött az SPD elôtt az 1989-es reményeket megcàfolva. A német nép kombinàlni akarta a keleti vívmànyokat a nyugatiakkal, vagyis a nyugati demokratikus eredményeket a keleti, a termelőerôk tàrsadalmi tulajdonàhoz kötődő vímànyokkal. A szociàldemokràcia elàrulta reményeit. Átengedte a politikai kezdeményezést a burzsoàziànak és kancellàrjànak, Kohlnak, hogy privatizàlhassa a szociàlis intézményeket, magànkézbe adja vagy tönkretegye a keleti ipart. A burzsoàziànak pedig ebben aktív partnere lett a sztàlinista bürokràcia àtkonvertàlt maradéka.

Ilyen nehéz körülmények között harcolt a munkàsosztàly szociàlis intézményei megmentéséért, a maradék kollektív tulajdon őrzéséért, a nyugati kollektív szerződések és a nyugatival azonos bérek alkalmazàsàért. Példa a közelmùltból a mùlt évi népszavazàs, ahol a lipcsei lakossàg 80 %-ban a közszolgàltatàs (víz, villany…) privatizàciója ellen foglalt àllàst.

Milyen mérleget vonhatunk le ma az 1989-es forradalmi mozgalomból? A munkàsosztàly kemény csapàsokat szenvedett el, de egységét megnyerte. Egységét megvalósítva – abban a Németorszàgban, ahol a politikai és tàrsadalmi forradalom problémài koncentràlódnak – Európa munkàsosztàlyàt is egyesítette. Amit a munkàsosztàly nem tudott megvalósítani 1989-ben, a tàrsadalmi tulajdon védelmét, meg fogja tudni tenni mint egyesült osztàly, szervezeteivel együtt, azzal a veszéllyel szemben, ami létezése összes feltételét fenyegeti.

Képes lesz az egész orszàgban kikövetelni az elbocsàtàsok megtiltàsàt, a bezàràssal fenyegetett üzemek àllamosítàsàt, és a megsemmisített ipar ùjraépítését. Az a munkàsosztàly, mely győztesen nézett szembe a SED rendőrségével, rendelkezik azzal az erővel, mely legyőzi a munkàsmozgalom hivatalos vezetését, különösen a szociàldemokratàkat. Segítsünk a politikai erő szervezésében, mely képes lesz felülemelkedni a tömegek előtt àlló politikai akadàlyokon.

1990-ben a IV. Internacionàlé német szekciója kezdeményezésére màs munkàsmozgalmi aktivàkkal együtt nemzetközi konferenciàt hívott össze jùn. 17-re. Az elbocsàtàsi hullàmmal szemben a tanàcskozàs efogadott egy felhívàst a kelet-német dolgozók felé. A jelszó ez volt: «Maradunk, nemet mondunk az elbocsàtàsokra, nem hagyjuk el munkànkat, folytatjuk a termelést.»

Ki kételkedhet ma ennek a jelszónak az aktualitàsàban? Nemet az elbocsàtàsokra! Igent az elbocsàtàsok megtiltàsàra! A bezàràssal fenyegetett üzemek àllamosítàsàt! A tönkretett ipar talpraàllítàsàt! Nem ez kell legyen küzdelmünk célpontja ma is? Nem együtt kell megvívnuk egész Európàban?

Bizonyos vagyok abban, hogy az Európai Szocialista Egyesült Államok kérdése most vàlt konkrét kérdéssé és aktualitàssà.»


A IV. Internacionàlé nemzetközi titkàrsàga nevében mondott beszéd


«Elvtàrsak, mindnyàjunk nevében köszönöm orosz és német elvtàrsunk hozzàjàrulàsàt a mai tiszteletadàshoz. 5 hét mùlva megnyílik a IV. Internacionàlé VII. kongresszusa. A kogresszust olyan vàlsàghelyzetben tartjuk, amilyenre eddig még nem volt példa. Olyan helyzetben, melyben a termelési eszközök magàntulajdonàn alapuló rendszer agóniàja magàval hozza hàborùit, elbocsàtàsait, tàrsadalmi bomlàsàt, a nemzetek tönkretételét, a munkàs- és demokratikus vívmànyok meszüntetését...

Az összes kóklerrel szemben, aki anélkül, hogy maga is hinne benne, 2010-re jelzi a «visszaàllàst» ilyen GDP-csapàsokkal itt, olyan bónusz-megfékezéssel ott, nekünk csak egyetlen szàmunk van: 57 év. Átlagosan 57 év (a férfiaknàl 53) a vàrható élettartam Glasgow egyik munkàsnegyedében, Caltonban (Nagy-Britannia) az aug. 10-i AFP-jelentés szerint. Calton tegnap még a Labour Party bàstyàja volt, màra pedig elpusztította az ipartalanítàs és munkanélküliség. Ez a mutató egész Európàban a legalacsonyabb. A VII. vilàgkongresszust néhàny nappal megelőzi a francia szekció 47. kongresszusa, mely előkészítő munkàjàban azt írtuk: «60 éves korszak ér véget.»

Egy korszak véget ér, a munkàsosztàly eleddig ismeretlen körülmények között kell harcoljon. Arra kényszerül, hogy a naponta becsukàsra kerülő üzemek romjain, a mindennap kétségbevont munkàsvívmànyok omladékain küzdjön... Törmelékeken… bizonyosan, de minden még nem omlott össze, vannak szegmensek, melyek àllnak még, a munkàsosztàly kezében vannak, s mindegyikük mint tàmpont szolgàl a harcban. 57 év vàrható élettartam az öreg kontinensen, a kapitalizmus bölcsőjében. Üzemek zàrnak be, a csapàsok csak ùgy zuhognak… Hogyan lehetséges? Hogyan lehet megérteni ezt, mikor minden sztràjk, minden tüntetés milliókat és milliókat ragad magàval?

Lehetetlen megérteni, ha nem abból indulunk ki, hogy az offenziva, a munkàsmozgalmon belül is, a munkàsosztàly àltal létrehozott szervezeteket fenyegeti tönkretétellel, lelàncolàssal – az korporatista «ùj kormànyzat» nevében, a destruktív tervek megvalósítàsa nevében! Elvtàrsak, meg lehet-e érteni azt, ami Glasgow-ban történik anélkül, hogy a tony blairek, gordon brownok politikàjàt vàdolnànk, azokét, akik évek hoszù soràn prostituàltàk a Labour Partyt, a kapitalista diktàtumok alà vetették, az Európai Bizottsàg diktàtumainak és a privatizàciónak kiszolgàltattàk?

Megérthetjük-e, ami Glasgow-ban történik azok sùlyos felelősségének alàhùzàsa nélkül, akik mint «a baloldal baloldala», ùgynevezett «antikapitalistàk», az angol mukàsokat felszólítottàk a Labour Party kiürítésére, a megvetôen «öreg munkàsmozgalomnak» hívott szakszervezetek elhagyàsàra és így szabad kezet hagytak Blairnek és Brownnak?

Igaz-e, hogy ezek a problémàk nemzetközi szinten merülnek fel? Hogy ezek a problémàk megsokszorozódtak a Szovjetunió 1991-es összeomlàsa óta, amiért a sztàlinista bürokràcia teljes egészében felelős? A SzU összeomlàsa, amely maga előtt làtta a szociàldemokrata pàrtok vezetőit, volt sztàlinistàkat és màsokat nyíltan henteregni a piacgazdasàg «szociàlis piacgazdasàgnak» és «altermondialistànak» àlcàzott saràban?

Ezen különlegesen nehéz körülmények között mégis ott van a munkàsosztàly. Minden akadàly ellenére keresi a küzdelem ùtjàt, mert sajàt tùléléséről van szó. Itt a IV. Internacionàlé és VII. kongresszusànak történelmi felelőssége, hogy minden szekciójàt segítse nem csak elemzésben, de jelszavakban, akciójavaslatokban, melyet bemutat a dolgozóknak, a munkàsmozgalomnak minden orszàgban. Ez a kimunkàlàs csak szabad és kollektív vitàkban bontakozhat ki, beleértve a àrnyalatokat, az egyet nem értést is. A munkàsdemokràcia élő keretei között, ami sajàtja volt Lenin és Trockij bolsevik pàrtjànak.

A vilàgkongresszusnak segítenie kell a szekciókat àtmeneti követelések kidolgozàsàban, amit a IV. Internacionàlé programja tanít, ezeknek hídnak kell lenniük a tömegek szàmàra életbevágó aktuàlis követelések és a szocialista forradalom között, ami a proletariàtus hatalommegragadàsàt jelenti, hogy végezzen a termelési eszközök magàntulajdona rothadó rendszerének összes rezsimjével egyszer és mindenkorra.

Elvtàrsak!

Nézzétek, mi történt aug. 6-àn Togliattiban, Oroszorszàgban, a volt Szovjetunió közepén. A 28 000 elbocsàtàssal fenyegető Avtovaz autóipari óriàsüzemben, az egy hónapos technikai munkanélküliség ellenére 2 000 munkàs felelt szakszervezete felhívàsànak, meetinget tartott és egyhangùlag döntött a harcról, hogy kormànyàtól követeli az «üzem azonnali àllamosítàsàt, annak ùjraprivatizàlàsi lehetősége nélkül, a vàllalati munkàsellenőrzést, a szàmlakönyvek megnyitàsàt és az összes munkahely fenntartàsàt».

Élő példàja annak, hogy — ahogyan Vasziljev elvtàrs mondta —, a 18 éves privatizàciós fosztogatàs utàn, a sztàlinizmus ellenére, annak ellenére, hogy 1917 októberének hódítàsàt darabokra törve tönkretették, mégis él a tömegek tudatàban.

Nem élő példàja-e annak, hogy a bürokràcia borzalmas bűneinek ellenére, amelynek àldozata lett Szedov, Trockij és Lenin tàrsai, a tàborok, a koncepciós perek, ràgalmazàsok ellenére… a folytonossàg nem szakadt meg?

Itt a IV. Internacionàlé felelőssége: segíteni ezen törekvések megformàlàsàban, a kizsàkmànyoltak és elnyomottak milliói szàmàra egyengetni a kiutat. Igaz, a IV. Internacionàlénak nincs sem Oroszorszàgban, sem a volt Szovjetunióban frakciója. De tévedtünk vagy igazunk volt, mikor egy éve elkezdtük a Rabócsije Izvésztyija publikàlàsàt a különböző irànyzatokhoz tartozó orosz, kazah, moldàv munkàsaktivàkkal együtt? Lenin módszere alapjàn, a magunk szerény módjàn próbàlva kapcsolatot teremteni a különböző munkàs-, szakszervezeti csoportok, üzemek, vàrosok között, hogy segítsük ezen jelszavak megtalàlàsàt együtt!

A most megjelent 8. szàmban az Avtovaz egyik fiatal aktivistàja: «Az Avtovazban közel 105 000 személy dolgozik, több mint 120 volga-menti vàllalat bedolgozik, amely a csalàdokkal együtt több millió személy jelent. Az Avtovaz àllamosítàsàt! Tàrsadalmunkban elsőrendű feladattà vàlt a dolgozó nép megmentése nem csak Togliattiban, hanem a Volga egész régiójàban. Ezek a nagyvàllalatok csak àllami tulajdonban létezhetnek, mert tőlük függ az egész régió szociàlis helyzete.»

Igen, elvtàrsak, azért mert emberi életek millióit kell megmenteni, nincs màs ùt, mint az elbocsàtàsok megtiltàsa, a kàrtérítés és visszavàsàrlàs nélküli àlllami kisajàtítàs, az összes munkàs- és demokratikus vívmàny visszaszerzése. A követelések óhatatlanul a probléma konkretizàlàsàhoz vezetnek, hogy azok megvalósítàsàra milyen eszközöket kell hasznàlni, melyik kormàny teszi meg, milyen érdekek szolgàlatàban.

Elvtàrsak!
Vilàgkongresszusunkat akkor tartjuk, mikor a vàlsàg eddig sosem tapasztalt élességgel jelentkezik még az imperializmus szívében, az Amerikai Egyesült Államokban is. A vilàgvàlsàg egészen az amerikai csùcsokig hat, egészen az Obama-adminisztràcióig.

Két hónapja az amerikai imperializmust tetten érhettük a hondurasi àllamcsínyben, làttuk a hondurasi nép és az elnyomott tömegek felkelését a junta elleni jogos küzdelemben a szuverén Alkotmànyozó nemzetgyűlésért. Ellenàllàsuk kudarcra késztette eddig Clinton aszony követeléseit a hondurasi nép és legitim kormànya kapitulàciójàról.

Ez a vàlsàg tényekkel igazolja egyrészről, hogy soha, de soha nem bocsàjtja meg az amerikai burzsoàzia legrasszistàbb és legreakciósabb rétege azt, hogy egy feketebőrű lett megvàlasztva a Fehér Hàzba — még akkor sem, ha az a burzsoàzia két pàrtja közül az egyik jelöltje.

Neki kellene személyesen gondjàba venni a munkàsok, feketék, fiatalok elleni legszörnyűbb tàmadàsok ügyét?
Màsrészről, a tàrsadalom màsik pólusàn Amerikàban vannak, akik szenvednek, csalàdokat lakoltatnak ki, az autóiparban elbocsàtàsok vannak, 46 millió a tàrsadalombiztositàs nélküliek szàma, afroamerikaiak élnek New Orleans-i ócska campingautókban … de egy nap sem telik anélkül, hogy törekvéseiket ne mutatnàk ki amerikai dolgozók, feketék, fiatalok milliói, akik vàltozàst akarnak, azonnalit.

Az utóbbi napokban az Obama-adminisztràció krízise elmélyült az egészségügy reformja körüli kérdésben. Nincs-e igaza, Elvtàrsak, a IV. Internacionàlé amerikai szekciójànak: «Az AFL-CIO, mely àllàst foglalt az egészségügy és a tàrsadalombiztosítàs kiterjesztéséért, az amerikai dolgozók millióit Washington elözönlésére kell, hogy hívja most, rögtön ennek a követelésnek kikényszerítésére! A szakszervezetekkel azonnal alakítsunk bizottsàgokat a washingtoni milliós menet megszervezésére!» Ezeket a kérdéseket kell összevetni nekünk, a IV. Internacionàlé francia szekciójànak 47.kongresszusàra készülve.

14 hónapja, hogy elhatàrozàsunknak megfelelően, a munkàsmozgalom különféle irànyzataihoz tartozó aktivistàk legteljesebb egyenlősége alapjàn megalapítotttuk a Független Munkàspàrtot (POI). 10 000 aktivistàval, az Informations ouvrières mint kollektívaszervező kiadàsàval a POI győzelmi kapacitàsa létezik. Senki nem tudja megjósolni, a következő hónapokban mi fog történni, ami az osztàlyharcot illeti. Megszàmlàlhatatlan akadàlyt àllítottak tudomànyosan is az osztàlyharc ùtjàba, de a dolgozók keresik a küzdelem terét sajàt tùlélésükért, szervezeteiktől minden alkalommal megszerezve azt, ami lehetséges, hogy követeléseiket megalapozzàk, hogy egységes akció tàvlatàt nyissàk ezek elérésére.

Munkàsküldöttek ezrei, a Szocialista pàrt, a Kommunista pàrt, a Balpàrt, az Antikapitalista pàrt tagjai, akikkel bizottsàgokat hoztunk létre szerte Franciaorszàgban az egységmenet megszervezésére, akikkel a szept. 5-i tanàcskozàst tartottuk, nem értik, hogy a munkàsosztàly képviseletét hirdető pàrtjuk vezetői miért utasítjàk el az elbocsàtàsok megtiltàsàt követelő egységmenetet.

A Continental, New Fabris, Molex, Goodyear vàllalatoknàl, a bizottsàgoknàl azt mondjàk: de miért akar az NPA, a PCF, a Lutte ouvrière zsàkutcàba vinni bennünket? Akkor azokkal tartunk, akik nekünk építették fel ezt a független munkàspàrtot 10 ezer taggal harcban az egységért, harcban azért, hogy az egész orszàgot beborítsàk az egységmenetért küzdő bizottsàgok! Mert nem lesz màs ùt, hogy ennek az orszàgnak a dolgozó népességét megmentsük, csak szervezeteinkkel egységben fent és lent: az elbocsàtàsok megtiltàsàért, a kormàny reakciós politikàjànak megakadàlyozàsàért, a köz üdvére történő intézkedések megtételéért!

Ez lesz a mi hozzàjàrulàsunk a VII.kongresszus sikeréhez. Ez lesz a legszebb tiszteletadàs Szedovnak, Trockijnak, a sok tízezernek, akik a munkàsmozgalom bàrmely irànyzatàhoz is tartoztak, a szocializmusért vívott harcban estek el.
Éljen a munkàsosztàly és VII. kongresszusa!»

2009. szeptember 23., szerda

MEGHÍVÓ A MAGYAR EGYESÜLT BALOLDAL MOZGALOM DEMONSTRATÍV ALAKULÓ ÜLÉSÉRE



MEGHÍVÓ A MAGYAR EGYESÜLT BALOLDAL MOZGALOM DEMONSTRATÍV ALAKULÓ ÜLÉSÉRE




Kedves Barátunk, Honfitársunk!


Ismertek azok a gazdasági és politikai okok, amelyek Magyarországon is a baloldal széteséséhez, társadalmi méretű hanyatlásához vezettek. Húsz évvel a rendszerváltozás után Magyarországon is fennáll a veszélye annak, hogy a tőkés rendszert bírálók, az igazi baloldaliak szava eltűnik a politikai porondról.


Pedig éppen napjainkban, amikor a tőkés rendszer világméretű válsága miatt fokozódnak a társadalmi feszültségek, amikor egyre világosabban látszik, hogy a tőke nem képes hatékonyan működtetni a termelőerőket - éppen most van a legnagyobb szükség a friss, haladószellemű baloldalra! A társadalom egyre növekvő kárvallott rétegének szüksége van érdekeinek képviseletére, vagyis az igazi baloldali értékek hatékony védelmére. Ennek hiányában az egyre elviselhetetlenebb társadalmi feszültségek a szélsőjobbnak nyithatnak teret, amit minden humánus embernek kötelessége megakadályozni. Ezek a feladatok csak a baloldal közreműködésével oldhatók meg.


E válságos időszakban két alapvető veszély leselkedik a magyar társadalom kritikus és humanista (baloldali) értékekben gondolkodó részére. A valódi baloldal (a polgári párttá változott MSZP valószínűsíthető veresége nyomán) a felerősödő bomlásban maga is elmerül a polgári világban, vagy egymással viaskodó szektákra bomlik szét.


Ezért határoztuk el még a 24. órában veletek együtt, több szervezettel és több mint száz alapító egyénnel, hogy készülve a „legrosszabbra” – létrehozunk egy olyan szociális mozgalmat, amelyben minden „rendszerkritikai” baloldali ember összetalálkozhat, erőit újjászervezheti, jövőképét újrafogalmazhatja és ennek érdekében hatásosan tevékenykedik.


A tét óriási. Ezért, kedves Honfitársunk,mint potenciális tagtársat, külön megkérünk, hogy a megalakulást demonstráló, az alapvető elhatározásokat szentesítő összejövetelt tiszteld meg részvételeddel, amelyre mindannyian feltétlenül számítunk.


A mozgalom demonstratív alakuló ülésére szeptember 26-án délelőtt 10 órakor kerül sor a Kossuth Klub Nagytermében (Múzeum utca 7.).


A Magyar Egyesült Baloldal Mozgalom vezetősége

email: mebal@mailbox.hu Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

A gyúlés tervezett programja:



2009. szeptember 26. szombat
Levezetőelnök: Szász Gábor

Helyszín: Kossuth Klub (VIII:, Múzeum u. 7.)



10,00: Köszöntő (Szász Gábor)

10,10: „Élelem, Íz, Éhség” - filmvetítés

10,20: A MEBAL Mozgalom életre hívásának okai (Krausz Tamás)

10,35: A MEBAL programja: 90 fokos fordulat – kiút a válságból (Artner Annamária)

10,50: A MEBAL akciói (Noé Krisztina)

11,05: Munkacsoportok és vezetőik bemutatása (Szász Gábor)

11,15: Szervezetek felszólalásai (3-3 perc)

12,00: büfé

beszélgetések, belépési nyilatkozatok kitöltése, munkacsoportokba jelentkezés

http://mebal.hu

2009. szeptember 22., kedd

Nemzetközi információk

2009.szept.16. 354.sz.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom:

Oroszország: nemzetközi kampány az orosz szakszervezeti felelős, Valentyin Uruszov kiszabadításáért. Francia és magyar állásfoglalás.

Románia: A 11 szakszervezet alkotta Tisztviselők Szövetsége okt. 5-re általános sztrájkra szólít.

Írország: az ír nép kénytelen újból szavazni a Lisszaboni szerződésről, melyet egyszer már elutasított. 135 helyi képviselő a nemre szavazásra hív.

USA: az AFL-CIO kongresszusa egyhangúlag a általános társadalombiztosítás bevezetésére szavazott. Dokumentum a CNA/NNOC (az ápolók szakszervezete, az AFL-CIO tagja) honlapjáról.

Guadeloupe: interjú Elie Domotával, az UGTG főtitkárával, aki a márc. 4-i egyezség aláírása utáni guadeloupe-i helyzetről beszél és a «tengerentúli osztályok gyűléséről».

Nemzetközi kapmány: «Az izraeli arab vasutasok visszahelyezését munkahelyükre! Az ILO 111-es, az összes munkahelyi diszkrimináció elleni konvenciójának betartását!» Interjú egy palesztin vasutassal.

Franciaország: a Független Munkáspárt (POI) nyilatkozata a francia csapatok Afganisztánból való kivonásáról.



Kapcsolattartás:
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis - 75010 Paris - France
Tel : (33 1) 48 01 88 28.E.mail : eit.ilc@fr.oleane.com



Nemzetközi kampány


Az izraeli arab vasutasok munkahelyükbe történő visszahelyezéséért, az ILO 111-es, mindenfajta munkahelyi diszkrimináció elleni konvenciója betartásáért

Beszélgetés a munkájától megfosztott Taher Jayoussi palesztin munkással

Néhány hónapja 200, az 1948-as határokon belül dolgozó palesztin vasúti munkás levelet kapott, melyben értesítették munkájuktól való megfosztásáról. Palesztinok, izraeli személyi igazolvánnyal. A határozat 2009. márc. 30-án lépett életbe, annak következtében, hogy a munkahelyi kritériumokat módosították, minden állás ezután feltételezi a katonai szolgálat teljesítését .(Az arab állampolgárokat eltiltották tőle - a szerk. megjegyzése)

A 32 éves Taher Jayoussi válaszol kérdéseinkre

Bemutatkoznál?
2006 óta vagyok munkás ennél a vállalatnál, másfél éve nős.

Mi a munkád?
A 90 felügyeleti poszt egyikével foglalkozom. A munkakörülmények igen nehezek. Télen nincs fűtésünk, nyáron nics védelem a meleg ellen. Még teát vagy kávét sem ihatunk. A zsidó alkalmazottak munkakörülményei ugyanilyenek. Többször kértük a vállalattól, hogy javítson a körülményeken, de hiába. A munkánk főleg abból áll, hogy felügyeljük a vonatforgalmat, felelősek vagyunk a balesetek elkerülésért.

Van-e a munkakörülmények között kifejezetten a palesztin munkásokra vonatkozó?
Speciálisan nem, csak annyi, hogy van egy vizsga, héberül. Tehát, aki nem olvas héberül, az nem dolgozhat itt.

Meg voltál-e lepve a palesztin munkások az új munkahelyi kritériumától, nevezetesen az izraeli hadseregben való katonai szolgálat kötelezettségéről és fegyveres kiképzésről?
Izraelben, ha egy palesztin akár csak étteremben is akar dolgozni, a katonai szolgálat máris feltétel. Ez a helyzet nyomasztóan súlyos a 48-as területen élő palesztinok számára, mert ez rasszizmus. Munkánknak semmi köze nincs a biztonságihoz, semmiféle fegyverismeret nem kell hozzá. A katonai szolgálat kötelezése rasszista kötődésű.

Minden arab dolgozó ezen az állásponton van?
Mindenki, akit elüldöztek a munkájából, így gondolkodik. Ez fajüldözés. Kapcsolatba léptünk a Sawt El Amel szakszervezettel, tanulmányozta munkakörülményeinket és nemzetközi kampányt kezdett megsegítésünkre és a vállalat kötelezésére a döntés visszavonására.

Mostanáig még megtarthattuk munkahelyünket. A Sawt El Amel szakszervezet és az Adala bíróság elé vitte az ügyünket, várjuk a végső döntést.

Még reménykedünk, hogy a vállalat meghátrál, de az is lehet, hogy olyan kondiciókat vezet be, amelyek még keményebbek. Ettől tartunk.

Mit gondoltok a nemzetközi kampányról?
Számunkra ez rendkívül fontos. Leveleket kaptunk dolgozók százaitól, szakszervezetektől és szervezetektől. Ez egy fontos nyomásgyakorlás a vállalatra.

A Sawt El Amel és a vasutasok harcát
támogassátok anyagilag
: FSFN
számla: LCL 30002-00441-0000008791R-5
IBAN: FR89 3000 2004 4100 0000 8791 R05/ BIC : CRLYFRPP

Románia

A Tisztviselők Szövetsége a költségvetési szférában dolgozók egységes bérezésének törvénykerete újratárgyalásáért

Az «ALMA MATER» szakszervezetek Országos Szövetsége
A «SPIRU HARET» Pedagógus szakszervezetek szövetsége
A Pedagógus Szabad Szakszervezetek Szövetsége
A Romániai «SANITAS» Szövetség
A Pénzügyi Szakszervezetek Országos Szövetsége
A Helyhatóságok Szakszervezeteinek Országos Szövetsége
A Munkaügyi és a Szociális Szolidaritás Szakszervezetek Országos Szövetsége
A Romániai Statisztikusok Országos Szövetsége
A «PUBLISIND» Közigazgatási Szakszervezetek Szövetsége
A Büntetésvégrehajtási Közigazgatási Szakszervezetek Szövetsége
A Rendőrök és Szerződéses Dolgozók Országos Szakszervezete

A törvénykeret szövegének elemzésével konstatáljuk, hogy az egyenlőtlenséget fog létrehozni a tisztviselők jogvesztése által, bérveszteséget a személyzeti kategóriákban.

Az a mód, ahogyan a kormány a kérdéses törvény kihirdetéséről határozott, a szociális dialógus elemi szabályait lábbal tiporva és jogállami intézményeket ebből kizárva, arra indított bennünket, hogy a következőkről döntsünk:

1. cikk. Szövetséget hoztunk létre a törvénykeret újratárgyalásért.

2. cikk. A Szövetség tagjai, szakszervezetek jószándékkal, szolidaritásból cselekednek, egymás függetlenségét, autonómiáját tiszteletben tartva a következő célokért:
1 - ismerje be a kormány felelősségét a Képviselők Háza és a Szenátus előtt a törvénykeretet illetően;
2 - tárgyalja újra a törvénykeretet, bocsássa vitára a parlament két háza elé;
3 - állítsa le a költségvetési szektorban az elbocsátásokat;
4 - utasítsa el az erőszakkal elért fizetetlen szabadságokat.

3. cikk. A 2.pontban meghatározott célokat elérése érdekében a Szövetség akciósorozatról döntött, többek között:
1 - Parlament előtti sztrájkőrség szept.15-én,
2 - a költségvetési szféra egynapos általános sztrájkja okt.5-én,
3 - a költségvetési szektor dolgozói részéről a nov.22-i ill.dec.6-i elnökválasztás bojkottja.


Írország

Kampány az Európai Alkotmány ellen - Say No
Helyhatósági képvielők felhívása a nemre



A demokrácia sárbatiprása, hogy az ír népnek ismét szavaznia kell ugyanarról a Lisszaboni szerződésről, melyet egyszer már elutasított.
A múlt héten a UNITE és a TEEU szakszervezetek érvelését tettük közre.
A SIPTU szakszervezet vezetése 2008 júniusában nem foglalt állást, most az igenre voksolásra buzdít. Ugyanakkor megkapuk a 135, a munkásosztály érdekét képviselő különböző pártokhoz tartozó helyi képviselő kommunikéjét, mely a nemre szavazásért kampányol.


2009. szept. 8-i sajtóközlemény, azonnali terjesztésre

135 helyhatósági képviselő ismertette velünk véleményét a Lisszaboni szerződés elvetéséről. Támogatják «A nemre szavazás öt érve» nyilatkozatot, melyet a CAEUC-Say No.ie [Kampány az Európai Unió Alkotmánya ellen – Mondj nemet ! (a szerk.)] adott ki.
A helyi képviselők ellenzik a Szerződést, mert az még inkább militarizálná az Uniót, fenyegeti a demokráciát, folytatná a privatizációt, ami által az válna a közszolgáltatások normájává, ami a Ryanairnél történik.
A helyi képviselőknek arra szól mandátumuk, hogy honfitársaik érdekeit érvényesítsék. Az emberek mindennapos problémáival találkoznak, mint a munkanélküliség és a szegénység, a szociális lakások hiánya, a szemét összegyűjtésének költségei és egyéb terhek, a helyi szolgáltatások, infrastruktúra hiánya, az egészségügy elégtelensége. A helyi hatóságok bevonása a privatizációba, a kiszervezés és a köz-magán partneriátus komolyan lerontotta az alapvető szolgáltatások minőségét és akadályozza a helyi fejlődést. A Lisszaboni szerződés ezt a tendenciát felerősíti.

A Lisszaboni szerződés jóváhagyása az Uniónak olyan hatalmat adna, mely a kormányokon átnyúlva annak minden aspektusát érvényre juttathatná, ideértve a közszolgáltatások magántulajdonú igazgatását is. Ezek a privatizációk azt jelentik, hogy a szolgáltatásokra fordítandó pénzt a részvényesek zsebébe tömik. A Laval-ítéletnek megfelelően, ami engedi az alacsony bérű munkaerő használatát, az EU a magántulajdonnak elsőbbséget nyújt a közszolgáltatás működtetésében is, a bérek lefelé fognak tendálni, a szolgáltatás minősége romlani fog, de a költsége emelkedni.

A Lisszaboni szerződés megerősíti és kiszélesíti a létező szerződésekben található előjogokat. Látnunk kell máris, hogyan interpretálja az Európai Bíróság ezeket a szerődéseket és milyen ítéleteket hoz ezek alapján. A közszolgáltatások ügyében a 2006-os Watts-ítélet megállapítja, hogy a szolgáltatás szabadsága, mint határokon átnyúló kereskedelmi aktivitás, az egészségügyben is érvényes.

A Bíróság határozata, hogy minden alkalommal, amikor a használó fizet, érvényes a szolgáltatásra a «gazdasági aktivitás» kifejezés. Az e kifejezésnek megfelelő összes szolgáltatást a 49. és 53. cikkely szabályozza, következtetésképpen egy magánvállalkozásnak joga van magát ajánlani ilyen szolgáltatásra és igazgatni azt. Az EB és a Bizottság úgy véli, «gyakorlatilag minden» szolgáltatás a gazdasági aktivitás körébe tartozik.

A 14. cikelyben a Lisszaboni szerződés messzebbre megy annyiban, hogy az EU-nak adja azt a hatalmat, hogy szankcionálja «a Szerződés alkalmazásának» megsértését a közszolgáltatások esetében szintén. Az EB már kijelentette, hogy a közszolgáltatásoknak a magáncégekre vonatkozó szabályok között kell működniük. Minden olyan deklaráció ellenére, mely szerint a Protocole 26 az alapvető szolgáltatásokat védi, nincs garancia arra, hogy ezek a szolgáltatások nem lesznek alávetve a piaci viszonyoknak.

Az IBEC (az írországi munkáltatók) lobbyja magáért beszél: «A módosított Lisszaboni szerződés létrehozta a szolgáltatások
liberalizálásának gazdasági érdekű legális bázisát. Az erre a szerződésre adandó igen a legszebb perspektívát hozná az ír
vállalkozások számára főleg azokon a területeken, mint az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, az energiaipar és a
környezet».

A Lisszaboni szerződés új 136. cikke megnövelné a nyomást a közkiadások csökkentése és a szolgáltatások privatizálása érdekében, ami az EU a kormányokra gyakorolt nyomása kapacitását növelné avégett, hogy megmaradjanak a Stabilitási és Fejlesztési paktum Protocole 12 által kikötött határain belül.
Colm McCarthy beismerte, hogy ezeknek a határoknak egyik fő oka a közkiadások csökkentése. Ugyanakkor az EU beleegyezését adta a NAMA (Aktivumok Kezelésének Országos Ügynöksége) tevékenységére és az ehhez vezető hatalmas állami adósságra, amely méginkább csökkenteni fogja a közkiadásokat.

Az ír kormány már elkötelezte magát az egészségügyi és egyéb közszolgáltatások liberalizációja és privatizációja mellett – amerikai egészségügyi magánvállalkozások országunkban is aktívak – annak ellenére, hogy szélhámos gyakorlatuk közismert. Ezt még meg lehet változtatni a jövőben egy kormányváltással. De ha a liberalizáció legális keretté válik, európai szerződés garantálja, jóval nehezebb lesz visszatérni a régi gyakorlathoz – és ennek Európa egésze feletti hatása kell legyen.

A Lisszaboni szerződéssel a helyhatósági képviselők szerepe még inkább csökkenni fog, a néma szemlélő szerepét kell játszaniuk, ahogy a magántőke, nemzeti és nemzetközi vállalatok a közszolgáltatásból húzzák a hasznot. A közszolgáltatásoknak az állampolgárok rendelkezésére kell állniuk, legyenek azok tehetősek vagy sem.

Ezen okok miatt hívunk fel a Lisszaboni szerződésre mondandó nemre!

Aláírás: 135 helyhatósági képviselő, aki nyilvánosan támogatja a CAEUC «A nemre szavazás öt oka» felhívását


USA

Az AFL-CIO kongresszusa támogatja az általános társadalombiztosítást

A CNA/NNOC, az ápolók szakszervezete, az AFL-CIO tagja honlapjáról

Egyhangú szavazat a mindenkinek szóló Medicare reformjára

PITTSBURGH – Történelmi pillanat, az Ápolók Kaliforniai Szövetsége/Ápolók Országos Szervezete, a Raktárosok és Rakodók Nemzetközi Szakszervezete, Alameda Központi Munkástanácsa (Kalifornia) csatlakozik az AFL-CIO széleskörű országos kampányához a társadalombiztosítási rendszer általános kiterjesztésére minden amerikai számára.

A nemzeti konvenció megemlékezett a közelmúltban elhunyt Crystal Lee Sutton szakszervezeti felelősről, aki a Norma Rae c. film inspirálója volt; halála a rákbetegség elleni hosszú harcára tett pontot, melyet a végsőkig kiélezett biztosítója elleni küzdelme. "Senkinek nem szabadna élete utolsó napjait azzal tölteni, hogy biztosítója ellen küszködik", jelentette ki a CNA/NNOCvégrehajtóbizottságának igazgatója, Rose Ann DeMoro, az AFL-CIO egyik országos alenöke. "Nem szabadna megválogatni etnikai, nemi és gazdasági kritériumok alapján, kinek van joga a társadalombiztosításhoz. A munkásmozgalomhoz fordulok, nem a Wall Streethez! Mi mindnyájan tudjuk, az általános társadalombiztosítás az igazságos és erkölcsös!"

Ez az első alkalom úgy 20 év óta, hogy az AFL-CIO határozottan és hivatalos kiáll a társadalombiztosítás kiszélesítése mellett, melynek elsődleges hatása a Medicare megjavítása és kiterjesztése az összes amerikai dolgozóra. A munkásszakszervezetek az egész országban az első vonalban harcoltak ezért, számos szakszervezet országos konvenciót hívott össze támogatására.

A határozat megjegyzi, "a Medicare tapasztalata (majdnem minden ipari országban) azt mutatja, hogy a társadalombiztosítás legkevésbé drága és leginkább méltányos módja az egykasszás biztosítás. Nemzetünknek magasszintű egészségügyi rendszert kell nyújtani mindenki számára." Szintúgy idézi a társadalombiztosítás specifikus projektjeit, mint a Kongresszusban már 86 hívet magáénak mondó HR 676.

A szavazás akkor történt, mikor Obama elnök a konvencióhoz fordult ismételt felhívásával a reform támogatásáért. Az AFL-CIO más határozatot is előkészít a társadalombiztosítás kiszélesítéséről a kongresszusi munka támogatására.

A CNA/NNOC és más szakszervezetek találkoztak Michael Moore rendezővel, akinek korábbi filmje, a SiCKO nyitotta meg a jelenlegi országos vitát az egészségügy állapotának kiteregetésével. Legújabb filmje, a "Kapitalizmus: szerelmi történet" premierjét itt bemutatta be.

Beszédében Michael Moore emlékeztetett a 65 éve Franklin Delano Roosevelt elnök által javasolt második, az általános társadalombiztosításról szóló jogi chartára, melynek eléréséért folytatódik a küzdelem. Aláhúzta, hogy minden áldott nap több, mint 1 milló dollárt költ az egészéségügyi ipar arra, hogy akadályozza ezt a reformot, holott naponta amerikaiak ezrei veszítik el társadalombiztosítási fedettségüket. A szakszervezeti és demokratikus aktivistákat további harcra szólította.

Akármi is legyen a jelenlegi törvényhozási akció kimenetele, mondta Leo Gerard, a vasas munkások szakszervezeti elnöke, "folytatni fogjuk a harcot az általános társadalombiztosításáért. Magam nem az általáos biztosítás, hanem az általános társadalombiztosítás híve vagyok. Harcolnunk kell azért a garanciáért, hogy minden amerikai minőségi gyógyításban részesülhessen."

"Ismerjük a gyógyítás válságának hatását a páciensekre nézve, látjuk minden nap", nyilatkozta a CNA/NNOC alenöke, Zenei Cortez, diplomás ápoló. "Nem állunk meg addig, amíg meg nem szabadulunk a magánbiztosítási társaságoktól, amelyek a szenvedésből húznak hasznot."

Greg Junemann, A Mérnökök és Technikusok Nemzetközi Föderációja és a Szakszervezeti Bizottság a HR 676-ért elnöke helyi és nemzetközi szakszervezetek százaitól kapott támogatást a reform folytatására, hozzátette, hogy a munkásmozgalom egységben folytatott harca valódi változást kell hozzzon: "A munkásmozgalomnak arra van szüksége, hogy a hegy tetejére tűzze ki zászlaját!

DeMoro fogadta a nemzetközi szakszervezeti mozgalom küldötteit azokból az iparosodott országokból, ahol senki nem hal meg az egészségügyi biztosítás hiányában, nem találja magát csődhelyzetben, nem veszíti el házát azért, mert a kezelési költségeket nem tudja kifizetni.

"Miért? Mert létezik egységes társadalombiztosítási vagy más nemzeti rendszer, melyet az Önök munkásmozgalma vívott ki. Itt a biztosítótársaságok a hatalom csúcsán vannak és életünket kontrollálják. Ezt a magánrendszert és borzalmas hatalmát akarjuk megszüntetni", mondta DeMoro. "Ha bevezetjük az általános biztosítást, talán négy év múlva nem leszünk a világ leggazdagabb, de egészségügyi téren csak a 37. állama", fejezte be.


Guadeloupe

Beszélgetés Elie Domotával, az UTG főtitkárával

Hat hónappal a sztrájk után, mely a márc. 4-i egyezség aláírásával végződött, nevezetesen az alacsony bérek 200 eurós emelésével, az árak csökkentésével, stb., mi a helyzet Guadeloupe-ban?

E Domota: Igaz, hogy az egyezség a bérek, árak területén bizonyos előrelépést rögzít, és nemzeti büszkeségünk is nyert vele. De meg kell állapítanunk, hogy a munkáltatók ma revansot akarnak venni, mégpedig az állam cinkosságával. A béreket és az árakat megkérdőjelezik. Az állam vállalta, hogy inspekciós brigádokat állít munkába, büntet, de máig még semmit sem tett.
Azt is konstatálhatjuk, hogy kísérlet történik a dolgozók és az LKP aktivái ellen megtorlásra, mivel számosat közülünk bíróság elé citálnak vagy foglalkozási kereteinkben büntetéssel fenyegetnek. Az állam kétségbevonja a bérmegegyzéseket, látjuk jól, hogy Guadeloupe-ban a pwofitasyon kezese szerepét viszi.

A verseny- és árhatóságok legutóbbi jelentései bizonyítják, hogy sem a szállítási költségek, sem a tengerentúli fogyasztási adó nem igazolja a csillagászati árakat. Mindeddig a központi állam nem hozta meg a szükséges intézkedéseket, ellenkezőleg, megtudtuk, hogy ezekben a napokban akarja emelni az üzemanyagárakat, miután a Totalt több mint 40 millió euróval kártalanította a konfliktus 44 napja alatti bevételkiesésért.

Az állam nem a dolgozók, nem a guadeloupe-iak oldalán áll, hanem a békék (a ranszolgatartók leszármazottai), a nagytulajdonosok pártján.

Minden gyűlésünkön látni, hogy most is mobilizáltak vagyunk az egyezség megvédése érdekében és, hogy az állam respektálja saját vállalását. Nagyon valószínű, hogy hamarosan hallani fogtok még Guadeloupe-ról.

Volt ez a «tengerentúli osztályok gyűlése» és előkészületek folynak a 2010-es regionális választásokra. Mit vár tőlük?

ED: A «dialógusok», a «kerekasztalok», multilaterális megbeszélések, stb. francia gyakorlata, hogy amint felmerül egy probléma, gyerünk, szervezünk egy gyűlést. Az ötlet akkor merült fel, mikor Sarkozy febr. 19-én, 30 nappal a konfliktus kezdete után először megszólalt. Bizonyos problémáról beszélt, nevezetesen az ún. «intézményesről», melyről nekünk semmi követelésünk nem volt.

Rögtön láttuk, hogy átlátszó, ostoba cselről van szó. Valójában csak egy olyan rendszerbe akartak terelni minket, amelyben a már előre meghozott döntéseket erőltetnének ránk úgy, hogy azokba együttes végrehajtóként bevonnának minket. Látjuk az eredményt, nagyon kevés quadeloupe-i válaszolt a kezdeményezésre. A konklúziót megtaláljuk teljes egészében a Francia Köztársaság intézményeinek regionalizálásában.

Ez lesz a következő regionális választások feladata is. Pillanatnyilag senki nem tudja egyébként, hogy itt is megtartják-e azokat. Jún.26-án Sarkozy érintette az intézményes kérdéseket is, mondván, hogy Guadeloupe-nak bele kellene illeszkedni vagy az Alkotmány 73-as cikkelyébe, vagy a 74-esbe, mely jogosulságot, új jogi kompetenciát nyújt a régióknak azzal, hogy «kivételes/egység gyűlést» hoz létre. Vette a fáradságot annak pontosításra, hogy a helyi kompetenciákat újabb helyi forrásokból kell megoldani.
Mindez tökéletesen beilleszkedik a területi reformba, melyet N. Sarkozy az Unió kérésére akar megvalósítani a kollektív szerződések, státuszok letörése érdekében, a régiókat “autonómabbá” tenni és versenyeztetni őket. A régiók Európája készül és nyilvánvalóan a politikájukhoz hű guadeloupe-i politikusok helyüket keresik, mindegyik szeretne ennek a gyűlésnek az élére kerülni.

Az LKP platformjának sikerült egységben tartani a ma is gyarmati helyzetű guadeloupe-i nép szociális, demokratikus és nemzeti szuverenitásra vonatkozó elvárásait.

ED: Július óta kezdeményeztük a dolgozók, fiatalok, a nép kerületi, falusi összefogását a «lyianaje á parole» keretében a 44 napos általános sztrájk összegzését, mik voltak a pozitívumok, mik a negatívumok, hogyan látják ma a helyzetet, mik a kilátások. Valódi társadalmi projektet kell kidolgoznunk, melyet be kell mutatni a francia államnak: íme, ezt akarjuk, egy egyesült nép, saját magunk és gyermekeink számára.

Tárgyalásokat kell elérnünk. Meg kell értetni, hogy nem a francia alkotmányos cikkely fogja megoldani a problémákat.
Az igazi gondokról kell beszélni, javaslatot tenni és a tettek mezejét feltárni. Látni kell, milyen politikai státuszt akarunk, milyen utat és eszközt használunk ennek elérésére.

Arra, hogy Sarkozy azt mondja, a helyi illetékességet helyi forrásokból kell finanszírozni, nagyon határozott a válaszunk: Guadeloupe – mint más tengerentúli francia gyarmat is – Franciország gazdasági fejlődéséhez, Franciaország nagyságához nagymértékben hozzájárult és azt teszi ma is. Guadeloupe gazdasági fejlesztését ma a francia állam köteles finanszírozni a gyarmati adósság címén.

Különböző szervezetekkel és politikai pártokkal találkoztál Franciaországban. Mit tehetünk, mi a leghasznosabb Guadeloupe népe számára?

ED: Sok dolgozóval találkoztunk, szervezetekkel is. El akartuk mondani, hogy támogatásuk milyen hasznos volt és milyen sokat jelentett akkor, mikor megtorlással talátuk magunkat szemben. Több százezer állásfoglalást kaptunk, szakszervezeti és politikai pártfogást, sajtót, ami nagyon sokat segített. Most rajtunk a sor, hogy szolidaritásunkat mutassuk ki a franciaországi küzdelemmel a kormány és a revánséhes munkáltatók ellen.

Nem nekünk kell megmondani, mi történjék itt. De tapasztalataink szerint túl kell menni az akciónapokon, erőt kell mutatni a sztrájkokban és az utcákon, hogy az államot kiragadhassuk a tőkések kezéből, hogy valódi tárgyalások szülessenek valódi szociális haladásról. Túl könnyű, hogy az állam százmilliárdokat ad a spekulánsoknak, bankároknak, a dolgozóknak pedig nap mint nap saját munkahelye, munkaeszköze védelméért kell harcolniuk.


Franciaország

POI
Független Munkáspárt


Kommuniké

A 31. francia katona halt meg Afganisztánban, a NATO-bombázások 90 civilt öltek meg, közöttük afgán gyerekeket. Az idegen katonák jelenlétét a demokrácia nevében próbálják igazolni. A demokráciát fegyverekkel akarják az országba importálni, de a NATO-támogatta Karzai elnököt 17 millió szavazó választotta újra ott, ahol csak 12 millió szavazóképes állampolgár él!

A POI megalakulása óta elítéli ezt a háborút, mely egyetlen célja az amerikai és európai kapitalista érdekek garantálása.

– A francia és összes idegen csapat azonnali kivonását Afganisztánból!

– Semmiféle francia elkötelezettséget a nagy multinacionális, nevezetesen amerikai vállalatok érdekében! Ezek az érdekek nem szolgálják az amerikai nép többségének érdekeit, mely szintén elutasítja a katonai intervenciót!

- Szabadságot, függetlenséget és szuverenitást az afgán nép számára! Minden népnek joga van arra, hogy saját maga döntsön jövője felől!


Oroszország

Nemzetközi kampány az orosz szakszervezeti felelősValentyin Uruszov
kiszabadításáért

Franciaországból

Val d’Oise, Force ouvrière (Munkáserő) megyei szövetség

2009. szept. 9-én a Force ouvrière megyei szövetsége végrehajtó bizottsága tudomást szerzett az orosz szakszervezetek által a következőkről:
Valentyin Uruszov szakszervezeti aktivistát, az ALROSZA (Jakutföld, Sakha Köztársaság) gyémántüzem független szakszervezetének megalapítóját ismét letartóztatták és jelenleg munkatáborban tartják.

Először Valentyin Uruszovot 2008. szept. 13-án «narkotikumok birtoklásának» vádjával illették, pontosan azt a pillanatot kiválasztva, mikor munkásszervezete tiltakozó kampányba kezdett az ALROSZA ellen béremelésért és a munkakörülmények javításáért.

Ez alkalommal Uruszovot hatévi munkatáborra ítélték.

2009. máj. 12-én – orosz és nemzetközi tiltakozási mozgalom hatására – Jakutföld Legfelsőbb Bírósága megsemmisítette az ítéletet és szabadon bocsátotta a vádlottat.

2009. jún. 26-án, a mirniji bíróság ismét 6 évi munkatáborra ítélte Uruszovot.

A szabad és független szakszervezeti mozgalom védelmében az Orosz Föderáció párizsi nagykövetéhez fordulunk, hogy tudassuk követelésünket:
Azonnali szabadságot Valentyin Uruszovnak!

Egyhangúlag elfogadva
Cergy, 2009.szept.9.

Magyarországról


Budapest, 04/09/2009

Orosz Föderáció Külügyminisztériuma
Ministerstvo inostrannih del RF
119200, Rossija/Russie, Moszkva, Smolenskaja-Sennaja pl., 32/34,
ministry@mid.ru Fax: +7 (499) 244-34-48

Szakha köztársaság Legfelsőbb Bírósága:
Verhovnij Sud Respubliki Szakha (Jakutia)
677000, Rosszija/Russie, G. Jakutsk, ul. Kuraseva, 25,
Fax: +7(4112)42-44-52

Tisztelt Hölgyem, Uram!

Augusztus 27-28-án Oroszország különböző városaiban szolidaritási akciók zajlottak az ALROSZA vállalat udacsniji bányászati ércdúsító kombinátjának (Jakut köztársaság) szakszervezeti vezetője, Valentyin Uruszov érdekében. Emlékeztetőül: Valentyin Uruszovot 2008. szeptember 13-án tartóztatták le „kábítószer birtoklása” vádjával. A munkásvezető letartóztatása érdekes módon egybeesett a szakszervezete által kezdeményezett tiltakozó kampánnyal, melynek során az „ALROSZA” RT. dolgozói fizetésemelést és a munkakörülmények javítását követelték. Később Valentyin Uruszovot 6 éves szabadságvesztésre ítélték. Ám 2009. május 12-én Jakutföld Legfelsőbb Bírósága megsemmisítette az Uruszov ellen hozott ítéletet, és Valentyint azonnali szabadlábra helyezte.
Ennek ellenére június 26-án a Mirniji Kerületi Bíróság Uruszovot ismételten hat évi szabadságvesztésre ítélte kábítószer tartásáért. Jelenleg Valentyin letartózatásban van, szeptember 8-ra tűzték ki semmisségi panaszának tárgyalását.
Alulírottak, az orosz nép barátai, a leghatározottabb módon tiltakozunk az ellen, hogy a szabad szervezkedési jogot ilyen módon sértsék, a dolgozókat eképpen félemlítsék meg és a munkások követeléseit megfogalmazó Valentyin Uruszovot a korábbi felmentő ítélet ellenére újból megvádolják.
Szabadságot Uruszovnak!
Aláírások: Krausz Tamás történész, egyetemi tanár; Anyiszonyan Klára, baloldali aktivista; Jean-Michel Hamaide munkás; Somi Judit baloldali aktivista; Tamás Gáspár Miklós filozófiai és társadalomelméleti egyetemi tanár; Fratanolo János, a Munkáspárt 2006 elnöke ; Fiatal Baloldali Unió ; Dr. Szele Anna ; Asztalos László, Koloman Handler Kft Munkástanács elnöke, a Munkástanácsok Komárom-Esztergom megyei alelnöke ; Vári Erzsébet ; Aradi Pál, BCKSZ.

2009. szeptember 19., szombat

Törvénytelenség

A BCKSZ tiltakozik a törvénytelenség miatt és teljes szolidaritását fejezi ki a Koós -Pergel család éhségsztrájkját illetően.
A Koós-Pergel család közel tíz éve kisvállalkozó volt Ózdon. Önerőből kiskereskedelmet folytattak és pneumatikus gépekhez olajszűrő berendezéseket forgalmaztak. Ezek a berendezések egyenként is több százezer Ft-os termékek. A Család KOPÉ BT je, mint forgalmazó került üzleti kapcsolatba Ózd és térsége nagyhírű építő és szolgáltató cégével a KELLER Kft -vel. A nevezett Kft előbb kisebb, majd egyre nagyobb összegek kifizetésével maradt el, miközben a KOPÉ Bt a felvásárolt termékeket kifizette, a járulékokat és adókötelezettségeinek eleget tett.
Jelenleg a BT. a családi vállalkozás, amely a család egyetlen jövedelemforrása, tönkremenőben van. A házukat már árverezik, ha előbb nem sikerül eladniuk, mert erre kényszerültek. Az ózdi székhelyű KELLER Kft a család kéréseinek, majd fizetési felszólításainak rendre nem tett eleget. Sőt a legutóbbi nyilatkozatuk a KOPÉ Bt –hez az volt, hogy menjenek, ahova akarnak, akár a bíróságra is. A Bt ügyvivője megtudta, hogy a nevezett K. Kft csak papíron létezik, fizetőképtelen és a Kft tulajdonosai megannyi kis céget hoztak, hoznak létre, melyek nem jogutódjai a család felé tartozást felhalmozó KELLER Kft-nek.
A Bt beltagja, kétgyermekes csalàdapa hetekkel ezelőtt elkeseredésében eldöntötte, hogy ebben a jog –és törvénytelenségben, elkeserítő helyzetére nem találva megoldást, éhségsztrájkba kezd. A Bt kültagja, Koós Balàzsné, Anikó magàra vàllalva a feladatot: « Én akkor úgy döntöttem, hogy nekik van két iskolás gyerekük (az unokàim), akiket fel kell nevelni, nekem meg már úgyis mindegy, 62 évesen nincs annyi vesztenivalóm, értem már nem kár ». Autójával leparkolt a K Kft tulajdonosainak háza előtt, természetesen a rendőrségi engedélyek birtokában, és már több mint egy hete éhezik és sztrájkol. A város, Ózd MSZP-s polgármestere és képviselői ezt magánügynek minősítették. A TV –k, a tartozást felhalmozó Kellerék, jönnek, mennek, sajnos a kárvallottat szóra sem méltatják.
Anikót közben kiszáradás, és az éhezés miatt jelentkező tünetek miatt a mentő már kétszer is kórházba vitte.
Az éhségsztrájkoló elmondja, egyszerűen nem tudja elhinni, hogy a törvénytelenség ilyen mértékű legyen, hogy az adóját és egyéb kötelezettségeit teljesítő kényszervállalkozót törvényesen be lehessen csapni. Ha ez így van, hogy a kóklerek, a zsiványok társadalmát éljük, a törvényt követő becsületes embernek nem lehet igaza, akkor a sztrájkját haláláig folytatja.
Nem hagyhatjuk!
Koós-Pergelék ügye egy a sokszázezer közül, amely jól mutatja, hogy milyenek az alkotmányos, törvényes viszonyok ma Magyarországon.
Szégyen és gyalázat lesz, ha a város, Ózd MSZP-s polgármestere, a honatyái és országgyűlési képviselője, Dr. Tóth István, aki ráadásul civilben orvos, ezt az ügyet magánügyként kezelik a jövőben is és a tragédia bekövetkezik.
A Bt beltagja, kétgyermekes csalàdapa hetekkel ezelőtt elkeseredésében eldöntötte, hogy ebben a jog –és törvénytelenségben, elkeserítő helyzetére nem találva megoldást, éhségsztrájkba kezd. A Bt kültagja, Koós Balázsné, Anikó magàra vàllalta a feladatot: « Én akkor úgy döntöttem, hogy nekik van két iskolás gyerekük, akiket fel kell nevelni, nekem meg már úgyis mindegy, 62 évesen nincs annyi vesztenivalóm, értem már nem kár ». Autójával leparkolt a K Kft tulajdonosainak háza előtt, természetesen a rendőrségi engedélyekbirtokában, és már több mint egy hete éhezik és sztrájkol. Koós Balázsné a 62. születésnapját sztrájkja közepette „ünnepelte”, annak biztos tudatában, hogy ha a helyi és országos politikusok érzéketlenek is maradnak, a civil társadalom nem.

Történelemhamisítás a demokratikus nyugati sajtóban:

A Ribbentrop-Molotov paktum
A frankofon országokban széleskörűen sugározták az Apokalipszis (rendezője Isabelle Clarke) c. «dokumentumsorozat» első részét, mely így indít: «Hitler elhatározta, hogy ráteszi kezét Európára. Szövetséget kötött Sztálinnal (1), Lengyelországot lerohanta 1939 szeptember elsején. Franciaországnak és Angliának nem volt más választása (2), mint Németországnak háborút üzenni. De a németek és szovjetek Lengyelországot nyugodtan feldarabolták (3).»
Nézzük csak ezeket az (általam megszámozott) állításokat – már csak azért is, mert Magyarország történelmének legújabb, hivatalos verziója hasonló ferdítéseket tartalmaz.
(1) Vajon a «német-szovjet megnemtámadási szerződés», melyet Molotov és Ribbentrop írt alá, már szövetséget is jelent?
Beszélhetünk-e szövetségről és paktumról anélkül, hogy idéznénk, ezt megelőzően Franciaország és Anglia Hitlerrel Münchenben aláírta a város nevét viselő egyezményben Cehszlovákia német annexióját, mely annexió nem Hitler kelet felé nyomására szolgált?
Ezt a paktumot nem előzte meg egy másik, szintén megnemtámadási szerződés, melyet Bonnet (Franciaország külügyminisztere) írt alá és ugyanaz a Ribbentrop? Miben különbözik a két egyezség, miért lett elfelejtve az utóbbi?
(2) Miért mondják: «Franciaországnak és Angliának nem volt más választása»?
Nem utasíthatták volna vissza a nácik előtt kapituláló Müncheni egyezményt? Vagy miért nem támogatták a SZU javaslatát (csapatok küldését Csehszlovákiába) Hitler étvágyával való szembenézésre? A SZU korábbi kérése az antifasiszta szövetség létrehozása nem választás kérdése volt?
(3) «A németek és a szovjetek nyugodtan feldarabolták Lengyelországot».
Izoláltsága folytán (amit ez 1. és 2. pont magyaráz), és mivel a Wehrmacht egész Ny-Lengyelországot elfoglalta, a SZU, ha nem mozdul, a náci csapatokat a saját határain találja. A SZU nemhogy nem együtt cselekedett Németországgal, de meg is várta, hogy Lengyelország hivatalosan kapituláljon és csak 2 héttel később foglalta Nyugat-Galiciát. Nézzük Churchillt, akit kevesen vádolhatnak kommunista- vagy szovjetbarátsággal, ő elismerte a szovjet hadműveletet, ennek apropóján gratulált, mint olyan természetű intézkedéshez, amely a Reich agresszivitását blokkolta.
Sztálinnak sok mindent a szemére lehet hányni, a sztálinizmusnak még többet. Ez azonban nem ok arra, hogy a közvéleményt manipuláljuk, az igazságot elhallgassuk, az ifjúságot megrontsuk.
(Vladimir)

Az Apokalipszis sorozat arra rendeltetett, hogy újraírja a történelmet az aktuális kapitalista EURODIKTATURA normái által ösztökélve (a népeket, dolgozókat egymásra uszítva, megosztva, a társadalmat jobbra tolva az utcáinkon újra masírozó fasiszták segítségével …)

2009. szeptember 18., péntek

2009. szeptember 17., csütörtök

:-) :-) :-)


Kudarccal végződött egy világméretű felmérés.


Egy kérdés volt: "Kérem, mondja meg őszinte véleményét arra nézve, hogyan

lehetne megoldani az élelmiszer hiányt a világ többi részén?"


Afrikában nem tudták, mit jelent az "élelmiszer".

Kelet-Európában nem tudták, mit jelent az "őszintén".

Nyugat-Európában nem tudták, mit jelent a "hiány".

Kínában nem tudták, mit jelent a "vélemény".

Közel-Keleten nem tudták, mit jelent a "megoldás".

Dél-Amerikában nem tudták mit jelent a "kérem".

Az USA-ban pedig nem tudták, mit jelent a "világ többi része"

"Vénusz projekt"

"Vénusz projekt"

"Kötelező" :-) film!
Ez a film több mint 2 óra, de higgyétek el érdemes megnézni!

http://video.google.com/googleplayer.swf?docid=-8266131592631747056

A KAPITALIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJA

A KAPITALIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJA

2009. szeptember 25.

17:30
Találkozunk a Terror Háza előtt.
Miért vannak a kapitalizmusnak áldozatai?
Kik azok? Hányan vannak?
És micsoda egyáltalán a kapitalizmus?
A kapitalizmus áldozatainak kivonatos felsorolása mellett demonstráljuk a kapitalizmus működését.

18:30
Zenei kíséret mellett vonulunk a Terror Házától egészen a szabadság téri bank-központig. Utunk az Andrássy-n és a Bajcsy-n vezet majd.
Közben minden útba eső bank és gyorsétterem előtt lehetőséget adunk az arra járónak, hogy jó hangosan elmondják, mit is gondolnak ezekről a helyekről!

19:30
Megérkezünk a Bank utcába, ahol at OTP Bank, a Citi Bank, a Bank of China, valamint a Nemzeti Bank szerény székházai magasodnak.
Megkérdezzük a derék vezérigazgatókat és bankárokat, hogy miből futotta idén is ilyen szép Jaguárra, Dubai-i kiruccanásra és luxus-prostikra. Biztosítjuk őket, hogy nem ússzák meg szárazon a kilakoltatásokat, a kisemberek tönkretételét, a hazug hitelreklámokat és az ország eladósítását. Meg különben is leromboljuk a házukat.
Ezután békésen feloszlunk, és mindenki hazaballag.

Gyere el, és mondd meg nekik Te is!!!

Plakátjaink:
http://fibu.hu/szept_25_1.pdf
http://fibu.hu/szept_25_2.pdf

Nekik köszönheted:
Attac Magyarország
DAC Baráti Kör
FiBU
& független antikap. arcok

2009. szeptember 15., kedd

Nemzetközi információk 353.sz.

2009.szept.9.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértésének hetilapja

Tartalom
Az Egyetértés szolidaritási felhívása

Oroszország: «Szabadságot Valentyin Uruszovnak!», az ALROSA vállalati független szakszervezetek alapítójának, akit 6 évre ítéltek, majd elengedték, de ismét bebörtönözték.

Kazahsztán: «Nemet a szakszervezeti bizalmi Esszenbek Uktesbajev elbocsátáásra ! », Alma-Atában az Yrysty-AERVZ vagonjavító üzem sztrájkbizottságának vezetője volt. Ivan Bulgakov, a szociáldemokrata párt regionális szervezete és a «Zassíta truda» munkásszakszervezet elnöke levelet juttatott el hozzánk.

Írország: okt. 2-án az ír népet újból referendumra szólítják annak eldöntésére, hogy Írország elfogadja avagy sem a Lisszaboni szerződést. Az ír szakszervezetek az ismételt nemért kampányolnak, érveiket újra publikáljuk.

Franciaország: a POI (Független Munkáspárt) Munkásinformáció c. lapjában megjelent cikk Barroso, az Európai Bizottság elnöke által bejelentett új programról: «Az Európai Bizottság kb. 3600 milliárd eurós állami segítségnyújtást fogadott el a pénzügyi rendszer javára».

Portré: az algériai nemzet függetlenségéért és szuverenitásáért harcoló Mustapha Ben Mohamed algériai munkásaktivista portréja.




Oroszország

Kommüniké: szabadságot Valentyin Uruszovnak!


A Nemzetközi Egyetértés tudatja a világ demokratikus és munkásmozgalmaival oroszországi és kazahsztáni aktivistái révén: Jakutföldön, Valentyin Uruszovot, az ALROSA gyémántfeldolgozó kombinát szakszervezeti aktiváját ismét letartóztatták és munkatáborba csukták.
Valentyin Uruszovot 2008.szept. 13-án tartóztatták le «narkotikumok birtoklása» vádjával. Letartóztatása csodálatosképpen pontosan arra az időre esett, mikor az ALROSA munkáskampánya elkezdődött béremelésért és a munkakörülmények javításáért.
Ezután Uruszovot 6 évi munkatáborra ítélték.
Azonban 2009. május 12-én – 10 orosz szakszervezet kampánya, a «Kollektív tett» Intézet és a Nemzetközi Egyetértés nemzetközi szolidaritási akciója következtében Jakutföld Legfelsőbb Bírósága megsemmisítette az ítéletet és Uruszovot szabadon bocsátotta.
2009. jún. 26-án mégis a mirniji bíróság újból Uruszovot 6 évi munkatáborra ítélte.

A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése felhívja a szakszervezeteket, a munkás- és demokratikus szervezeteket arra, hogy csatlakozzanak a tiltakozó kampányhoz az Orosz Föderáció követségeinek címezve (másolat az Egyetértésnek: eit.ilc@fr.oleane.com), hogy együtt érjük el Valentyin Uruszov azonnali szabadlábra helyezését!

Daniel GLUCKSTEIN,
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése koordinátora

(a fordító megjegyzése: az eddigi magyar tiltakozásokat már elküldtük az orosz külügyminisztériumba, minden eddigi és aláírónak és jövendő tiltakozónak köszönet!)



Kommüniké:
Nemet a szakszervezeti bizalmi Esszenbek Uktesbajev elbocsátására! (Kazahsztán)

A Nemzetközi Egyetértés tudomására hozta Ivan Bulgakov, a kazahsztáni «Munkavédelem», független szakszervezetek titkára: 2009. szept.1-én az alma-atai «Yrysty-AERVZ» vagonjavító üzem elbocsátotta Esszenbek Uktesbajevet, a sztrájkbizottság vezetőjét. Június-júliusban az üzem dolgozói jogaik védelmében szervezkedtek és az üzem államosításának igényét is megfogalmazták.
Az üzemi vezetés eltökélte, hogy Esszenbek Uktesbajev újjáválasztását a győztes szakszervezeti bizottság élén megakadályozza, de minden akadály ellenére a munkások jelöltjeként a szavazatok többségét megkapta.
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése felhívja a szakszervezeteket, a munkás- és demokratikus szervezeteket, hogy csatlakozzanak a követeléshez: Esszenbek Uktesbajev helyezzék vissza munkakörébe és az üzem vezetése állítsa le a szakszervezeti bizottságra gyakorolt nyomás minden változatát!

Küldjétek el állásfoglalásotokat a Nemzetközi Egyértésnek (e-mail : eit.ilc@fr.oleane.com), hogy átadhassuk azt a «Munkavédelem» szakszervezetnek.

Daniel GLUCKSTEIN,
A Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése koordinátora

Párizs, 2009.szept.8.




Kazahsztán

Alma-Atában a vagonjavító üzemi sztrájkbizottság elnökét elbocsátották!

Elvtársak!

Tegnap, szept.1-én az «Yrysty-AERVZ» vezetése 691-es határozatával megszüntette Esszenbek Ouktechbaev szerződését, aki az üzemi sztrájkbizottság elnökeként jún.-júliusban a munkások jogvédő és államosítást követelő megmozdulását irányította.

Ráadásul az üzemi adminisztráció megpróbálta megakadályozni a szakszervezeti bizottság elnökének újraválasztását, azonban minden mesterkedése ellenre Esszenbek Uktesbajev a munkások jelöltjeként a szavazatok többségét megkapta. Aug. 25-én, a szakszervezeti gyűlés napján valódi csata zajlott az üzemi adminisztráció és a sztrájkbizottság hívei között. Dacára annak, hogy a felszólalók többsége a régi üzemi bizottságot «rothadtnak» írta le, az üzem vezetése kötelezte újraválasztását. Ezek után az üzemi vezetés megszervezte a munkásvezető elbocsátását.
A munkáltató titokban tárgyalt a régi «sárga» bizottsággal és elérte, hogy Esszenbek Uktesbajevet kizárják a szakszervezetből! A «Respublica» újságnak tett nyilatkozatában Birlesbek Aljarov, az üzem igazgatótanácsa elnöke nyíltan beismerte a szakszervezeti ügyekbe való beavatkozását. Az állami szervek hallgatnak. Alma-Ata polgármestere szintén manipulálni akart tanácsosán keresztül a dolgozói kollektíva együttesére való nyomás gyakorlásával. A vasutas szakszervezetet maga mellé is állította.
A hatóságok áldásával megkezdődtek az intézkedések megfélemlítésükre, a sztrájkbizottság aktivistáinak és Uktesbajev támogatóinak elbocsátása.
A sztrájkbizottság és a társadalmi szervezetek nem hagyják magukra elvtársaikat, az igazságügyi szervekhez folyamodnak és nemzetközi tiltakozó kampányt kezdenek.
Felhívjuk a szakszervezetek és munkásszervezetek aktivistáit és vezetését, hogy támogassák a munkásvezért és ne engedjék, hogy a munkásaktivák ellen irtóhadjárat kezdődjék!
ORP «Munkavédelem» (Zassíta Truda) VKO

a Kezdeményező csoportok Városi bizottsága

a «Kazahsztán 2012» mozgalom koordinációs tanácsa

Kazahsztáni Szociális Ellenállás

Küldjetek tiltakozólevelet a kazasztáni követségére országotokban!
Testvéri üdvözlettel: Ivan Bulgakov

Írország

Okt. 2-án az ír népet újból népszavazásra szólítják, hogy mondjon igent vagy nemet a Lisszaboni szerződésre.

A demokrációt lábbal tiporva, az ír kormány és az Európai Unió újraszavaztatja azt, amit egyszer már megszavaztatott, mivel az első alkalommal nem szájíze szerinti eredmény született: a „nem” győzött.
Az ír szakszervezetek ismét a nemért kampányolnak.

Az európai alkotmány elleni kampány - SayNo
2009.szept.2-i sajtóközlemény


A Lisszaboni szerződés megsemmisíti a munkahelyeket, a béreket és a munkakörülményeket!
Az alapvető jogok Chartája semmi védelmet nem nyújt a dolgozók számára!
Semmi okunk nincs a Szerződés támogatására – mondja a SIPTU szakszervezet.

A szakszervezetek egy csoportja ma az ír dolgozókat arra hívta fel, hogy ismét nemmel szavazzanak a Lisszaboni szerződésre, mivel a 2008. jún. 1-i elutasítás óta a kormánytárgyalások nem hoztak változást.

A bérek és a munkakörülmények az Európai Bíróság döntéseinek csapásait szenvedik el. Az Európai Bíróság a Laval-, Viking-, Rüffert- et Luxemburg-ügyekben hozott ítéletei nyomán a «transznacionális» alvállakozók olcsó munkaerejének felhasználása elleni sztrájkjog csorbult. Ezek az ítéletek elsőbbséget élveznek a béreket és munkakörülményeket szabályozó nemzeti jogokkal és egyezményekkel szemben. Minden esetben a profit joga kerekedik felül a dolgozók jogain.

Sem a Lisszaboni szerződés, sem az Alapvető Jogok Chartája nem változtat semmit a munkásellenes politika jellegén.

A Szakszervezetek Európai Föderációja úgy becsüli, hogy a szociális fejlődésről szóló záradék beiktatásának kell biztosítékul szolgálni a kollektív tárgyalások és a sztrájkjog elleni EB döntések megakadályozására.

A SzEF főtitkára úgy találja, hogy az írországi tárgyalások eredménye szélsőségesen elkeserítő. "A tárgyalások eredménye nem ad választ az ír dolgozók aggodalmaira" jelentette ki.

Ebben semmi nem meglepő, ha a Lisszaboni szerződés neoliberális tartalmát nézzük és azt, hogy a hangsúlyt a személyek, termékek, szolgáltatások és a tőke szabad áramlására helyezi.

A Szerződés bezárja a dolgozókat és a szakszervezeteket a "szabad és akadályozatlan verseny" rendjébe. Szervezi a közszolgáltatás privatizációját, s ne felejtsük el, hogy a jelenlegi válság oka a neoliberális politika. A stabilitási paktum álal előírt intézkedések visznek a közszolgáltatás költségvetésének növekvő megnyirbálásához.

Néhány szakszervezeti felelős előrevetíti, hogy a Szerződésben foglalt Alapvető Jogok Chartájának eredményeképpen a dolgozói jogok, nevezetesen a kollektív tárgyalások joga előnyben fog részesülni. Mi azt gondoljuk, ennek semmi alapja nincs.

Semmi nincs a Chartában, ami a szakszervezetek elismerését kivívná.

A kollektív tárgyalásokhoz és a sztrájkhoz való jog belefoglaltatott a nemzeti törvénykezésbe és a nemzeti gyakorlat része.

Ha az ír törvényekben nem szerepel a kollektív tárgyalások joga, akkor az Írországban nem létezik.

A SIPTU szakszervezet a korábbi népszavazásnál elutasította a Szerződés támogatását addig, amíg a kormány nem garantálja törvényben a kollektív tárgyalások gyakorlását. A kormány nem tette meg.

Következtetésképpen a SIPTU tagjaihoz fordulunk, hogy mondjanak nemet a Szerződésre.


Az Alapvető Jogok Chartájára támaszkodva döntöttek az Európai Bíróság bírái a Laval-ügyben, melyben a sztrájkjog az Európai Unió szolgáltatási szabadságát sérti (Art 49). A Chartában leírt jogoknak határt szabnak a Közös Piac szabályai.

Az állítják, hogy ha a Chartának erőt adunk, legális súlyt kapnak a dolgozók jogai az Európai Bíróság döntéseiben, ezt azonban a szolgáltatások szabad mozgásának elve mindig meghiusítaná.

Wallstrom biztos világos volt ezen a ponton 2007 októberében, megerősítette, hogy az Európai Bíróság döntéseit nem befolyásolná semmilyen módon a Charta.

Az is világos, hogy ezekben az EB-ítéletekben az arányosság elve magába foglalja, hogy az alapvető jogok gyakorlása, nevezetesen a sztrájkjog nem érintheti az EU országainak határain átnyúló üzleti ügyek vitelét – az EU által garantált négy szabadságjog egyikét.

Ez az oka annak, hogy a SzEF (CES) a dolgozói jogok elsőbbségéről záradék hozzáadására szólított fel.

A Lisszaboni szerződés elfogadása esetén az üzleti ügyek kapnának elsőbbséget, megkönnyítené a delokalizációt és felgyorsítaná a lefele nivellálás versenyét.

Mindazok, akiknek szívügye a dolgozók joga, el kell, hogy utasítsák.


Szakszervezetek az ír dolgozókat a Lisszaboni szerződés elutasítására szólítják


A technikusok szakszervezete (UKPA) a NEM-re szavazásra hív
Az ország legjelentősebb technikusi szakszervezete a Lisszaboni szerződés elutasítására szólít, megerősítve, hogy elfogadása a vállalkozások érdekeit szolgálná a munkások ellenében.

A Technical Engineering and Electrical Union szakszervezet a múlt évben is a Charta ellen foglalt állást, ma pedig azt nyilatkozza, hogy újravizsgálná a kérdést, ha a bérből és fizetésből élők védelmére tartalmazna garanciákat. A szakszervezet kijelentette, hogy a legutóbbi EB-ítéletek arra mutatnak, hogy a munkásjogok megnyirbálása folyamatban van.

«Sajnos, a Lisszaboni szerződés azt fogja garantálni, hogy a piac érdekei diadalmaskodjanak a dolgozók jogai felett» erősítette meg a szakszervezet.

A Unite a NEM-re szólít

Az egyik legnagyobb ír szakszervezet 60 ezer tagjától a Szerződés elutasítását kérte.

A Unite nyugtalan a munkásjogok tekintetében. Jimmy Kelly regionális titkár szerint a kormány nem adott törvényes garanciát a szakszervezeti szervezkedésre és a sztrájkjogra. «Ellenkezőleg, arra van jogunk, hogy érték nélküli «ünnepélyes nyilatkozatot» tegyünk, lévén, hogy az Európai Bíróság a munkásjogokat alárendelte a vállalkozásoknak».

«Mondogatták, hogy a Lisszaboni szerződés megvédi érdekeinket, feleslegesen riasztunk. A kormány a legális garanciák között csak másodrangúakat ért el, a munkásjogokat illetően egyet sem».

M. Kelly hozzátette, hogy a munkásjogok területén nincs olyan, mely megakadályozhatná a bérdömping és a másodosztályú elbánás folyamatát.

A Unite és más európai szakszervezetek megpróbáltak egy szociális záradékot csatolni a Szerződéshez, mely szerint a szakszervezeti szerveződés és a sztrájk alapvető joga nem lehet alárendelve a tagországok képviselte gazdasági szabadságnak.

«Elutasították, helyette arra bíztattak minket, hogy legyen bizalmunk a nemzeti kormányok szándékai iránt, melyek majd egyformán kezelik a dolgozókat, tiszteletben tartják jogainkat, és, hogy Európa összes honpolgára javára cselekednek».

A szakszervezeti vezetők megosztottak a Lisszaboni szerződéssel kapcsolatban. A múlt héten egy csoport támogatta azt mondván, hogy előnyös a dolgozók számára.
A Charta-csoport holnap kezdi kampányát. Jelentésében bizonyítékokat sorol fel arra, hogy az EU az utóbbi 35 évben védte a munkásjogokat. A csoport titkára, Blair Horan a CPSU szakszervezettől hozzátette, hogy a jelentés összegezett módon bizonyítja azt is, hogy éppen az EU volt, mely az ír munkások jogainak védelmében kiállt.

Európai Unió

A francia Informations ouvrières (Munkásinformációk) 2009. szept. 10-16-i 63. száma publikálása

Az Európai Bizottság elnöke mondja!

A kommentárok «kiegyensúlyozottnak» mutatják be Barroso programját, ahogy a Le Monde (szept.5.) írja: «M. Barroso biztosítékokat ad a jobboldalnak csakúgy, mint a balnak.» A Szakszervezetek Európai Konföderációja (CES) főtitkára , John Monks szeint: «Számolva a válsággal, az elnöknek pontosabbnak kell lennie, ami javaslatait illeti.» Csak pontatlanságról lenne szó? Nézzük, mit mond az Európai Bizottság elnöke.

“A Bizottság jóváhagyott kb. 3 600 milliárd euró állami segítséget a pénzügyi rendszer segítésére”

“A kirívó deficitet határozottan és minden igyekezettel korrigálni kell”

Felidézve a válságot, Barroso bevallja: «A Bizottság irányvonalásnak megfelelően a garanciális tervek és a feltőkésítések hozzájárulnak a bankok stabilitásához. A Bizottság múlt év október eleje óta jóváhagyott kb. 3 600 milliárd euró állami segítséget a pénzügyi rendszer segítésére, az EU GDP-jének közel egyhamadát. Hozzáteszi: «Ha korai is a gazdaság és a pénzügyi szektor fellendítésének és támogatásának befejezéséről beszélni, a kilábalás stratégiáját elő kellene készíteni.»

Milyen stratégiáról beszél Barroso? «Korrrigálni kell a szélsőséges deficitet határozottan és minden igyekezettel a revideált Stabilitási és fejlesztési paktum értelmében (…). Ez a helyzet kötelezi a Bizottságot az államháztatás szorosabb és széleskörűbb felügyeletére.»

Hogy világosak legyünk, a bankoknak adott 3 600 milliárd eurót az államháztartási költségvetések egyre nagyobb megnyirbálásával kell megfizetni. 13 500 pedagógusmunkahely megszüntetése ebben az évben Franciaországban és a következő évre jelzett 16 ezer egész pontosan lefordítja, hogy mit jelent ez a program.

“A belső piac hiányzó láncszemei”

Arról, amit úgy nevez «egységes piac», vagyis a közszolgáltatások versenynek — tehát a privatizációnak — megnyitott szabályegyüttese, Barroso megerősíti: «A Bizottság továbbra is hajthatatlanul védi az egységes piacot úgyis mint a szerződések kulcsát.» Pontosít: «Szándékomban áll egy alapos elemzést készíteni a belső piac hiányzó láncszemeiről.»

«Hiányzó láncszemek»? Csak nem a Posta 50 grammnál kisebb küldeményekre vonatkozó monopóliumáról? Jobban megérhetjük így Sarkozy sietségét a postaprivatizáció-törvény áterőszakolásában!

“Programot a munkahelyért”

Ami a munkahelyeket illeti, Barroso beismerte, hogy «2007 és 2010 között az EU-ban a munkanélküliség 8 millióra fog nőni.» A Le Monde csak alátámaszthatja: «Hogy megpuhítsa az ellenséges szocialista csoportot, megígér egy munkahelyteremtési progam beindítását, így, pontosítás nélkül.» Milyen munkahelyteremtő programot? Barroso először arról beszél, hogy támogatni kell «nevezetesen a részmunkaidő és a reintegrálás formuláját», aztán «fejleszteni kell a távmunkát, a flexibilis munkát, az aktív élet meghosszabbításáét és a posztok profilja fejlesztésének gyorsítását».

Ezzel a következtetéssel: «Szorosan együttműködve a szociális partnerekkel le kell mondanunk az ipari, konfliktusokkal járó idejétmúlt modellről, hogy globálisan közelebb kerüljünk olyan munkahelyhez, mely a dolgozók elkötelezettségén alapul.»

Barroso így megadja azt is, mi az oka minden országban az európai politika népszerűsége hanyatlásának: a vállalati helyi egyezségeknek el kell kerülniük a konfliktusokat. Ezért mondta a fentieket a magát szintén moderáló John Monks.

Visszatérés a válság alapjára

Szept. 3-án José Manuel Barroso, az Európai Bizottság mandátumát befejező jelenlegi elnöke bemutatta «a következő Bizottság politikai orientációját» a jövendő ötéves ciklusra. Júniusban a 27 állam- és kormányfő, közöttük a «szocialista» Zapatero, Socrates és Brown egyhangúlag Barroso újraválasztására szavazott.
A júliusi európai parlamenti miniválság azonban a döntést későbbre halasztotta. Most mintha egy felgyorsítást tapasztalnánk.
Szept. 4-én az új EP-elnök, Jerzy Buzek: «A politikai csoportok összes vezetőjével találkoztam. A legvalószínűbb, hogy szept. 16-án szavazunk.» Az AFP hozzáteszi: «Szerinte 3-4 politikai csoport egyetért a szept.16-i voksolással.»
Miért ez a sietség?

A nyugtalanság az írországi második referendumnak szól. Mindent megtettek azért, hogy a Lisszaboni szerződést elfogadják az írek. «Május elején az ír miniszterelnök, Brian Cowen kijelentette, hogy bízik az írek pozitív voksában. Idejét azért júliusban jelentették be, mert a közvéleménykutatások szerint ekkor ez látszott valószínűbbnek» (AFP).
Aztán egy új eredmény hirtelen kétséget ébresztett: «A Lisszaboni szerződés igenje (…) 8 pontot veszített az ingadozók és az ellenzők előnyére».

Azonnyomban megkezdődött a Lisszaboni szerződés híveinek sürgés-forgása. M. Martin külügyminiszter: « Az előttünk álló kihívás jelentős. A kampány nagyon szoros lesz.» Az EU svéd elnöke: «az ír nem (…) a szerződés végét jelentené». Az EP elnöke, Jerzy Buzek jelezte, hogy Írországba kíván utazni: «Bizonyos dolgok elmagyarázása szükséges, és a helyszínen szeretném elmondani a civil társadalomnak, a népességnek és az intézményeknek.»

Kétségívül, az Európai Unió csúcsai előtt kísértet jár: a népek ellenállása.
Daniel Shapira


Portré:

Mustapha Ben Mohamed
Algériai munkásaktíva, az algériai nép függetlenségének és szuverenitásának harcosa



83 éves korában «Musz» szemei még mindig csillognak és humorral teliek. Szereti az életet és ezért küzdött mindig.

Elegáns és nyugodt ember, diszkrét mosollyal meséli: 7 éves börtönbüntetése alatt, mikor a francia gyarmatosítók magáncellába tették, sötétben tartották, egy gémkapcsot dobált, amit titokban csempésztek be hozzá, újra és újra eldobta: «Biztos vagyok abban, hogy kiszabadulok, biztos vagyok Algéria szabadságában.»

1955-ben Algériában, majd Franciaországban került börtönbe, majd 1962 áprilisában szabadult ki, a tűzszünet kihirdetése után.

Mustapha Ben Mohamed 1926-ban született, akkor, mikor Messali Hadj, az algériai nemzeti mozgalom alapítója létrehozta az első algériai szervezetet, amely a függetlenségért harcolt, az Észak-Afrikai Csillagot (1). 19 éves korában 1945-ben Mustapha csatlakozik az algériai nemzeti mozgalomhoz. 1945. máj. 8-án, az európai fegyverletétel aláírásának idején, az imperialista mészárlás és a nácizmus végén De Gaulle, a PS és a PCF «demokratikus» kormányának gyarmati csapatai Sétifben és Guelmában tömeges megtorlásokat hajtottak az algériai népesség ellen, mely békésen tüntetett szuverén jogai érdekében. Algériaiak ezrei haltak meg néhány óra alatt géppuskatűzben.

Mustapha fiatal vasutasként idejét organizációja szervezésére fordította. 1948-ban véletlenül egy kioszkban a Gorat téren megvásárolta a La Vérité egy példányát. Innen datálódik barátsága Pierre Lambert-rel. Ebben az időben lett felelős személy a titkos nemzeti mozgalom (OS) alger-i fegyveres ágában. Az alger-i önkormányzat képviselője a nemzeti mozgalom színeiben konfrontálódik a gyarmati hatalommal. Alger polgármestere, Jacques Chevalier állandóan próbálkozik a nemzeti mozgalom saját politikájába állításával. Az első összeütközés a szervezetben: egyik oldalon a centristák, másikon a történelmi vezető Messali Hadj, börtönben, aki nem osztja a gyarmatosítókkal megegyezésre törekvő vezetés nézeteit. Messali harca a függetlenségért olvasztótégelye lett ennek a küzdelemnek.

Ahogy Mustapha Ben Mohamed mondja, «Messali offenzívája és a szervezeten belüli változások nélkül nem lett volna 1954. nov. 1., vagyis a centristák bennmaradtak volna a helyhatóságban.»

Mustapha Ben Mohamed lemondott, elutasított minden együttműködést a gyarmatosító hatóságokkal. A felkelés kitörése, az FLN létrejötte a szervezetet szétszakította. A bebörtönzött Mustapha Ben Mohamed nem csatlakozik egyik szárnyhoz se mondván, nincs elég információja.

Szabadonbocsátása másnapján Messalihoz ment. «Mondtam neki, miután kifejeztem tiszteletemet, hogy késlekedés nélkül kongresszust kell tartani és mérleget vonni. Messali azt válaszolta, hogy nincs itt az ideje és javasolta, hogy legyek a francia föderáció felelőse. Mondtam, kész vagyok mindent vállalni, de előbb legyen meg a kongresszus a mérleggel. Nem akarta. Akkor közöltem döntésemet a szervezet elhagyásáról Algéria függetlenségéhez való ragaszkodásom és annak szociális tartalma okán.»

Mustapha szakított Messalival, de sosem köpködött rá, «amiatt, amit ő képviselt a nép számára».

1966-ban Mustapha visszatér hazájába. A hatalom nem képes megakadályozni, hogy visszatérjen egy olyan aktivista mint Mustapha, aki hivatalosan «mudzsahid» (ellenálló, mint a második világháború alatti partizánok). «1962-ben politikailag függetlenek voltunk, de nem volt gazdasági és társadalmi függetlenség az imperializmussal szemben, mely megkövetelte volna a demokráciát és a népszuverenitást. 1962-ben az FLN vezetése bevezette az egypártrendszert és következményeként szociális, gazdasági és demokratikus feladatok tömege nem teljesült.

Egy maroknyi aktivistával titokban Mustapha Ben Mohamed a szakszervezetekben tevékenykedett, aztán az 1970-es években elkezdte a fiatal generáció szervezését az Organisation socialiste des travailleurs (OST), mely az egypártrendszer végén legalitást nyert.

Az OST (Dolgozók Szocialista Szervezete) tette lehetővé, hogy 1990-ben a Dolgozók Pártja (PT) megalakuljon, melynek alapvető célja Algéria függetlensége, szuverenitása, a köztulajdonban álló vállalatok védelme és az olajkincs államosítása. Ennek érdekében harcol a demokráciáért, az Alkotmányozó Nemzetgyűlésért, hogy a nép maga határozzon saját jövőjéről és sorsáról.

Ebben a harcban lett Mustapha Ben Mohamed 1997-ben a Népi Országgyűlésben képviselő.

2009 júliusában a PT megalakulásának évfordulóján Mustapha a tribünön volt. 60 éves harca az alegériai népi mozgalomban teljes mértékben megtalálható a párt programjában.

Végül hozzá kell tennünk Mustapha Ben Mohamed lényéből fakadó internacionalizmusát. Marseille-ben marseille-i, Párizsban párizsi, de mindig algériai.

(1) Ez a szervezet, melyet elfojtottak, szétszórtak, minden alkalommal feltámadt különféle nevek alatt: Algériai Nép Pártja, Mozgalom a Demokratikus Szabadságjogok Győzelméért, Nemzeti Algériai Mozgalom.





Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale .des travailleurs et des peuples
87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48 01 88 28 Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com


Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse